|
|
Tanulási zavar és családi béke
Ön hogy reagált rá, mikor megtudta, hogy gyermekének gondjai vannak? Hogyan viselkednek gyermekükkel a családban? Megváltoztatta az Ön családját az, hogy gyermekének tanulási zavara van?
Gondolkodjunk közösen!
Kattintson ide, és mondja el
véleményét!
A hozzászólások
Matthijssen Monika
2012.02.16. 10:59:45
A mai rohano vilagban rengeteg stress es lelki bantalmazas eri a gyerekeket, a pedagogusok es egyerant a szulok alltal is, hiszen oriasi nyomas nehezedik a mai emberek tarsadalomban valo helytallasara. Gondolok itt megelhetesi nehezsegek, az orokos rohanas, kapkodas stresse;ls, ez mind a gyerekekn csattan, hiszen ha a leki bekenk megfelelo lenne akkor tobb turelmunk lenne a gyermekneveleshez is, itt ertem az oktatasi intezmenyekben dolgozo "'turelmetlen ordito pedagogusokat"akik valojaban meg tobb felemet generalnak az amugy is eros nyomas ala helyezett gyermekere, semmi fele gyermekbarat nevelest nem latni a mai oktatasi intezmenyekben, es a csaladok rohano eletmodja a tarsadalmak zaklatott, kenyszeritett elnyomast es megelhetesi nehezsegeket gerjesztese okozza azt a rengeteg nevelesi es tanulasi problemat. Azt hiszem valtoztatni kellene az emberiseg eletmodjan es egy nagyon jol kifejlesztett modszerrel megkeresni a belso beke a lelek csendjehez vezeto utat. Az egeszseges elmeben egeszseges gondolatok szuletnek, ahol lelki beke honol ott nyugalom es szeretet a jellemzo. A jelenlegi uj kutatasok es orvosi vizsgalatok azt mutatjak, hogy a meditacio kituno modon orvosolja monda dislexiat, mind a szorongast es barmi fele, psiches es neurotikus problemat. Az Amerikai yale egyetemen is tobb vizsgaalt igazolta a meditacio aldasos hatasat. Az Ausztral korhazban hosszu eveken keresztul vizsgaltak a paciensek agyi mukodeset a meditacios allapot alatt. http: //csakra-kerek. hu/
http: //kundalini. hu/
http: //adiguru. hu/main. php
... www. csakra-kerek. hu
Mit szólnál ahhoz, ha végre nemcsak a csakráid kezdenének a helyes irányba forogni, hanem az életedben is beköszöntene a megfelelo irány, az egészség, a harmónia és a boldogság?
Címkék: meditáció, alternatív gyógyászat, alternatív gyógymódok, MRI-vizsgálat, agy, agykutatás, MRI, pszichológia
A meditációról azt tartják, hogy számos egészségügyi probléma megoldásában segíthet: támogathatja a rákkal folytatott küzdelmet, segítséget nyújthat a pikkelysömör megelőzésében, sőt a dohányzásról történő leszokásban is. Egy új kutatás szerint ennek hátterében az áll, hogy a gyakorlott meditálók ki tudják kapcsolni az agy bizonyos területeit.
Forrás: AFP
Ajánlat
A meditáció erősebb fájdalomcsillapító lehet, mint a morfin
Már nyolc hét meditációtól megváltozik az agyunk
A Yale Egyetem kutatói által végzett vizsgálat szerint a rendszeresen meditálók képesek arra, hogy a gondolatok elkalandozásáért vagy egyes idegrendszeri rendellenességekért (például a skizofréniáért vagy autizmusért) felelős agyterületeket "kiiktassák". A Proceedings of the National Academy of Sciences legújabb számában megjelent tanulmány szerzője kiemelte, hogy a meditáció működési elvének megértése közelebb vihet számos betegség megértéséhez.
A meditáció segít megelőzni az Alzheimer-kórt is?
A Yale kutatói funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) segítségével vizsgálták tapasztalt és kezdő meditálók agyát három különféle meditációs gyakorlat során. Azt látták, hogy a gyakorlott meditálók az alkalmazott meditációs technikától függetlenül csökkenteni tudták az agy úgynevezett alaphálózatának (DMN, default mode network) aktivitását, amely többek között a gondolatok elkalandozásáért, a koncentrációhiányért, a nyugtalanságért és hiperaktivitásért is felelős, illetve jellegzetes változásokat mutat Alzheimer-kóros betegekben. AJANLOM minden szulonek es pedagogusnak a SAHAJA JOGAT, MAGYARORSZAGON IS ELERHETO A FENTI BECSATOLT LINKEKEN.......... szivbol remelem hogy sok szulo gyermek pedagogus es oktatasi intezmeny eletet mukodeset segiti majd a meditacio elsajatitasa.... es minden napos eletvitel szeru alkalmazasa.......
BcYmiBNbDD
2012.01.14. 17:27:00
HlpTzc, [url=http: //lmjcaozrlbyi. com/]lmjcaozrlbyi[/url], [link=http: //osxegeylrqmt. com/]osxegeylrqmt[/link], http: //mblvmdkhmqcf. com/
IoguntZinrmz
2012.01.12. 15:02:32
osjK6q tfqxqdibvjjt
CgbKtiAvs
2012.01.10. 15:12:41
sXdil4, [url=http: //ohgplzxzfxnl. com/]ohgplzxzfxnl[/url], [link=http: //brpautpmddnj. com/]brpautpmddnj[/link], http: //hufidluylvwn. com/
WFCzcmeROZHPVPy
2012.01.10. 09:24:26
qVcKyV irrcrzqudzim
xkHwOQCjeeu
2012.01.09. 14:27:31
Inishgts like this liven things up around here.
katalin
2011.03.23. 11:37:28
Hasonló gondokkal küzdök, mint az előttem szólók,
hetedikes a fiam, bár nem diszlexiás, stb. Most kaptunk az írásbeli osztályozások alól felmentést, már most közölte egy-két tanár, hogy őt nem érdekli.
Nagyon nehezen tanul szóban is.
A másik fiam 28 éves, vele nem volt soha semmilyen tanulási gond.
Csak az a kérdésem, vizsgálta-e már valaki, miért lett az eltelt 15 év alatt ennyi disz-es, magatartás és figyelemzavaros gyerek. És miért nem változtat senki az oktatáson, hogy ne ilyen rohanó tempóban tanuljanak és csak az menjen előre, akinek jobbak a képességei, a gyengébbek pedig csak küzdenek a szülőkkel együtt.
Nekünk, mai szülőknek a gyermekünk tanítására is kell időnknek lenni munka után, régen a mi szüleink erre rá sem értek.
hpkovoWavWxHIAKqi
2010.11.22. 15:32:45
y4upCS fgiqpnzbvbqc, [url=http: //pjnfjdehrjux. com/]pjnfjdehrjux[/url], [link=http: //hkwdtrdudgru. com/]hkwdtrdudgru[/link], http: //idyzgyxagalr. com/
D anyuka
2010.11.15. 07:31:30
16. -éves elmúlt a fiam, (most harmadikos) szakközépiskolába jár. Egy elismert focicsapat leigazolt játékosa. Nagy tehetség. Egyszerüen nem tudom, hogy mi történt, ugyanis elege van a fociból és az iskolából is. Nem hajlandó tanulni, nem érdekli semmi, televan rossz jegyekkel. Eddig is nehezen ment neki az iskola de legelább ment. Elvagyok keseredve mert nem tudunk rá hatni, féltem hogy felad mindent, és a család is borzaszto állapotban van. Ha valaki tud tanácsot adni azt megköszönném.
annamaria
2010.10.19. 08:15:44
az én gyerekemnek nagyon nehéz afelfoghato képessége azt szeretném megtudni, hogy tudnék segiteni rajta nem tudok semi féle betegségről
Sólyom Ágota
2010.01.26. 12:22:43
Fiam 13. éves, 6. osztályos súlyos ajak- és szájpadhasadékkal született, ennél fogva súlyosan beszédhibás, ráadásul diszes is.
Mindemellett 127-es IQ-jú gyermek. A kudarcélményt az ilyen gyerekek még nehezebben élik meg.
Mára ott tartunk, hogy Miskolcon a 3. iskolát kóstolja. Talán itt el lesz valahogy. Sokan szídják a pedagógusokat, és sajnos én se tudok túl sok pozitív tapasztalatról beszámolni, pedig tanár vagyok én is. Sőt, ha valaki, én igazán látom, hogy hol csúsznak el a dolgok. Elsőként a tájékozatlanságban, a képzetlenségben látom a hibát, nem kevésbé súlyos probléma azonban az EMBERI, PEDAGÓGIAI ALKALMATLANSÁG.
Míg az első pótolható, ez utóbbival nem tudunk szülőként mit kezdeni, mint kivenni gyermekünket a "kolléga" romboló keze közül. És még valamit: mint ahogy ez szokott lenni kis hazánkban, mindig utána kullogunk az eseményeknek. Egyszerűen nincs megfelelő szintű és számú szakemberképzés, mitöbb, a meglévőt is visszaszorítják, miközben egyre elhatalmasodóbb a probléma. És kérdem én szülőtársaim nevében: HOL ITT AZ ESÉLYENGYELŐSÉG? Akkor, amikor a központi felvételi magyar feladatlapok megírásakor csupán a 15 perces plusz időt kapják kedvezményként. A felvételin azonos elbírálás alá esik a többiekkel akkor is, ha helyesírásból, írásbeli munkák értékelése alól felmentést kapott. Felháborítónak tartom, hogy eleve vesztes helyzetből kell versenyezniük a választott iskolába való bejutásért. És ha bekerül, akkor hogyan lesz tovább....?
PAndi
2010.01.23. 11:22:22
A 8 éves gyermekem is diszlexiás, ez első osztályban derült ki. A tanítónő gyermeke is az így Ő rögtön látta a jeleket.
Sajnálom, hogy ilyen negatív tapasztalatok vannak az iskolákkal és a pedagógusokkal kapcsolatban, de lehet hogy csak mi vagyunk szerencsések. Mi ugyanis az iskolától és a tanároktól minden segítséget megkapunk, hogy a kisfiam fejlődjön. (Fejér Megye, falusi iskola!!! ) Magyar órán fejlesztő csoportba jár, mozgásfejlesztő és logopédia órája is van, valamint hetente jár gyógypedagódushoz is. Ezt mind az iskola biztosítja neki, persze a család is minden segítséget megad amit tud. Mivel elég visszahúzódó természete van (gondolom a tanulási problémák még tetézik is), így hetente egyszer pszichológushoz is jár (szintén az iskola biztosítja a lehetőséget). Bármikor tanácsot kérhetek bármelyik pedagógustól, mindíg őszinték és korrektek.
Persze nekünk is nehéz volt feldolgozni, hogy diszlexiás, de lassan megküzdünk vele.
Rengeteg türelem kell hozzá (ami nem mindíg megy), és kitartás. Néha nagyon nehéz, de az egyre jobb eredmények erőt adnak.
Sok türelmet és kitartást kívánok mindenkinek!
Tóth Edina - BESZÉDZAVAROSOK ÓVODA ÉS ISKOLAALAPÍTÁSA
2009.12.29. 12:07:27
Kisfiam most volt 4 éves diszfáziás vagy diszláliás, már a Szakmai Bizottság sem tudja eldönteni, ezért Budapestre a Vadaskert kórházba küldtek minket. Nagyon magas az IQ szintje, 135.
