Új eredmények a diszlexia okainak kutatásában

Amikor a diszlexiáról beszélünk, általában az olvasásra és az írásra gondolunk – esetleg még az érintett területek közé soroljuk a nyelvi képességeket is. Azonban valójában a diszlexia ennél sokkal alapvetőbb területet érintő jelenség: Hogyan képes az agyunk alkalmazkodni ahhoz, amit éppen vizsgál?

Két, nemrégiben megjelent tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a diszlexiások agyi plaszticitása (formálhatósága, változásra való képessége) alacsonyabb, mint azoké, akik nem küzdenek olvasási problémákkal. A felfedezés új kezelési módszereket eredményezhet.

Kevésbé változik

Bár a két tanulmány szerzői (az izraeli Héber Egyetem, és a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói) különböző módon és különböző eszközökkel végezték a vizsgálatokat, egybehangzóan arra a következtetésre jutottak, hogy a diszlexiások agya kevésbé változik meg az olyan ismétlődő ingerek hatására, mint például a kiejtett szavak, a zenei hangok vagy az arcok, azaz gyengébbek az ezekkel kapcsolatban kialakuló emlékek.

Mindkét kutatócsoport azt állapította meg, hogy a diszlexiások gyorsabban felejtkeznek el a friss eseményekről. Az emlékezésnek ezt a fajtáját nevezzük implicit (vagy nem tudatos) emlékezetnek. Ez a nem szándékos memória, amikor az esemény megtörténtének pillanatában nem tudjuk, hogy emlékeznünk kell majd rá. Mivel a diszlexiások implicit emlékei gyorsabban elhalványulnak, ezért az agyuk nem tud olyan mértékben alkalmazkodni, ha valamit ismétlődően olvasnak vagy hallanak - valószínűleg ez okozza az olvasott szöveg feldolgozásának nehézségét.

Négylábú, szőrős és ugat: kutya

Az agy számára általában előnyös az ismétlés, hiszen ilyenkor az inger összekapcsolódik egy korábbi emlékkel – mint egy ismert hang, vagy egy ismerős arc.

A kutatók ezt EEG vizsgálattal is igazolták. (Az EEG az agy elektromos aktivitását a fejbőrre helyezett elektródák segítségével mérő módszer.) A vizsgálat azt mutatta, hogy ismétlődő inger esetén az agyi válasz általában csökken. Az ismétléssel az agyi feldolgozás hatékonyabbá válik, hiszen már tudunk valamit a jelenségről, tehát nem kell annyira keményen dolgoznunk, hogy minden részletében megérthessük azt. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember lát egy kutyát: nincs szükség egy rá, hogy egy listában sorra vegyük a kutya jellegzetességeit - egyszerűen felismerjük a kutyát, mert már elég sokat láttunk.

Rövidebb emlékezet, alacsonyabb alkalmazkodóképesség

A Héber Egyetem Merav Ahissar által vezetett csoportjában a kutatók egy zenei feladatot adtak a vizsgálati alanyoknak: két különböző hangot játszottak le, ezek közül kellett meghatározni, hogy melyik a magasabb. Korábbi kutatások eredményei azt mutatták, hogy azok, akiknek már lejátszották valamelyik hangot, jobb eredményt értek el a teszten, mint azok, akik első ízben hallották. A jelenlegi kutatás során azonban kiderült, hogy a diszlexiásoknál nem ilyen határozott a fejlődés. Ha az ismétlések között csak három másodperc telik el, akkor észrevehető némi javulás, de kilenc másodperc esetén a változás már nem mérhető. Az EEG is hasonló eredményt mutatott: az agyi válasz nem csökkent, azaz az agyi feldolgozás nem vált hatékonyabbá, az agy kevésbé változott meg az új információk hatására.

Merav Ahissar professzor

Szavak, arcok tárgyak

Az MIT csoportja, melynek vezetője John Gabrieli, egy egészen más kísérletben jutott hasonló eredményre. A kutatók funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) segítségével kísérték figyelemmel a páciensek agyában a véráramlás változásait, és ezáltal az agyi aktivitás alakulását. A vizsgálatban az alanyokat ismétlődő ingereknek tették ki őket – hallott és írott szavakat, arcokat, hétköznapi tárgyak képeit mutatták meg nekik. A feladat végrehajtása során a diszlexiások idegi aktivitása kisebb alkalmazkodóképességet mutatott.

- Ez nagy meglepetés volt számunkra – nyilatkozta a kutatás vezetője – hiszen az olvasási problémával küzdő embereknek általában nem okoz problémát az arcok vagy tárgyak felismerése.

John Gabrieli professzor

Ez a két tanulmány segíthet megérteni a diszlexia kialakulását. Az eredmények már csak azért is meggyőzőek, mert a a két vizsgálat különböző módszerekkel jutott hasonló következtetésre. Ugyanakkor a kutatások egy új kérdést is felvetnek: Miért leginkább csak az írás és az olvasás területén vehető észre a diszlexia káros hatása, ha kiváltó oka valójában olyan memóriaprobléma, mely más területeket is érint?

Az olvasás új és nehéz

Az egyik elmélet szerint az olvasás egyszerűen egy különösen nehéz feladat.

- Az evolúció során az agynak rengeteg ideje volt alkalmazkodni a tárgyak és arcok felismeréséhez. – magyarázta Gabrieli professzor. – Az olvasás azonban viszonylag új funkció, melynek elsajátítása az egyik legnagyobb kihívás az agy számára.

Van tartalék

Az evolúció során az agyban tartalék megoldások alakultak ki ugyanannak a feladatnak az ellátására. Talán a diszlexiások ennek köszönhetően képesek ellensúlyozni az emlékezeti működés problémáit az arcok és a beszélt nyelv szavainak felismerése során.

A két kutatás vezetői szerint ezek az eredmények nagy előrelépést jelentenek. Ha a diszlexia jelensége – ahogy azt korábban gondoltuk - kizárólag a nyelvi képességeket és az olvasást érintené, akkor azt nem lehetne állatokon végzett kísérletek segítségével tanulmányozni. Ha azonban a diszlexia oka az idegrendszer alacsonyabb szintű formálhatósága, rugalmassága, akkor van lehetőség állatkísérletek elvégzésére – sőt, valójában sok, ebbe a témába vágó kutatást el is végeztek már.

Gyógyszer diszlexiára

- Nem tudok elképzelni olyan gyógyszert, mely közvetlenül hatna a nyelvi képességekre. Ez egyszerűen túl komplikált. – jegyzi meg a kutató – De az agyi plaszticitás javításának területén már eddig is értünk el meglepő eredményeket. Elképzelhető, hogy egy nap olyan gyógyszereket fejlesztünk ki, melyek a diszlexiát az agy változóképességének javításával kezelik majd – bár ezzel kapcsolatban nagyon óvatosan kell eljárni mind gyakorlati, mind etikai téren.