Barkochba

Ma egy közismert, hasznos és szórakoztató játékot írok le némi változtatással. Gyermekkorunk kedvelt játéka volt, talán az egyik legegyszerűbb játék, hiszen bárhol bármikor elővehettük, nem kellett hozzá semmilyen kellék, csak két játékos kedvű fél.

Barchoba képekkel

A játék lényege, hogy az egyik fél gondol valamire, a másik pedig egyszerű eldöntendő, igennel vagy nemmel megválaszolható kérdések feltevésével megpróbálja kitalálni azt.

Természetesen eszközökkel játszva minden játék látványosabb és sokszor élvezetesebb, ezért ezt is játszhatjuk előre megrajzolt vagy összegyűjtött kártyákkal, amiket persze időről időre célszerű változtatni.

Vágd szét kártyákra a képeket, és tedd gyermeked elé az összes, vagy bizonyos számú kártyát (a nehézségi szintet most is a gyermektől tegyük függővé).

Gondolatban válassz ki egyet, és már indulhat is a kérdezés. A válasz mindig csak „igen” és „nem” lehet. Illetve, amennyiben a kérdés értelmetlen a kitalált dolog szempontjából, vagy olyan tulajdonságra kérdez rá, ami az adott dologra nem jellemző, úgy a „nem jellemző” választ adjuk. (Például, ha a mókusra gondoltunk, és a kérdés az, hogy idős-e, akkor, mivel a képen látható állatról nem eldönthető a kora, a válaszunk "nem jellemző". Ilyenkor a válasz nem viszi előrébb a megoldásban, mert nem tud kizárni újabb kártyákat, de azt tudja, hogy nem szempont a kora. Persze ha van a képek között pl. egy idős bácsit ábrázoló kép, akkor azt mégis lefordíthatja.)

A játék fejleszti a gondolkodást, kifejezőkészség, kérdező készséget, fogalomalkotást, memóriát.

Szelektálj!

A legtágabb gyűjtőfogalomtól induljon a vizsgálódás:

Élőlény? Ha a válasz igen, akkor a megoldás érdekében a gyermek lefordítja azokat a képeket, amelyek élettelen dolgokat ábrázolnak.

Növény? Ha a válasz nem, akkor az összes növényt lefordítja. És így tovább, amíg egyre közelebb kerül a megoldáshoz.

A játék végére csak egy kártya marad felfordítva, ez az a kártya, amelyre minden tulajdonság ráillik, és jó esetben erre gondoltunk.

Ne játssz helyette!

Kisebb gyerekeknél jó, ha közben mi is követjük a gondolatmenetét, nézve, hogy lépésenként jól osztályozza e képeket. De soha ne akarjunk helyette játszani. Hagyjuk, hogy nyugodtan végiggondolja, és csak akkor segítsünk, ha már ő befejezte a válogatást. Ezt is csak óvatosan tegyük, hiszen a célunk, hogy önálló gondolkodásra bírjuk rá, és semmiképpen sem az, hogy állandóan a mi segítségünkre legyen rászorulva. Ha ő nem igényli a segítséget, akkor pedig egyáltalán ne avatkozzunk be, ne javítgassuk. Hagyjuk, hogy maga tegyen felfedezéseket, ha hibázott.

Nagyobb, rutinosabb gyerekeknek úgy is nehezíthetjük, hogy ő a kérdések után nem fordíthatja le a kieső lapokat, hanem meg kell, hogy jegyezze a kérdezett szempontokat, állandóan szem előtt tartva a vizsgálódásnál.

Mindenképpen figyeljünk a kérdésfeltevésre, a helyes gyűjtőfogalmak megtalálására, hiszen erre később is nagy szüksége lesz.

Indokolj!

Jó feladat a játék végén, hogy indokolja meg, hogy miért az a kártya maradt, próbálja felidézni az összes tulajdonságot, amik csak erre az egy kártyára jellemzőek. Vigyázat nem könnyű, lehet, hogy hasznos, ha mi magunk is odafigyelünk a kérdésekre!

Persze ugyanezt utána szerepcserével is játsszuk el, amikor mi kérdezünk gyermekünktől, és ő válaszol kérdéseinkre.

A barkochba-kártyákat innen töltheted le >>>