Más oldalakon olvastam, hogy sok szülő panaszkodik, hogy halmozottan értelmi fogyatékosok közé rakják a gyereket vagy normál általános óvodába, iskolába. Az egyik helyen visszahúzzák a másik helyen siettetik, ezért nem éri utol a többieket a tanulásban. Nincs a beszédzavarosok számára sem óvoda sem iskola. HÍVJUK FEL AZ EMBEREK FIGYELMÉT! LEGALÁBB PRÓBÁLJUK MEG! TÁMOGATNÁK-E EZT A LÉPÉST?
zöldbéka
2009.02.11. 20:45:58
Kedves E!
Teljesen egyetértek veled, sajnos a pedagógusok nem veszik a fáradságot, hogy egy kicsit odafi-gyeljenek arra a gyerekre aki más
mint a többi. Nekünk is van jó, de inkább több rossz tapasztalatunk. 18 éves létére a gyerekemet teljesen tönkretették az évek alatt a
kedves pedagógusok. Bekerül egy "fiókba" és nem
tudom kikerül-e onnan valaha. Ajánlom mindenkinek
a Gyermekeiket Egyedül Nevelő Szülők Egyesületét
nem csak egyedülnevelőkne. Az oktatással, nevelés-
sel, tankönyvvel stb. foglalkoznak.
Szluka Tiborné
2009.02.04. 12:53:55
Én 4 éves korában már észre vettem, hogy a fiam hiperaktív. Attól kezdve hordtuk gyógypedagógushoz. Igaz, hogy ez 1997-ben volt, de ezután senki nem vette észre - pedig spec. suliba is járt 2 évet -, hogy nemcsak súlyosan figyelemzavaros, hanem súlyosan diszlexiás és diszkalkuliás is. Végül is 2002-2004 között több, mint 2 év alatt tanult meg olvasni magánúton. Most lassan, kb. 4-5 betűt cserélve olvas. (A tankönyvet diktafonra olvassuk fel neki. ) Írni nem tud. Számolni 100-as számkörben is alig. Hetedikes magántanuló. Mivel a beszámolandó (töri, földrajz, biológia, kémia, fizika) tantárgyakat mi tanítjuk meg neki, fejlesztésre, számolástanulásra nincs már energiánk, időnk. Most talán sikerült a Nev. Tan-tól kiharcolni a neki járó heti egy fejlesztőórát. Hátha ott megtanul számolni. Ott közölték velünk, hogy írni sose fog megtanulni. A számítógépen próbálom rávenni, hogy írjon, de szavakat egybeír, stb. A továbbtanulás meg mint egy vészjósló felhő, úgy dereng a távolban.
Ha van valakinek ötlete középiskolára Komárom-Esztergom megyében vagy Budapestnek elérhető részein, az jó lenne. Ha toleráns iskolát találnánk, még talán le is tudna érettségizni. (Átlaga általában négyes. ) Egyébként kiváló néptáncos, és zenél is. Ez sokat segít neki.
A férjemmel mindketten elvégeztünk Gyógyped. asszisztensi iskolát, hogy tudjunk segíteni. Amit nem tudunk megoldani, hogy a tanár-szülő szerep keveredik. Sok időt elvesz a tanítás, pedig sok szeretgetésre van és játékra is lenne szüksége.
Minden ötletet köszönettel fogadok.
válasz Radics Mónikának Anditól
2009.01.31. 17:24:02
Nálunk pont ugyanaz az helyzet mint nálatok, én az interneten kikerestem a Logopédiai iskolákat, találtam több nagyon jót is Kőszegen, Vácon, a II, VII, és a XIII-kerülteben, hely is van, 5-6 fős osztályok vannak, máshova nem is kell vinni minden fejlszetést az iskolában kap meg a gyerek. végigjártam őket, az én gyermekemet a speciális osztályba akarják bedugni, megpóbálják gyenge értelműnek beállítani, én inkább elviszem, az iskola 50km-re van tőlünk, de a gyermek jövője függ tőle, félévkor nem, hogy nem néztem meg, de alá sem írtam a félévi eredményeket mert ezek számomra nem érnek semmit, a gyermekemnek a logopédián kívűl más problémája nincs, még az anlógiája is két évvel meghaladja a korát, csak tönkreteszik ezen a helyen.
Próbálj meg te is keresni igaz a legtöbb helyen csak első 2 osztályt indítanak de vannak olyan iskolák is ahol 8. osztályig maradhat, vannak bentalakásos intézmények is, kollágiumi formában működnek, egy kisgyereknél ez nem annyira szerencsés de talán egy 7. vagy8. osztályos már könnyebben venné ezt az akadályt.
Andi
2009.01.31. 17:10:52
Nálunk a gyeremeknek logópédiai problémája van, mi már beiratkozáskor jeleztük, vittük a szakvéleményeket, az igazgatótól ígéretet kaptunk a segítségre, mégsem tesznek semmit, nagyon gyors tempóban (már az összes betűt vették), és Romankovics módszerrel tanulnak, most kereshetek másik iskolát, ha a beiratkozásnál nem hitegetnek, most nem kéne szegénynek egy másik közösséget megszoknia.
Szerencsére én mindig dícsérem őt így a kudarcokat még nem igazán érzi, nagy az önbizalma, igaz iskolába már nem szeret járni, elsős létére, de az otthoni pozitív hozzáállás még nem vette el a kedvét a taulástól, gyakorlástól. Én úgy veszem észre a szűlőkön, hogy ők már elfelejtették, hogy ők is jártak iskolába, nekik is voltak kudarcaik, ha egy kicsit visszagondolnának arra ők mit éreztek, tettek, nekik mi esett volna jól a szüleiktől, a gyermekeiket is könnyebben át tudnák segíteni, az iskola támasztotta hatalmas követelményeken.
mirror
2009.01.22. 09:52:07
Mónikának (meg mindenkinek is)
Ahogy olvasom, kap a gyerek terhelést rendesen... Minden elismerésem Neked is, neki is!
De... és nem kötekedni akarok, csak átgondoltam: ha még te sem tudhatod (miért is? ) pontosan, mi történik az iskolai fejlesztésen-logopédusnál, mi arra a garancia, hogy a különolvasás, a beszédjavító, meg az iskolai fejlesztések bármilyen kis mértékben is összhangban működnek? Van a dolognak felelős gazdája, aki átlátja, rendszerezi? Enélkül én biztosan nem boldogulnék...
Tévedés ne essék, ezért nem a szülő a felelős!!! De meg kellene oldani valahogy, nem?
sumfrita Katának
2009.01.21. 21:10:52
sumfrita@t-online. hu
Radics Mónika
2009.01.21. 18:15:40
Sziasztok!
Nálunk a családban elég sok gondot okoz az hogy a fiam diszlexsziás, diszgráfiás és sajns diszkalkulliás is. Nagyon nehezen tanul. Az iskolában semmilyen leckét nem tud megcsinálni azt 3 éve hazahozza. Ez azt jelenti, hogy itthon este 5órától 7-8 óráig tanulunk. Az iskolában állítólag foglalkozik vele a fejlesztő pedagógus és a logopédus is. De ennek nem sok hasznát érzem.
Emelett Én is hordom 1-ső osztályos kora óta külön tanárhoz olvasni. Fejlesztő foglalkozásokra, beszédjavítóba. Mindenhol csak azt hallom, hogy nem buta ügyes akar tanulni. Az iskolában viszont pont az ellenkezőjét kapom. Nem dolgozik órán. Szerettem volna elhozni ebből az iskolából mert úgy gondolom ez a tanárnő nem veszi észre, hogy nem csak az Én gyermekem diszlexiás az osztályban és, hogy nekeik több odafigyelésre törődésre és megreősítésre van szükségük. Sajnos ebben a kerületben ugyan van kifejezetten az ő számukra iskola, de tuljelentkezés van így nemtudom átvinni. pedíg szükség lenne erre a speciális tanulási módra, hogy végre ő is szeressen tanulni, olvasni. Ha tudtok segíteni, hgy mi az amiben még segíthetném őt, szívesen veszem a segítségeteket. Bevallom nagyon sok türelm kell ezekhez a gyerekekhez. Nekem sokszor fogytán van a türelmem. Pedíg azt mndják rólam nagyon türelmes ember vagyok.
Kata
2009.01.21. 17:47:36
sumfritának: megadnád az elérhetőségedet?
Köszi Kata
mercator
2009.01.21. 14:15:51
A mi családunkban is okozott nézeteltéréseket a kisfiam beszédfejlődési zavara. Sajnos sem a gyermekorvos, védőnő, még óvónő sem vette a tüneteket komolyan. Szótagról szótagra tanítottam beszélni a gyermeket, s mire középső csoportos lett hallotta ezt a szót: tarisznya. Megkérdeztem, tudja-e mit jelent. Azt válaszolta: harisnya. Akkor teljesen ledöbbentem és végre megértettem, hogy a gyermek csak hangalakokat hall, amiket nem tud értelmezni. Számára a hallott magyar népmesék csak szavak zagyva halmaza volt. A nevelési tanácsadóban az első vizsgálat után azt mondta a logopédus-gyógypedagógus hölgy, hogy nagy gáz van, meg kell vizsgálni, hogy a gyermek egyáltalán ép értelmű-e. A férjem igen dühös lett, a nagyszülők pedig szégyellni kezdték a gyereket, nem is beszélgetett velük persze, ezer más okból..
Logopédushoz kezdtünk járni és fejlesztő tornára, ami heti 4 esténket elfoglalta. Ezt mind magánúton, nem kis anyagi ráfordítással, mert napközben dolgoznom kellett. Van még egy kisebb és egy nagyobb gyermekem is. Ők sosem éreztették, hogy kevesebbet foglalkozok velük, nekem volt ugyan lelkiismeretfurdalásom, de nálunk éppen az adott kisfiú lázadt fel, hogy mindig csak én, én, én, anya mással nem tudsz foglalkozni?
Logopédiai előkészítő első osztály következett,
szakértői véleményekkel sikerült oda bejutnunk.
Most első osztályos normál iskolában. Ez a negyedik év, hogy mindenféle fejlesztést csinálunk. Szépen ír, olvas és jól számol. Teljesen zökkenőmentesen halad előre. És szeret iskolába járni! Vannak sikerei!
Mindenkit biztatok, hogy ne keseredjen el! Ami fontos, minnél hamarabb elkezdeni a fejlesztést, nem megvárni az iskolai kudarcokat. Én sem gondoltam volna, hogy van kiút és ilyen szép eredményeket lehet elérni. Még a mai napig is "gázerővel" fut gőzerő helyett, de most már tudok rajta nevetni is, mert ha kijavítom, már meg tudja jegyezni a szavakat, sőt néha maga is korrigálja. Még egy aggodalmam van: a leendő igedennyelv tanulás, de ezt is meg fogjuk oldani.
Ancsi
2009.01.19. 18:52:30
Mi a fiammal az alapiskolát végigküzdöttük, mint Krisztus a kereszten. Nem túloztam! Soha pedagógusi segítséget ún. rásegítést nem kaptunk, csak gáncsokról számolhatnék be. AZT KÍVÁNOM, MINDEN PÖKHENDI PEDAGÓGUSNAK LEGYEN EGY DISZLEXIÁS GYEREKE! Ész nélkül együttérezne velem, de átokként élné meg ezt a kilátástalan és véget nem érő helyzetet.
sumfrita
2009.01.17. 10:25:29
Kedves Mirror!
Teljesen egyetértek Önnel!
sajnos hajlamosak vagyunk mindig a másikban keresni a hibát! Erre főleg a szülők a hajlamosabbak, minden hiba az iskola, a pedagógus nyakába varrható. Ugyanakkor elképesztő neveletlenségi és egyéb problémák tömkelegével szembesülünk évről-évre. Tavalyi első osztályomban a 23 gyerekből 13 gyerek nem tudott cipőfűzőt kötni. Amikor ezt szóvá tettem az első szülői értekezleten a reakció a következő volt! 10 gyereknek vettek tépőzárást, 3 megtanította a cipőfűzőkötést. Tényleg minden az iskola feladata? Persze sokkal egyszerűbb a pedagógus hozzá nem értéséről, alkalmatlanságáról beszélni, mint tükörbe nézni szülőként. Igen, előfordul, hogy pedagógus hiba van a,, diszek" hátterében, én is találkoztam már ilyennel. De vajon tudják-e a szülők milyen hibát követnek el, amikor a hempergőbe korlátozzák a gyerekeket, amikro tv, videó, dvd nézésével intézik el gyerekkel való törődést!!! ???
(Nagy József kutatásai bizonyítékokat tárnak elénk!! )
mirror
2009.01.16. 11:50:11
Sokfélék vagyunk és emberből vagyunk gyerekként, szülőként, "tanerőként" egyaránt. Bármelyik szemszögből regényre való horrorisztikus történeteket tudnék itt leírni, de azt gondolom, nem sok értelme lenne, max az, hogy nem csak velem esik meg.
Ha valahol minden gömbölyű, akkor nem, vagy (olvasva a kommenteket) igen-igen ritkán beszélünk róla. Az rendben van, hogy itt most megbeszéljük a gondjainkat, mert a "kibeszélés" is segít feldolgozni, kezelni a problémáinkat, de:
Beszélni, megbeszélni ezerszer és ezeregyedszer is ott és akkor szükséges, ahol parányi esély is van a változtatásra. Ha viszonylag indulatmentesen teszem, akkor sem könnyű, kidob ajtón - beugrok ablakon, mert tudom, hogy igazam van! Nem a hibát keresem magamban, sem a másikban, az adott helyzetet próbálom megoldani.
Elolvassuk együtt a szakvéleményt, amit bizony ahogy megkap az iskola, megesik, hogy lefűzi és tud róla aki tud, a ped. meg néha semmit, főleg ha már felső tagozatos a gyerek. Az iskolában előforduló pedagógiailag kifogásolható helyzeteket utólag és kívülről nehéz megítélni, de azt gondolom, a gyerek érzései fontosak, akkor is, ha nem veszek mérget arra, hogy minden momentumra pontosan emlékszik. Ha innen közelítek, talán van esélyem, hogy a fogadóóra ne siketek párbeszéde legyen.
Hosszú, néha kilátástalan, de nincs más választásom, ha előbbre akarok jutni.
... Lehet hogy naiv vagyok, de szerintem senki se szándékosan tesz rosszat a gyerekkel, akkor meg próbáljunk segíteni...
E.
2009.01.16. 09:03:31
Az érthető, hogy a jogszabályi keretek korlátozzák az iskolák, a pedagógusok lehetőségeit. Miért azt hangsúlyozzák a tanerők, hogy mit NEM csinált meg a gyerek, és hol vannak a hiányosságai az egész osztály előtt (persze ezt a szülővel és a gyerekkel időnként meg kell beszélniu)? Szerintem az egyik kulcs a biztatás. De amíg egy osztályban az a központi gondolat, hogy egy témazáró tesztet egy kitűnő tanuló 3-asra írt meg, miközben a "diszes" gyerek élete első 5-ét a tanító néni egy "Meglepetés volt" kijelentéssel lezárja, addig még van dolgunk, nem is kevés.
V.né Hunyadi Eszter
2009.01.15. 19:43:30
Mélységesen ledöbbentett, amit eddig olvastam, bár nem írhatnám, hogy meglepődtem. Sajnos. A mi esetünkben vannak jó és rossz tapasztalatok egyaránt. Az első két iskolai év egy csodás tanító néni jóvoltából zökkenőmentes volt. Én ekkor államvizsgáztam tanító szakon. A 2. osztályt befejezve nyáron figyeltem fel furcsaságokra, visszafelé írt nevek, olvasásban betűcserék, betűtévesztések stb. Az érdekessége az volt a dolognak, hogy ha szótagolva olvasott minimálisra csökkentek a hibák, ha folyamatosan akart olvasni, szinte érthetetlenné vált az olvasása, amit sem ő sem más nem tudott értelmezni. Valószínű ezért nem derült ki a probléma hamarabb, mert 2. o. ban először mindig szótagolva olvastak, és ezelatt szinte meg is tanulta a szöveget. Az írása rendezett, szép volt, de a tollbamondásnál jelentkeztek az egyértelmű jelek.
Vagyis amikor az írást és olvasást már eszközként kellett volna használnia a tanuláshoz, a fiamnál "összedőlt a rendszer". Ezért szeptemberben kértem, hogy vizsgálja meg a nevtan. a kisfiamat, az egész 3. osztályos tanév elment a huzavonával, sem fejlesztést, sem semmilyen segítséget nem kaptunk, egyetlen tanító nénit kivéve. Aki az osztályfőnöke és magyaros tanító nénije, neki a mai napig nagyon hálásak vagyunk a rengeteg törődésért, figyelemért és szeretetért, amit nyújt a fiamnak. A többi tanító hozzáállása igen vegyesnek mondható, némelyiknél még az is kérdés számomra tudja-e mit jelent az, hogy diszgráfia, diszlexia. Nehéz elhinni, hogy igen, ha olyat ír a 0%-os dolgozatra, hogy
"Az órákon nem figyeltél! Az összefoglalást nem írtad le pontosan! Így nem tudtad megtanulni! A tankönyvben ugyan szintén aláhúztuk a megtanulandót, de...? Újra kérdezem, hogy javíthass! "
Eszébe sem jut, hogy a szakértő véleménnyel ellentétben írásban kérte számon a gyereket, hogy lehet tanult a gyerek, csak nem értette meg a kérdést.
A jó pedagógus nem akkor jó, ha a kiemelkedő képességű gyerek ötöst ír, hanem ha az én fiamnál és az ehhez hasonló gyerekeknél eredményt tud felmutatni.
Differenciálás? Nem is ismerik, nem is alkalmazzák, (tisztelet a kivételnek) még a házi feladat feladásában sem, pedig az aztán nem igényelne nagy idő ráfordítást.
November végére lett szakértői véleményünk, azóta van fejlesztő foglalkozás heti 3 órában.
A fiam nagyon szeret járni, mert a "Hajni néni mindig olyat kérdez, amit tudok, és ha mégsem akkor segít! "
Az én személyes tapasztalatom az, hogy nagyon nehéz a diszes gyereknek, és szüleiknek, mert sokkal több energiát kell belefektetnünk minden apró sikerbe. Bár úgy gondolom az öröm is nagyobb, amit átélünk. A héten életében először
5-öst kapott a félévi nyelvtan felmérésre (helyesírás oszályozása nélkül) bevallom leírhatatlan öröm volt a szívemben, és azt is el kell ismernem nem ugyanolyan érzés, mint a másik két gyermekem ötöse, akik nagyon jó képességűek. És elég nagyok már ahhoz, hogy nekünk a testvérféltékenységgel már nem kell megküzdenünk. A családban valamennyien elfogadtuk ezt a helyzetet és maximálisan próbáljuk őt abban erősíteni, hogy mi így szeretjük őt. És a sok kudarc és sikertelenség mindig megtanít küzdeni, és értékelni az élet apró örömeit és ajándékait.
Mindenkinek nagyon sok erőt és kitartást kívánok gyermeke segítéséhez és neveléséhez!
(Elnézést ha nagyon hosszú lett. )
Üdvözlettel. Kisújszállásról: V. né Hunyadi Eszter
mirror
2009.01.15. 10:02:20
A fejlesztés időkeretét törvény szabályozza a tanuló kötelező heti óraszámától függően. A tesióra HELYETT fű alatti és szabálytalan, kivéve, ha felmentése van a gyereknek, de ha ég a ház, sok mindenre rákényszerül az iskola is, hiszen semmilyen szakember nem tudja a délutáni munkaidőt a végtelenségig nyújtani, a gyerekről itt nem is szólnék külön. Egy héten négyszer este hatig- fél hétig dolgozom én is.
A cimkézés sajnos tény, de erre is a törvények miatt van szükség, diagnózis nélkül ( nevelési tanácsadó vagy szakértői bizottság) nem történhet fejlesztés, mert költségvonzata van.
Ráadásul ezeket a vizsgálatokat két-három évenként kontrollálni kell, na ez aztán végképp kinyomja a biztosítékot a sokszor már kiskamasz gyereknél. Ha rajtanm múlna, kitalálnék valami olyan módot, hogy ne kelljen a gyereket újra meg újra vizsgálatra rendelni.
A fejlesztésnek különféle formái és színterei lehetnek, ezt is a vizsgálati vélemény tatralmazza, szerencsés esetben a fejlesztési területek megjelölésével. A fejlesztésben kompetens szakember kérdése is szabályozott.
Alapban: tanulási nehézség esetén lehet
-tantárgyi fejlesztés az iskolában (pedagógus v. fejlesztőped., ez nagyjából a lánykori nevén korrepetálás, mégis több, mert más módszereket alkalmaz (hat).
-pedagógiai fejlesztés iskolában vagy nev. tan. -ban (fejlesztőpedagógus vagy gyógypedagógus, itt nem a tárgyi tudást, hanem az ahhoz szükséges alapkészségeket fejlesztik, és ez bizony létezik nem csak alsó és felső tagozatban, de középiskolában is)
- logopédus, pszichológus, gyógypedagógus, gyógytornász stb (megfelelelő végzettséggel)
Ezek összadódva teszik ki a gyerekre megállapított habilitációs-rehabilitációs óraszámot.
Lehet, hogy nem voltam elég részletes, de talán kicsit segít eligazodni.
E.
2009.01.15. 09:08:18
Jó lenne, ha a környezettel (család, iskola, egyéb közösségek) a skatulyák (diszes, FIMOTA stb. ) helyett az elfogadást erősítenénk. Mindannyian mások vagyunk. Valóban, a szeretet, a kitartás, a pozitív hozzáállás hegyeket mozgat meg. Igen, jó lenne, ha az itteni írásokra szakmai válaszokat IS kapnánk. (Köszönet a megszólaló pedagógusoknak, szakembereknek. ) Például a felsősökkel már nem lehet olyan fejlesztést végezni, mint alsóban. Erre 8-9 tantárgy mellett idő sincs. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a gyerekek rövidebb ideig tudnak koncentrálni. Azt nem értem, hogy egy iskola miért tornaóra HELYETT fejleszt. Sokszor a finommotorikus problémák mellett a nagymozgás is gond. A mozgás pedig elengedhetetlen a tanuláshoz. A mai gyerekek többsége amúgy is kevesebbet mozog a szükségesnél, főleg, ha még nem is okoz örömöt a mozgás a kudarcok miatt.
mirror
2009.01.15. 00:34:33
(álmos)
javítva: presztizskérdés
(bocs)
mirror
2009.01.15. 00:32:29
Melinda, diszlexia miatt egyetlen gyereket sem "íratnak" kisegítő iskolába, ettől azért nem kell félni!
Hogy az iskolában nem mindig veszik észre idejében a gondot, ez tény. Főként az átlag feletti intellektusú gyerekek tudják ügyesen kompenzálni a hiányosságaikat kezdetben, s mire harmadik- negyedik osztályban kiderül, a szilárd alapokat lerakni már késő.
Valaki írta, hogy nem tudja eldönteni, kérje-e az osztályismétlést? Egyet tudok: ezt NE a tanítónénitől kérdezze meg, mert számára lehet presdztizskérdés, meg "szeretem a gyereket", csak ezzel nem nagyon vagyunk közelebb a megoldáshoz. Ha nagyon nagy a lemaradás, annak már az iskola előtti fejlettségi vizsgálatoknál is voltak jelei, az is lehet, hogy később kezdett iskolát a gyerek, ezerféle fejlesztés mellett is. Ha mégsem mennek a dolgok, tapasztalataim szerint minél előbb jó ismételni, nagyobb esély van a felzárkózásra.
Azt meg itt sem írta még senki, és nem is igérhette tiszta lelkiismerettel, hogy a diszlexia "elmúlik". Éveken át tartó küzdelmes munka szülőnek, szakembernek - de főként a gyereknek, s leginkább a felszínen maradáshoz elég, persze vannak enyhébb esetek, és boldogító kivételek. (Egy érettségi öltönyben pompázó volt tanítványom válaszolta a kérdésemre, hogy milyen napja volt: ha azt mondom, hogy jelesre érettségiztem magyarból, elmondhatjuk, hogy hosszú utat tettem meg idáig! Ennek már nagyon sok éve, de felejthetetlen az arcocskája, azóta már elöl-hátul doktor: )
A fejlesztő foglalkozásokat még kevéssé ismerik a szülők, szerencsés volna, ha ugyanolyan (vagy szorosabb! ) kapcsolatban lenne a szülő a fejlesztőpedagógussal., logopédussal, stb, mint a tanítónénivel, akkor talán nem tűnne úgy, hogy "csak játszanak", nem csinálnak semmit, még a matekházit se írták meg. Legrosszabb esetben valóban nem fejlesztés történik, hanem megírják, de a semminél még az is jobb, bár erősen háborog ilyenkor gyógypedagógus-lelkem. És amikor a harmadikos nem tud összeolvasni, meg sehogyse, akkor szegény szülő kétségbeesve panaszkodik, hogy sokkal rosszabb, mert szótagol! ( Senki nem vette a fáradságot, hogy elmondja neki: igen, szótagolva, de MÁR OLVAS!
... Bocs, ha hosszú voltam, és nem ettem meg a bölcsek kövét uzsonnára, csak öreg vagyok, de még nem eléggé.
Mindenkinek kitartást, apró sikereket kívánok sok szeretettel!
Melinda
2009.01.14. 22:35:41
Nem estem kétségbe. Megkerestem a kerületben a megfelelő iskolát és oda irattam be. Ez egy normális általános iskola, annyi különbséggel, hogy van egy kislétszámú lépésről-lépésre osztályuk. 8-an vannak egy osztályban és két tanár mellett, ebéd után vagy torna óra helyett külön fejlesztő pedagógus is foglalkozik velük. Minden kerületben lehet találni ilyen iskolákat csak keresni kell. A mi kerületünkben három ilyen iskola is van, de a szomszéd kerületben körülnéztem, ott is találtam kettöt. Ezekben az iskolákban gondoskodnak arról, hogy a gyermek ha le van maradva, felzárkozzon. Mindenhol vannak gyengébbek, de ez még nem jelenti azt, hogy ezért egy gyermeket, megalázva kisegitő iskolába irassanak. Nem fogyatékosok ők, csak épp balkezesek vagy dislexiások, ez nem betegség csak egy állapot.
Mandy
2009.01.14. 20:14:19
Sziasztok! Bevallom kétféle érzelem van bennem amikor olvasom a hozzám hasonló stzlők hozzászólásait: "örülök", hogy nem vagyok egyedül a problémával, azaz nem vagyunk egyediek, mások is ugyanazt élik át, így nincs igaza a tanárnőnek, hisz a gyerek nem magatartászavaros, vagy "hülye" hanem diszlexiás, disgráfiás. Másrészt szomorúan hallom, hogy a mai oktatás nincs az ilyen gyerekekre felkészülve sema a felismerés oldalról, sem a kezelés oldalról.... Ez siralmas. Hihetelen, hogy az ilyen gyerekeknél a problémákra sokszor a szülő jön rá, illetve kér pl a Nevtantól segítéséget, ahol felismerik a problémát. Hihetetlen.
Jelenleg mi ott tartunk, hogy a 12 éves fiam hivatalos írásbeli felmentését némely tanár semmibe veszi. És esélyt sem ad arra, hogy a gyerek szóban feleljen... nincs ideje rá....
Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy a szakképzett pedagógusoknak nincsen meg az a tudásuk, hogy ezt felismerjék. Ha viszont szembesítjük azzal, hogy kérem a gyerek diszes, akkor meg átmennek nemtörődömbe és sértődöttbe.
Siralmas....
tanár
2009.01.14. 18:42:39
Dittának üzenem, hogy elég baj, ha az ő iskolájukban nincs felsőben fejlesztés. Szerintem annak lenni kellene. Nálunk van, csak az a baj, hogy nagyon kevés a szakember. Meixner Ildikó gyógypedagógus azt tanította, hogy egy-egy ilyen fejlesztő órán 3-4 tanulónál több ne üljön. Hasonló korúak legyenek, hasonló problémákkal küzdjenek. Na, ezt itt a Dél-Alföldon képtelenség megvalósítani. Az is egy nehezen kezelhető helyzet, hogy az ilyen SNI-s tanuló délelőtt végigüli, tanulja az órákat, aztán amikor a többiek kint játszanak, ő még fejlesztő foglalkozáson csücsül, és jó, ha már legalább a másnapi leckéje kész van. Pihenésre nincs ideje. Egy felnőttnek is elegendő a 8 óra a munkahelyén, nem egy kisgyereknek. Szerintem az ilyen gyerekek mellé minden iskolába gyógypedagógus kellene, aki a "nehezebb" órákon vagy beül mellé a padba, vagy külön, egyénileg tanul vele a saját tempójában. De hol van M. o. -n ilyen iskola? Dárius kincse nem lenne elég erre, pedig a jövő függ tőle, hogy hasznos, sikeres tagja legyen a saját korának az egykori diák.
Mi már születése percében tudtuk, hogy gondjaink lehetnek, én magyarszakos tanárként Meixner- tanfolyamot is végeztem, hogy segíthessem a lányomat. Az iskolakezdést mi is elhalasztottuk, amíg lehetett. Gondjaink vannak, nem könnyű az élet, de mi megtanultunk ezzel együttélni, elfogadjuk olyannak, amilyen. Igyekszünk mindenben megadni a lehetőséget neki, és mivel korán észrevettük, hogy milyen muzikális, zenei tagozatra írattuk. Az osztálytársai befogadták, segítik, ahol tudják, véletlenül sem csúfolják. Azt gondolom, mázlink van, Jó lenne, ha mindenkinek ilyen szerencséje lenne. Ha össze kellene foglalni, szerintem az a legfontosabb, hogy elfogadjuk gyermekünket. Senki nem boltban vásárolja magának az ilyen gondokat, ha osztályrészül jutott, a lehető legjobbat kell kihozni belőle.
márti
2009.01.14. 16:06:05
Én már hamarabb észre vetem mert mikor még ovis volt. Elsö osztály nehezen ment igy kétszer járta. Ma már negyedikes igaz most is elö fordul hiba de nem annyira az a baj mikor délután haza jönn akkor még mindig van lecke és akkor már nem fog az agya és pedigez nem jo mert 5 -be nehéz lesz neki.
Reni
2009.01.14. 15:58:18
Kedves Társaim! Tapasztalatom az, hogy az iskolai idő múlásával és a tananyag növekedtével fordítottan arányos a szülő ereje, tűrőképessége. Sokszor szegény diszes hetedikes gyermekemnek azt mondom mostanában, figyelj mert csak 1x olvasom csak! Van olyan napunk, ahol összegyűlik földrajz, biosz, magyar, fizika, stb. és csak így ledarálva végzünk az anyaggal.
A másik tapasztalatom, hogy ha épp jól állunk magyarból és a "kifelét" látom egy kicsit, biztos, hogy földrajzból a bukás szélére sodródunk mert nem tud a térképen boldogulni és K-Ny keveredik. (Aki látta már a 7-es USA-ról szóló tananyagot, az tudja hogy nem könnyű senkinek sem "lenyomni a torkán"! )
A többi gyermekemet ekközben hesehetem, hogy csinád, mert te tudod egyedül, vagy tépem magam köztük, hogy Ők se gondolják elhanyagoltnak magukat......
Heni
2009.01.14. 14:42:18
Az én fiam most 17 éves lesz. Az óvóda utolsó évében, gondoltam lelkiismeretes anyuka leszek, és elvittem, egy pszihológushoz, hogy milyen irányt vegyünk a gyerekkel (humán, vagy reál). Erre mondják, nincsenek véletlenek. A pszihológus megállapította, hogy gyermekem FIMOTA. Erről addig életemben nem hallottam. Figyelem, motorikus, és tanulási zavarokkal küzd.
Megkerestem az ehez a témához való könyvet, sőt a szerzőjét is és elmentünk egy újabb vizsgálatra. 1 hónapon keresztül külömböző teszteknek vetették alá a gyereket. Megszületett az eredmény az akkor 7 éves fiam 116-os IQ-val rendelkezett, elég nagy szórásban. Aztán jött sorban minden.. Nevelési tanácsadó, fejlesztő pedagógusok, kinezológus és itt történt valami amikor azt mondtam, hogy elég volt. A fiam a kinezológusnál egyszer csak rámnézett és azt mondta, hogy nem fogadom el olyannak amilyen. Ez rendesen szíven ütött, és onnantól nem akartam megváltoztatni a dolgot. Segítek Neki ahol tudok, harcolok az iskolákban, hogy vegyék figyelembe, hogy szóban feleltessék és ne írásban. Az a tapasztalatom, sajnos, hogy az igéretet mindig megkapjuk (a papír ellenére), de újra és újra figyelmeztetni kell a tanárokat a problémára.
Ma már 2. -os középiskolás, igen, valóban nem jó tanuló, (mert maximálisan kihasználja, hogy vannak kibúvói : )), de életre való, okos gyerek.
Melinda
2009.01.14. 13:36:24
Az én kislányom idén áprilisban lessz 7 éves. Én tavaly tudtam meg h kislányom aki nagyon sokat volt beteg, bizony le van maradva a vele egyidős társaitól. Azt gondoltam, hogy mindent tud, mindent ismer amit egy 6 éves gyermeknek tudni kell. A Nevelési Tanácsadóban elmentünk egy iskolafelmérési meghallgatásra az óvoda és az én közös megegyezésem alapján. kértem a vizsgálatot végző hölgyet, hadd lehessek benn én is.
A felméréseknél Ágnes volt ahol nagyon ügyes volt, viszont sok minden hiányos volt, nem tudta, illetve nem merte mondani. Annak ellenére, hogy én nagyon sokat foglalkozom vele, mégis rádöbbentem, hogy még többet kell és ami a legfontosabb NAGYON SOK SZERETETTEL ÉS TÜRELEMMEL KELL MINDEZT TENNI. Azóta megfigyelve mi az amit nem tud, nem ért annyira, abban igyekszem neki segíteni, ugyanis ősszel már első osztályosok leszünk mi is.
Hogyan reagáltam? Nem lettem mérges, nem ijedtem meg. Tudomásul vettem mibem kell segítenem, erősítenem kislányom tudását és én is meg az egész családom segít játékosan gyakorolni, de azért komolyan pótolni azt amiben Ágnes gyenge.
A családi béke az nagyon fontos és az hogy gyermekünk felnézzen ránk, bizzon bennünk. Adjunk nekik mindig annyi szeretetet amennyit csak tudunk, soha ne sajnáljuk tőlük az időnket és mindig legyen türelmünk, HIGGYÉK EL EZT ŐK KÉSÖBB MEG FOGJÁK NEKÜNK HÁLÁLNI!!! : -)
Ditta
2009.01.14. 12:31:25
Sajnos az iskola nem igazán vette figyelembe az aggodalmaimat, "anyuka túlreagálja a dolgokat". Telt az idő, harmadik osztályban sikerült elérnem, hogy lássa szakember a gyereket, de már a fiam teljesen magába fordult az örökös iskolai kudarc miatt. Beigazolódott a gyanum, dysgráfia, dyslexia. Másfél évig jártunk fejlesztésre, de most úgy látják nincs rá szükség, igaz az iskolában már nincs jelentősége, mert felsősöknek nincs fejlesztés. A problémánk még megvan, csak szakszerű segítség nincs. Nincs anyagi fedezet rá. Szomorú.
Vera
2009.01.14. 12:00:45
Én amikor megtudtam a gyermekem problémáját, hogy dyszlexiás nagyon elkeseredtem, már javult a helyzet de most is azt gondolom, hogy ez nagy teher a gyermekem számára. A fejlesztések amit kap az iskolában a szakemberektől, szerintem nem elegendő és nem vagyok benne biztos, hogy segít, hiszen minden felülvizsgálatnál az jön ki, hogy jelentősen nem javul, és a gyerke a fejlesztéseken nem érzi jól magát, mindig panaszkodik, hogy nem akar menni, mivel nincs semmi értelme, amit csinálnak szerinte az elsősőknek való. Az egyik felmérésnél még azt is beleírták a szakvéleménybe, hogy a gyermekem átlag alatti IQ-val rendelkezik, ezt a mai napig nem tudom elfogadni, mivel szerintem nem így van. A továbbtanulás a legnagyobb gondunk, bár még csak hatodik osztályos, de már előre félek, hogy mi lesz, hova fog menni tovább tanulni, félek, hogy a problémája hátrányosan fogja érinteni, vagyis nem veszik fel oda ahova majd szeretne menni tanulni.
másik E.
2009.01.14. 11:22:48
Andi
2009. 01. 13. 15: 51: 16 -re válasz:
Én szülőként kértem a vizsgálatot a Nevelési Tanácsadóban. Nem kell az iskola javaslata, és a szakvéleményből sem fognak kapni. Ugyan én bevittem utána a suliba megmutatni, hogy mennyire nincs semmi gond a gyerekkel. De nyugodtan lehet kérni vizsgálati időpontot szülőként a gyerek részére. Ahova én vittem 1-2 hónap a várakozási idő.
A másik felvetésre pedig csak annyi, valóban jó lenne, ha valaki szakmai szemmel tudná véleményezni a hozzászólásainkat.
Andi
2009.01.14. 11:22:01
Az én kislányom most 3. osztályos. A gondok már az első osztályban jelentkeztek. Igazából már óvodás korban észrevettem rajta, hogy nehezen tanul meg egy verset, nehezen jegyez meg dolgokat. Azt gondoltam, hogy lassan érik, majd ha iskolás lesz jobban fog neki menni. Első osztályosan a betűi mindenfelé dőltek, kockák közé nem tudott írni (mai napig nem tud rendesen) számokat. Nagyon nehezen értett meg mindent, álmodozott, nem volt jelen az órákon. Elfelejtett mindent, nem tudta mit kell csinálni, mi a házi feladat. A számok világában egyszerűen elveszett, nem látott semmi logikát benne. Reggelente hasfájás, fejfájás iskolába menetel előtt. Gyakran volt beteg az első iskola évben. Elvittem a Nevelési Tanácsadóba pszichológushoz, aki azt mondta, hogy ő szerinte nem diszlexiás, vagy diszgráfiás. Az eredmények viszont azt mutatják, hogy a felfogó képessége nagyon gyenge, nagyon lassan ért meg mindent. Ötösre valószínűleg soha sem fog teljesíteni, de rengeteg gyakorlásra van szüksége ahhoz is, hogy egy 3-4-es szintet elérjen. Ilyenkor jön a szülői kétségbeesés, hogy miért pont az én gyermekem, és rendszerint magát okolja ezekért. A következetlenség, és a sajnálat ahhoz vezetett, hogy a kellő gyakorlás elmaradt és ennek eredménye most is meglátszik a teljesítményén. Mindig féltettem, mert egy nagyon félénk, visszahúzódó gyerek volt óvodáskorától. Nehezen barátkozott és valami oknál kifolyólag nem is nagyon keresték a barátságát. Nem szerettem volna, ha azt érezné, hogy én is ellene vagyok. Sajnos sokszor türelmetlen voltam vele, és mérges voltam rá, hogy nem fog fel valamit ötszöri elmagyarázás után sem. Ilyenkor rendszerint sírás, dühkitörés lett a vége. Nem szerettem volna lelkileg összetörni, de csak késő jöttem rá, hogy a gyerek tudja ezt és kihasználja, sajnáltatja magát. Így tudta, hogy a sírással, dühöngéssel elérheti, hogy akkor nem kell tanulni. Muszály erélyesnek, és következetesnek lenni ahhoz, hogy eredményt érjek el vele. Sajnos csak így tud eredményt elérni. Egyébként olvasása az osztályból a legszebb, ügyesen balettozik, de a matematikával, szövegértéssel szenved.
Ahogy olvasom a hozzászólásokat, látom, hogy a többi gyerek is megküzd azzal, hogy elfogadják az osztálytársak. Nekünk is van folyamatosan gondunk ezzel, és tudom a tanító néniknek is csak problémát okoznak az ilyen gyerekek. Nehéz nekünk szülőknek megbirkózni ezzel, de talán szeretettel, türelemmel, és kellő következetességgel sikerülhet könnyebbé tenni ezeknek a gyerekeknek a tanulását. Kitartást minden ilyen cipőben járó szülőnek!
másik E.
2009.01.14. 11:10:13
Kislányom már negyedikes. Tavaly a Nevelési Tanácsadóban diagnosztizálták nála az olvasási nehezítettséget. De a Tanító néni nem javasolta a vizsgálatot, pedig már elsőtől látszott, hogy valami nem stimmel. Csak nagyon lassú volt, figyelmetlen és a kétbetű összeolvasása is gondot okozott. A Tanító néni azt mondta, majd megérik a gyerek, egy év sokat jelent. Másodikban tovább görgettük magunk előtt a problémát, a Tanító néni az én javaslatomra, hogy Nevelési Tanácsadóba vinném, azt javasolta, inkább különórára. Mert a NT úgyis olyan érdekes feladatokat ad, amiket meg fog tudni csinálni. Sajnos hallgattam rá. Azonban a tünetek egyre súlyosbodtak. Az írása macskakaparás, nincs se vessző, se ékezet, se hosszú magánhangzó, a hosszú mássalhangzót meg sem említem. Rengeteg veszekedés, hiszti otthon, az iskolát pedig sikerült vele végleg megutáltatnom. Harmadikban, mikor újra előkerült a probléma és a Tanító néni még mindig nem akarta elküldeni, én szülői kérésre vizsgálatot kértem a NT. -ban. Teljes körű vizsgálat után kiderítették, hogy teljesen átlagos IQ-val rendelkező olvasási nehezítettséggel küzdő gyermek. Kiharcolt fejlesztő az iskolában, már 6-7 évesen járt lovagolni és úszni, zenei tagozatra jár, jó mozgású, ritmusérzékű. A probléma viszont nem javul. Ugyan idén ismét kértem vizsgálatot a sorozatos egyes szövegértés dolgozatai miatt, de egy olyan egyszerű szöveget tettek negyedikes létére elé, hogy aránylag elfogadhatóan oldotta meg. A helyesírása szintén értékelhetetlen, a matekban gondot okoz a szöveges feladatok megértése és természetesen németet kell tanulnia. Most annyit elértem, hogy legalább nem kap értékelést németből, de ez a problémáját nem oldja meg, mert ettől Ő nem fog fejlődni. Az már csak hab a tortán, hogy a fejlesztő foglalkozásait a felére csökkentették. Nem tudom mitévő legyek. Nem tudom továbbengedhetem-e ötödikbe, akitől tanácsot kérek, az csak hümmög, hogy "Anyuka magának kell ezt eldöntenie". De én csak egy elfogult anyuka vagyok, semmilyen szakmai ismerettel. Ha valakinek ötlete, véleménye, tapasztalata van, szívesen veszem.
Timi
2009.01.14. 10:53:17
A Lányom 9 éves és harmadik osztályos, év elején derült, ki hogy diszkalkúliás. Nem a tanár hívta fel a figyelmemt, hogy tanulási nehézségre gondol, nekem tűnt fel némi furcsaság. A jegyei alapján -erős hármas- nem gondolnánk, hogy diszes. A Nevelési Tanácsadóban én indítotam el a vizsgálatot, mely sajnos igazolt. Nagyon magas IQ- val rendelkezik, és palástolni tudta a hiányosságait, azért nem vették észre az iskolában. az iskolában nagyon jókapcsolat van a tanárával, folyamatosan dícséri jutalmazza, nem engedtük nála kialakulni a másság érzetét. A család nagyon jól éli meg a helyzetet, bár nekem van nehezebb dolgom. Lányom fejlesztéseken vesz részt, melyet a saját otthonunkban végzik, fejlesztő pedagógussal. Ez óriási segítség, mert a mi kis "titkunk " házon belül marad. Nincs szégyenérzet, kissebségi komplexus. Nekem nehéz visszafogni érzelmeimet, hogy egy "rossz" dolgozat ellenére is dícsérem ölelgetem, és puszilom. Én aktív segítséget nem a matematika fejlesztésében nyújtok -arra ot van a fejlesztő tanár- hanem abban amiben a legtehetségesebb, a legjobb jegyeket kapja. Ez olyan önbizalmat ad neki amivel húzza magával a többit. Így a mi kapcsolatunk a sikerrel fonódik össze. Ebbe a sikerbe az egész családot beletudjuk vonni. A lányom tanítja írni az elsős fiamat. Ő olvas esti mesét, tanítja rajzolni.
Csak bennem bújkál a kisördög, hogy még hosszú-hosszú évegig nem lehet végre elfelejteni a matematikát, mert végigkíséri az életében. Fáj a szívem, hogy azzal tőlti a legtöbb időt amiben a legrosszabb, legsikertelenebb, és nem jut idő az igazi tehetsége kibontakoztatására, mely így is folyamos dicsőséget hoz neki. Ez okoz feszültséget bennem, és nagyon nehéz legyűrni. Egy alap családi modellben két felnőtt van akik, ha akarnak figyelhetnek több gyerekre is. Ezt meglehet oldani. Arra kell figyelni, hogy a gyereket ne hasonlítgassuk mindig máshoz.
Üdvözlettel, egy édesanya
Andi
2009.01.14. 10:37:42
Anya vagyok és pedagógus, örök harcban magammal és a kollégáimmal. Kisfiam 8 éves, nagyon lassú a matek nagyon nehezen megy, a szövegértés is akadozik. Előzmények 1, 5 éves korától vittem különböző vizsgálatokra, mivel a mozgása nem úgy fejlődött ahogy jó lett volna. Belül mindig azt éreztem, hogy semmi komolyabb baj nem lehet, ami később egyértelműen be is bizonyosodott (negatív koponya MR, és izomingerület-vizsgálat), de a fejlődése mégsem volt kielégítő. Mik történtek? : Bölcsöde: szakképzett gyógypedagógussal, heti 4 foglalkozással, óvoda: gyógypedagógus mozgásra, fejlesztőpedagógus, kiharcolt utazó gyógypedagógus az értelmi fejlesztéshez, 1 év BHRG itthoni torna (2, 5 terápia), 1 év BHRG úszás Lakatos Katalinnál, egyéb fejlesztőpedagógusi kontrollok, ortopéd és egyéb vizsgálatok. Pedagógusi hozzáállásról: Bölcsi szuper, integrációs, kiemelt szakmai színvonal és hozzáállás, óvoda: elfogadás, de fejlesztés szempontjából állandó küzdelem. Iskola: logopédiai osztály, ahol nyilvánvalóan következne sok-sok dolog, de mégsem. MINDENÉRT küzdeni kell. Állandóan szólni alapvető dolgokért. 9-en vannak, a differenciálás még a házi feladat tekintetében sem volt és még sorolhatnék rengeteg módszertani, szakmai hibát. Logopédusunk FANTASZTIKUS mind emberileg, mind szakmailag. Heti 4-5 foglalkozás.
Család: próbáljuk elfogadni, sok-sok mindent tolerálunk, elnézünk, másképp követelünk, teszünk és rengeteget dicsérünk. Nekem saját magammal is van problémám. Mindent kijárok a kisfiamnak, mindenhol képviselem az érdekeit, nagyon másképp képzelem és végzem a tanítást, mint ahogy itt folyik. Elégedetlen vagyok magammal, annak ellenére, hogy a környezetem visszajelzései szerint nem kéne. Nehezen fogadom el a lassúságát és állandóan párhuzamosan gondolkodom, próbálok minden helyzetet megragadni fejlesztésre, viszont így, mint anya nem tudom úgy átélni a pillanatokat. Sokat tudnék még mesélni erről. Én, a pedagógiát másképp gondoló, pedagógus küzdök főként saját kollégáimmal, magammal és a gyerekemmel. Az én gondolkodásom lehet, hogy más, de gyermekemnek az iskolai elvárásoknak is meg kell felelnie és ez a kettősség engem felemészt. Ő még szeret iskolába járni, szereti a tanító néniket, az osztálytársait, viszont rengeteg molesztálás éri, /amikkel a tanító nénik nem nagyon tudnak, vagy akarnak mit kezdeni, a nevelési helyzetekkel amúgy is igyekeznek nem foglalkozni, és kifejezetten mellőzik a szülők korrekt tájékoztatását/ amit egyre nehezebben dolgoz fel. Gondolkodom azon, hogy pszichológus segítségét kérjem. Üdvözlettel: egy tanító néni anyuka
E.
2009.01.14. 09:31:46
Fiam 6. -os, 5 évesen az óvoda jelezte a problémát. Utunk: Nevelési Tanácsadó (1 év pszichológus hetente), diszlexia prevenció az óvodában házi feladatokkal, terápiás gyógylovaglás, HRG-gyógyúszás, gyógytorna, Gósy Mária + 1 év gyakorlás otthon, videótréning. Jött az iskola: gyógytorna, fejlesztő pedagógus napi házi feladatokkal, 3 kineziológus, Bach-virágterápia, szakirodalom (könyvek, cikkek, főrumok), kiropraktőr. Lehet, hogy kihagytam valamit. Ma itt tartunk: a diszlexia minimális, de stresszhelyzetben előjön, olvasni nem szeret, többnyire én olvasok fel pl. Egri csillagok 511 oldal. Diszgráfia: a klasszikus tünetek csökkentek, de írása rendezetlen, sokszor olvashatatlan. Diszkalkulia nincs, nem is volt, de a diszlexiás/diszgráfiás tünetek jelentkeznek pl. nem olvassa végig az instrukciót, inkább kitalálja, mi a feladat. Rajzolni, kézműveskedni nem szeret, mert messze elmarad a korosztályától. Zenetanulás a monotonitástűrés miatt kiesik. Sport: próbálkozunk, de a nagymozgás problémák miatt ez sem sikertörténet. IQ az átlagnál magarabb, a problémáit igyekszik palástolni, kudarckerülő, ezért inkább feladja, ha nem biztos magában. Ha megneszeli, hogy fejlesztő "játékokról" van szó, addig csinálja csak, míg kiismei a játékot, többet nem akar játszani vele. pl. a Varázsbetű, csak addig tetszett, amíg új volt. A legtöbb feladathoz már "nagynak" érzi magát, nem hajlandó játszani vele. Nemigen van/volt olyan játékos feladatsor, fejlesztő játék, amellyel "repült volna az idő". Gyakorlásnak élte meg, szenvedésnek. A magatartásproblémák csökkenni látszanak, de szerintem, inkább megtanult elfojtani. Gond pl. a szociabilitás, a barátok. Óvodában és az alsó tagozatban kimaradt a biztatás, a pedagógusok és a gyerektársak részéről, és otthon is biztos követtünk/követünk el hibákat. Ebben a korban már sokkal kevesebb a segítség, mint 12 éves kor alatt. Vagy tévedek?
Hajni
2009.01.14. 07:23:16
Teljesen fel vagyok háborodva, mert egyáltalán nem úgy állnak a dolgokhoz, hogy megkönnyitsék a szülő dolgát ezzel kapcsolatban. Az iskola is már akkor kap a fejéhez amikor nagy a baj és egyáltalán "hülyének" nézik a szülőt. Én többször felhívtam az iskola figyelmét, hogy baj van a gyerekkel, de nem vettek tudomást rólam. Amikor meg elküldek a Nevelési Tanácsadóba és felmérték a gyereket akkor döbbentem rá, hogy sulyosabb a próbléma, mint ahogy azt gondoltam. Hát most várunk a szakvéleményre és még mindig nem történik semmi. Ha Én így dolgoznék nem is tudom mi lenne. Tovább is csak reménykedni tudok, hogy jobbra fordul a helyzett és mások nem így járnak.
UI: Lehet, hogy mint szülő én is sokat hibáztam, de felháboritó, hogy az iskola strucc politikát folytat ezzel kapcsolatban, hogy ne romoljon az átlaga. Köszönöm, hogy meghallgatak.
Ildikó
2009.01.13. 18:31:22
A mi történetünk hosszú, a fiam most lesz 14 éves. 5 éves volt, amikor elváltunk nagyon rossz (családban történő erőszak) körülmények után. Ez sajnos elterelte a figyelmünket és teljesen tévútra vitt minket.
Nem volt iskolaérett, ezért ismételte a nagycsoportot. Az iskolában az első osztály viszonylag jól ment, köszönhetően a pedagógusok szakértelmének és segítő készségének. Bár beszéltek valamilyen vizsgálatról, de senki nem mondta, hogy miről is lenne szó. Másodiktól új tanárokat kaptunk és ekkor kezdődött a borzalom. Azt mondták, hogy semmi közöm hozzá, mit tanul a gyerek (nem csak az enyém, hanem az osztályban egyik szülőnek sem). Ott nem tanultak vele külön, de én se tanuljak vele otthon. Megkérdeztem, hogy akkor mikor fogja tudni a gyermek az anyagot? A "pedagógus! ? " azt mondta, hogy SOHA! Nem csak tanulási gondjaink voltak, hanem magatartási problémák. Mindennaposak voltak a verekedések. Elküldtek egy vizsgálatra, ahol a pszichológus azt mondta, a gyermek nem dolgozta fel a válásunkat, ezért egy kivizsgálásra feküdjön be a pszichiátriára 2 hétre. Megtiltottam, hogy bármilyen gyógyszert adjanak az én beleegyezésem nélkül (szerencsénkre), így nem is kapott semmit. Majd jártunk havonta kontrollra. A nevelési tanácsadóban jó ismerőseim voltak, ezért kértem a segítségüket. Végeztek egy-két tesztet, és azt mondták, hogy a gyermek fél. Az nem derült ki, hogy mitől vagy kitől. Az iskola szerint persze tőlem, vagy legalábbis otthon van a gond. A válás után közben rendeződtek a dolgok, lett egy élettársam, akit a fiam apjaként szeretett, a kapcsolatunk otthon - megkockáztatom - idillikus volt. Csak a gyermekem szinte betegesen ragaszkodott hozzám. Ezért volt gyanús, hogy miért félne tőlem. Majd kiderült, hogy az osztálytársaitól fél, ezért 4. év végén másik iskolába írattam. Itt ismét következett egy REHAB-os vizsgálat, ahol ennyi év után diagnosztizálták a diszlexiát és diszkalkuliát a gyermeknél.
Ezek után az interneten rákerestem erre a szóra és találtam egy honlapot, a Varázsbetűt, ahol ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Minden hírlevelet elolvastam, megrendeltük a varázsbetűt program-csomagot és amit csak tudtam, megvalósítottam belőle. Bár az iskolában kissé furcsán néztek rám, de amit kértem az igazgatótól (segítséget az ültetésben, órai anyagok átnézésében, osztálytársak segítségét) megvalósították.
Most hetedik osztályos a gyermekem. Az osztálytársaival a viszonya kielégítő, a tanulmányi eredményei javulnak. Igaz matematikából és helyesírásból fel lett mentve osztályzás alól. Most már én is nyugodtabb vagyok. Nem lesz orvos, vagy ügyvéd a gyermekem, de remélem boldogulni fog az életben. Sokat viccelődik, már nem karikás a szeme a sok félelemtől.
Nagyon örülök, hogy van ez a honlap, ahol tényleg minden segítséget megtalál az, aki vágyik rá.
Edit
2009.01.13. 15:57:57
Az iskolaérettségi felmérő szerint, a fiam egyes képességei nem érték el kortársai szintjét, ugyanakkor más képességei túl fejlődtek. A felmérés szerint, azt mondták, hogy Balázs dislexiás lehet. Az adott nevelési tanácsadó pszichológuda szerint autisztikus. Az óvónők reakciója: Átültették azokhoz a gyerekekhez, akik kisegítő iskolába folytatták tanulmányaikat. Az én reakcióm: Sírás, kétségbeesés, szakirodalom olvasása, egy könyv alapján egy évig tornáztunk a DelecatO - módszerrel. Óvodát váltottunk, elmentünk egy kiváló pszichiáterhez, aki elmagyarázta, hogy Balázsnak idegrendszeri éretlensége van, ezért fáradékony, ezért nem tud figyelnia közösségben.
Sokat mozogtunk, elkezdtük a Hrg-mozgásterápiát,
egy évig visszafogtam az óvódában. megfelelő általános iskolát találtunk. Ma: Balázs harmadik osztályos, meg tudja tartani a szemkontaktust, tud figyelni, kiemelkedő szókincse, általános tájékozottsága miatt belekerült az iskola tehetségkutató programjába. Kutat, a témája: a római legionáriusok. Nem lett dislexiás, sőt helyesírása jeles szintű, rengeteget olvas, imádja az ismeretterjesztő könyveket.
utólag akkor kétségbe esztem, de a közös küzdelem során családi kapcsolataink tovább erősődtek. A városban megszerveztem a Hrg- mozgásterápiát, kb 50 tanulási nehézségekkel küzdő gyereket fogunk össze. A gyerekek rengeteget fejlődnek, együtt örölünk a sikernek.
ha a fiammal nincs probléma, akkor soha sem leszek képes arra, hogy dislexiás gyerekeket juttatok el alapfokú nyelvvizsgára. Soha nem leszek arra képes, hogy gyöngébb képességű tanítványaimnál ugrásszerű fejlődést érjek el.
Nem vagyunk a küzdelem végén, ma is egyik nap jobban sikerül, mint a másik. De én nem hagyom magam, hála Istennek, ezt a küzdeni akarást a fiam is átvette. Az eddigi csatáknak Ő A GYÖZTESE:
Andi
2009.01.13. 15:51:16
Jó ez a lehetőség, de ki ad tanácsot a leírtakra? Mindenki maga gyógykezeli a problémáját? Saját tudása, képessége szerint? Én csak gyanakszom, hogy ilyen okok miatt kap a gyerekem közepes osztályzatokat. Ha dolgozatot írnak bármilyen jegyet kaphat, ötöst-egyest attól függően, hogy éppen mi jut eszébe... A fejlesztő pedagógus azt mondta ugyan nincs semmi baja!! Olvasaásnál látom a nehézséget és most 4-ben mateknál is már. Hova vihetem, hogy megállapítsák vagy kizárják a diszlexiát, diszgráfiát megkerülve a sulit?
baba
2009.01.13. 15:45:38
A mi családunk szó szerint kettészakadt. Azok akik hisznek benne, és azok akik nem. Mindenhol falakba ütközünk. Az én kislányom 6 és fél éves, nem szeretném ha összel már iskolába menne. (Apró termetű, éretlenebb mint a kortársai, szorong, reggelenként sírva megy ovodába, sokat sír, hogy fáradt, cipelteti magát, látszik hogy éretlen. Megzavarják az új dolgok stb) Már több mint 6 éve csak falakba ütközünk, kevés az, aki tényleg megért és segíteni akar-azoknak viszont míg élünk hálásak leszünk-vagyunk. Folyamatosan járunk fejlesztésre ragyogó szakemberekhez, akik értik a hivatásukat. A hétköznapokban viszont mindenhol megszólnak, mindenki okoskodik. A többség véleménye, hogy csak kitaláljuk hogy MÁS a gyerek, el van kényeztetve, "csak nekünk csinálja a műsort"Nincs aki elmagyarázná, hogy most akkor mi is van tulajdonképpen. Némelyek emlegetnek speciális iskolát, de konkrétan egyet sem neveznek meg. Az IQ-ja 140, mindig erre hivatkoznak hogy okos, és minek maradna ovis. Az öket nem érdekli, hogy mennyit küszködünk, hogy nem bírja ha kudarc éri, hogy mennyire lelkis. Az iskolában nincs olyan hogy reggel fél órát sír mielött elindulunk, mert akkor elkésünk. Oda "kötelező"már járni ha esik ha fúj. Nem értem, miért teszik lehetetlenne a szülöt, miért nem hisznek a szülönek, és miért akarnak belekényszeríteni egy kisgyereket egy olyan helyzetbe amihez még éretlen pusztán azért mert annyi idős amennyi....... Nem egyformán érnek a gyerekek. Van akit nem érdekelnek a kudarcok, átsiklanak felette, és van akit meggyötörnek és nyomot hagynak benne. Nem kivánom senkinek hogy ezt nap mint nap átélje.
2009.01.13. 13:16:52
Megdöbbentett egy pár írás. Valahol én is azt látom az iskolában hogy a gyerek egy tárgy. A tanárnő rohan leadni az anyagot, a gyerek panaszkodik hogy neki gyors a tempó nem tudja értelmezni. Erről nekem a tömött kacsák jutnak eszembe, amikor gyerek voltam és mamám leült kacsát tömni és csak tömte és tömte beléjük a kukoricát. Nem érdekelte hogy kell-e neki vagy sem, bírja vagy nem. Türelem, megértés, elhívatottság ezek már hol vannak. Ha a gyereket megszégyenítik hatalmas kárt tudnak benne tenni. Ezekből alakul ki az elvetettség és még sorolhatnám a lelki dolgokat. A gyerek lelke olyan mint a reggeli harmat nagyon érzékeny, vigyázzunk rájuk legalább mi szülők!
Márti2
2009.01.13. 12:02:03
A mi esetünk is hasonló, rengeteg kinlódáson, síráson mentünk keresztül. Az 1. osztályban a tanárnő elkülönítette helyileg a teremben a fiamat, rossznak állította be, valamint osztály butájának tüntette fel. Próbáltunk mindenben a tanárnővel együtt működni, de ő elzárkózott előle. A gyerek nem mert visszaszólni, ezért maga ellen fordult, elkezdte szurkálni a tenyerét a ceruzájával husig, így próbált lázadni a tanár ellen. Az év vége előtt 1 hónappal kivettem és átvittem Waldorf iskolába, ahol elfogadják diszes problémáit, segítenek neki.
A gyerek felszabadult, boldog, várja mikor mehet iskolába. A tanulásban most is vannak gondok, de ez teljessen más, mivel segítséget kapunk a tanárnőtől, gyerekektől, valamint előjött hogy miben kiemelkedő: a zenei hallása kiemelkedő, gyönyörűen furulyázik, és nagyon élvezi.
Márti
2009.01.13. 11:02:46
Én nekem a fiam most ötödik osztályos és sok hasonló problémám van mint az elöttem szólóknak! Sajnos azt én is megfigyeltem, hogy a tanárokat nem érdekli a szakvélemény ugyan úgy osztályozzák mintha minden rendbe lenne! Nagyon szomorú dolog ez, hogy ők így állnak az ilyen gyerekekhez!
Katerina
2009.01.13. 09:20:57
Az én középső gyermekem aki egy fiú két lány között.. 12 éves. 4 évig volt óvodás, az első osztályban szinte meg sem szólalt, táblához nem ment ki, fejét lehajtotta. Tanárai türelmesek voltak mindemellett jártunk foglalkozásokra, nevelési tanácsadóba.. Lassan és nehezen tanul, most 6. -os.. tele egyesekkel. Nem buta.. a legkomolyabb, legnehezebb videójátékokkal is elboldogul csak tanulni ne kellene.. Most Omega 3 vitaminnal tömöm, és ha lehet mindent leíratok vele. Együtt elolvassuk az anyagot és kijegyzeteljük, vázlatot írunk belőle.. Próbálok segíteni neki de, sokszor falba, csukott ajtóba ütközöm.. Nem hajlandó megtanulni a Welsi bárdokat.. Nem, és nem.. 12 versszak után feladta..... Nem tudom mi tévő legyek.. : - ( ( ( (
Mandy
2009.01.12. 20:43:50
Sziasztok! Mi is végigmentünk ezen a listán.... sajnos. Nagyobbik fiam diszlexiás, diszgráfiás. 4. osztályban az angoltanárnő "vette" észre a bajt, az addigi tanítónő csak széttárta a kezét, anyuka fogadja el a gyereke ilyen képességű (azaz hülye) és magatartás problémás. Folyamatos fejfájás, hasfájás, stb.... Kínomban elvittem vizsgálatokra és kiderült 118-as az IQ-ja tehát egyáltalán nem hülye.... csak diszlexiás és diszgráfiás. Jelenleg 6. osztályos, folyamatosan fejlesztjük, tanulok vele, stb, de írásbeli számonkérés alól fel van mentve. Egyelőre küzdünk a helyzettel, mert nem minden tanár fogadja el. illetve egy, a nyelvtan-irodalom tanerő....
van egy kisebbik fiam akinél már figyelek a korai jelekre így 3 évesen kiderült Ő is diszes.... Spec oviba jár és a véleményem az, hogy az időben felismert probléma sokkal eredményesebben kezelhető!!! Erre nem a nem szakképzett szülőnek kellene rájönnie, hanem igenis az Óvodapedagógusoknak, illetve a tanítóknak! Sajnos a mai okatatás még nem tart itt!!!
Mara**
2009.01.12. 19:18:08
Pokol lett az életünk... a nagyobbik fiam kitűnő tanuló volt... a kicsi "buta".... A férjem a család engem okolt... nem tudom leírni min mentem át... de segítséget kaptam egy tanárnőtől az akkori BGGYF-ról... a mai napig hála érte.. a fiam azóta sikeres... Érettségizett, fog -technikus, és híres búvároktató...... síel.. és az élet kárpótol.... mindenbe.... és még idegen nyelvet is beszél... de kettőnk akarata kellett, kitartás. és az hogy középiskolába 4 éven keresztül leültem vele tanulni
egy anyuka... aki dacolt mindennel a fiáért
Edit mama
2009.01.12. 15:37:42
Az egyik unokám már 8 éves elmúlt. 4 éves kora óta aggódom érte, 3 hangot nem tudott kimondani. Könyörögtem az anyjának, hogy elvihessem logopédushoz, de Ő homokba dugta a fejét és nem hitt nekem. Első osztály végére sikerült logopédussal végre ezt a gondot leküzdeni, de nyilvánvaló lett, hogy a gyermek diszleksziás. Most ott tartunk, hogy az anyuka elismeri a problémát de nem nagyon segít. Úgy gondolom, hogy az unokám falánksága / folyton enne / hisztis rohamai, zárkózottsága is ebből adódik. Hetente egyszer nálam van a kistestvérével akkor próbálok kicsit javítani a helyzeten.
aggódó Nagymama
2009.01.12. 13:33:09
Nálunk hasonló problémák jelentkeztek első osztályan. Tanitónéni megalázta, csúfot üzött belőle. Most negyedikes, lassan fejlődik. Sokat tanultam leveleikből, továbbra is kvetem és igyekszem alkalmazni.
Brigi
2009.01.12. 12:59:41
Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt, mert már nagycsoportban észre vették, hogy mi a baj. Így már akkor elkezdtek vele foglalkozni, és most jelenleg 2. -ik osztályos tanuló. Nem mondom azt hogy kitűnő tanuló, de egy jó erős közepes. Az volt a jó, hogy még az iskolában is volt külön órája, ahol foglalkoztak velük, mert kiderült, hogy nincs egyedül evvel a problémával. Most már az olvasás nagyon szépen megy neki, 4-es belőle. A matekkal még van egy kis probléma, de itthon is nagyon sokat törődünk vele. Én ennyit szerettem volna hozzá fűzni. Köszönettel: Brigi
Jné Timi
2009.01.12. 11:57:24
Sajnos a mi fiúnknál, aki 10éves, 4. -es, elég későn, 3. osztályban derült ki, hogy baj van. Az óvodában nem vették észre, de nem is csodálom, a 4 év alatt 7 óvónénink volt. Az iskolaérettségi tesztet 97%-ra írta, így nem gyanakodtunk. Mikor felkerült az iskolába, számomra az volt a fontos, szakmailag jó pedagógushoz kerüljön. Már az első félév után kiderült, nem vagyunk szimpatikusak a tanítónéninek, folyamatos kudarcok, az örökös negatív megjegyzések teljesen elvették a kedvét a gyereknek a tanulástól. Mást sem hallott, csak "figyelmetlen vagy", "legalább egyszer néznéd át a munkád", "már megint álmodozol, alszol", s mindezt nyilvánosan, hogy a többiek jót nevethessenek. Én meg itthon csak sírtam, hogy lehet, hogy az én jó kommunikációs képességű, jó memóriájú (pillanatok alatt megtanul szóban mindent) gyerekem nem tud megfelelni az iskolában. Nagyon sokat rágódtam, írassuk át másik iskolába, hagyjam vissza 2. -ba? Végül úgy döntöttem szakértő segítségét kérem. Magánúton elvittem fejlesztő pedagógushoz, majd szülőként könyörögtem az iskolának küldjük bizottság elé.
Mikor kiderült, hogy még sincs rendben minden, figyelemzavarosak vagyunk, ezerfelé jár az agya, a tanítónéni csak annyit mondott: Nem is gondoltam, hogy baj van Vele. Elkönyvelt bennünket rossz képességű gyereknek. Hogyan hatott a családi békénkre? Eleinte sokat veszekedtünk a fiammal, hibáztattam, de aztán észbe kaptam, nem akarom elveszíteni, hisz Ő akar jobb lenni, de korlátai vannak. Később dühös voltam a tanítóra, majd rájöttem, ennek sincs értelme. Ma már igyekszünk megtenni mindent azért, hogy kijöjjön Belőle az a sok érték, ami benne van.
Turiné Zsuzsanna
2009.01.12. 11:40:53
A kislányunk 11 éves. Nagyon hosszú a történetünk, már óvodás korától gondjaink voltak. A szakvélemények időszakonként más és más diagnózist állapítottak meg. Nem értem azóta sem, hogy miért, hiszen kb. ugyanazok vizsgálták, ugyanabban a Tanulási Képességvizsgálóban.
Nos a hírlevélben leírtakat nagyjából végigjártuk: volt korrepetálás, fejlesztés, volt-van szaksegítség. Az iskolája úgy oldotta meg a gondot, hogy évismétlésre kötelezett minket, (1. osztály után) mert akkor májustól már nem lehetett iskolába vinni. Most 4. osztályba jár a kislány és hamarosan osztályzatokat fog kapni, a szöveges értékelés helyett. Ott tartunk, hogy nem tudjuk mit csináljunk.
Sumfrita Marcali
2009.01.12. 11:36:25
A hozzászólásom egy kicsit eltér az előzőektől. A hírlevél utolsó (magánpraxis) bekezdése késztetett arra, hogy reagáljak. Én 27 éve tanítok, és több mint 10 éve fejlesztő pedagógusként igyekszem ezeknek a gyerekeknek segíteni. Annak idején a pályám elején azonnal megéreztem, hogy amit a főiskolán kaptam, meglehetősen kevés ezen gyerekek tekintetében. Eleinte autodidakta módon, majd miután a gyerekeim iskolások lettek, hivatalos tudást szereztem a tanulási zavarokkal kapcsolatban. Szóval papírom van róla, hogy értek hozzá. Az elmúlt 10 évben rengeteg tapasztalatot is gyűjtöttem, és még mindig szívesen megtanulok bármit, amivel kiteljesíthetem segít szándékomat. Úgy érzem ekkor találtam meg igazán
azt, amiért tanító néni lettem. Pár éve egy kis vállalkozást alakítottam (tanulási zavarok terápiája, fejlesztő játékok és szakirodalom forgalmazása, tanfolyamok, tréningek vezetése),
és délutánonként (hétvégén is!!! ) ilyen gyerekekkel foglalkozom. Általában úgy kerül hozzám szülő, hogy előtte már csalódott a hivatalos lehetőségekben, vagy valaki engem ajánlott neki az elért eredmény ill. elégedettség okán. Szeretem, amikor egy kicsi eredmény már mutatja jó úton járunk, ez engem is lelkesít. Természetesen ez,, áldozat" a szülőtől, hiszen idő, pénz vonzata van. De a gyerekünk a legdrágább kincsünk! Ha nem vagyok elégedett a körzeti orvosommal, fogorvosommal nőgyógyászommal gondolkodás nélkül elmegyek,, maszekhoz" és fizetek ugye? Nem keveset, 5-10 percért! Én 60 percet foglalkozom a gyerekkel ennek a töredékéért. A pesti kollégáim szó szerint kinevetnek! Ennek a tudásnak a megszerzése sem volt kevés pénz, százezerekbe mérték. Eszközök, helyiség, rezsi, ja és az adó!
Üdvözlettel: Sümeginé Farkas Rita fejlesztő pedagógus, szaktanácsadó, közoktatási szakértő
Tímea
2009.01.12. 11:13:21
Szerencsére a gyermekeimnek nincsenek gondjai, nem dyslexiásak, de mint pedagógus egyre több tanítványomnál fedezem fel a jeleket. Küldöm őket a megfelelő helyre (Nevelési Tanácsadó, Rehabilitációs Szakmai Bizottság), mire megtörténik a vizsgálat, és kiderül, hogy dyslexiás, már el telik egy év, addig se fejlesztés, semmi nincs. De kérdezem én, miért tart ez ilyen sokáig, miért nem lehet ezt meggyorsítani, hogy ezek a gyerekek is tudjanak haladni?
K. Erika
2009.01.12. 10:47:35
Középső fiam 10 éves. Óvodás kora óta tudtam, hogy eltér az átlagtól, az óvónők tiltakozása ellenére hagytuk még 1 évet az oviban. Általános iskolába 20 km-re jár, most harmadikos, ott találtam legközelebb fejlesztő pedagógust, aki az osztályfőnöke. Közben gyógytornásztunk évekig, itthon is naponta, eredményt nem látok. Az olvasás kínszenvedés, nem is mindig érti mit olvas, az írása olvashatatlan, hol egybe ír több szót, hol egyet több részre tagolva, helyesírás csapnivaló, nincs kettős mássalhangzó, hosszú magánhangzó, írásában csak j betű jelenik meg ly-t nem ismer. Írott nagybetűt elvétve alkalmaz. Mindezek ellenére of szerint nincs semmi baj, majd kinövi, ez nem dysgraphya, a fejlesztő foglalkozás egyszerű gyakorlás, vagy kitép néhány lapot a füzetből, mert olvashatatlan. Laikusként utánaolvasva tudom, hogy nem segít az írás gyakoroltatása. Nehezen, a Nevelési tanácsadó közbenjárására elértük, hogy tartalmilag osztályozza dolgozatait. (jegyre osztályozás van! ) Kötelező olvasmány van, gyakorlatilag én írom az olvasónaplóját. ( Ő is elolvassa, de nem mindig érti) A gyerekem retteg az iskolától, a megmérettetéstől, és itthon is már feszült a légkör. Segítsetek, hova fordulhatnék? Jelenleg a Nevtan szerint tanulási nehézségekkel küzdő gyerek, 2 főnek számít az iskolai kvótában. A teljes írásbeli felmentést nem javasolják, merthogy fejlődik még. Ha valaki tudja hol, milyen módon lehet felmentést kapni, kérem írja meg. Köszönöm
Zita
2009.01.12. 09:38:47
Amikor a számos tanulási probléma miatt a harmadik általánosban végre diagnosztizáltuk a diszlexiát, disgráfiát, stb. az első dolog volt, hogy elolvastam, ami ezzel kapcsolatban a kezembe került és nyugodtan mondhatom, hogy boldog voltam, sőt büszke, hogy a kislányom, aki egyébként angyali természetű, ezzel az - úgymond - "hiányossággal" rendelkezik (jómagam sosem tekintettem hiányosságnak), hiszem másfelől "csak" meg kellett találni azt, amiben ő kiemelkedően tud teljesíteni. Ebben a keresésben teltek el az elemi iskolai évek. Persze a gyakorlatban számos probléma merült, merül fel, hiszen az oktatás, legalább is nálunk, nincs felkészülve ezekre az esetekre, annak ellenére, hogy az oktatási törvények és szabályzatok mind rendben foglalkoznak ezekkel a problémákkal, az oktatók és pedagógusok is rendkívül készségesek, segítőkészek. A gyakorlat mégis egész más. Sokat segített egy könyv is, amit elolvastam: Davis, Ronald D. : The gift of dyslexai (A diszlexia mint ajándék, vagy ehhez hasonló lehet a magyar címe). Nem annyira abban, hogy reménykedjem gyemekem különleges tehetségében (hiszen fennállt a lehetősége, hogy ilyen nincs, vagy sosem kerül felszínre), hanem abban, hogy szinte szárnyakat adott a mindennapos kitartó "harchoz" a számtalan, mindennapos probléma megoldásában.
Nyírán Zsoltné, Kriszta
2009.01.12. 08:45:06
A nagyobbik fiam "problémáira" óvódába járásakor kb. 4-5 évesen figyeltem fel. Nem szeretett rajzolni, hamar lecsapta a ceruzát, ha nem sikerült, adott vonalformák (kör, négyzet, párhuzamos vonala) nem álltak össze a papíron, láttam rajta, hogy feszült, nem élvezi az önkifejezést. Családom szerint a fiuunk nem Van Gogh, mit akarok? Az óvónők is bíztattak, hogy majd méd kialakul, majd figyelnek rá, de szerintem nem történt semmi. Majd 5 és fél évesen vittem fejlesztő pedagógushoz (védőnőktől elkértem a címet) és kértem tőle egy kivizsgálást fiamról. Lesúlytó volt az eredmény, fiam 3-4 éves szinten rajzolt, forma és mennyiségi fogalmai azt mutatták, hogy agyi ingerület-átviteli problémái vannak (mozgásban nehézséget okoz a bal kéz és ellentétes láb mozgatása és ford. ) Mire mind kiderült már 6 éves volt. A szerencsénk az volt, hogy elég gyorsan bekerült a fejl. ped. szárnyai alá (heti 2x, az óviban heti 2x logopédus járt ki), bár most visszanézve kellett volna egy olyan szakembergárda aki a gyereket minden szempontból (agyi ingerület átvitel, mozgás-érzékelés-finommotorikus mozgás, beszéd, rajz, mennyiségi fogalmak) megvizsgálják. Igy előbb rajzolt, mennyiségi fogalmakkal fejlesztették, és később került neuropszihológushoz aki alapvető agyi ingerület-átviteli problémát tárt föl és ún. Delacato tornát ajánlott. Jelenleg fiam 10 éves, nagyon szeret rajzolni (anyagi forrás híján rajzkönyveket veszek neki és én segítek) kb 30 könyvet elolvasott, egyre jobb fejszámolásban és van kedve németnyelv tanulásához is. Csak reménykedni tudok, hogy nem megy el a kedve a tanulástól és értékes, okos ember lesz.
Hajnal Zsoltné Mária
2009.01.12. 08:19:58
Nekünk is ilyen reakcióink voltak. Első osztályba felmérték a gyereket és mindent rendben találtak nála. Nekem már ekkor furcsa volt, hogy nem úgy ír, ahogy kell Pl. : az 1-est alulról felfelé írta, az 'a' betűt is teljesen egyénileg formálta meg, sőt több betűnél is ezt tapasztaltam. Annak tulajdonítottam, hogy bal kezes, de miután beszéltem olyanokkal, akik bal kezesek rájöttem, hogy ez igenis hiba. A másik az mikor ír nem csúsztatja a kezét a papíron, hanem minden egyes betűnél felkapkodja azt. Ezt is hibásan csinálja. Én már elsőbe közöltem a tanárral, hogy gond van, arra hivatkozott, hogy felmérték és mindent rendben találtak. Az én erőszakoskodásomnak köszönhetően a nevelési tanácsadóban felmérték harmadik osztály év végén ahol kiderült, hogy valóban gond van. Mivel már év vége volt, azt mondták, hogy negyedik osztályban el kell kezdeni a fejlesztő pedagógusnak a foglalkozást a gyerekkel. Ez se ment könnyen, ezt is nekem kellett kiharcolni, hogy a gyerek beférjen a csoportba. Jeleztem az igazgatónak, hogy akkor elviszem az iskolából az összes gyerekemet (3) egy másik iskolába, ez úgy látszik hatott, mert Dani bekerült a csoportba. Nagyon nehezményeztem, hogy annak ellenére, hogy első osztálytól kezdve jeleztem a problémát (nem kezdő szülő vagyok, 9 gyerekünk van. Dani a negyedik gyerekünk) nem történt semmi, sőt figyelembe se vették a figyelmeztetésemet. Már több mint fél éve várunk, arra, hogy Pesten egy másik bizottság is felmérje és eldöntse, hogy szükséges-e neki a felmentés vagy sem. A gyerek amúgy szeret iskolába járni, törekszik, hogy javítson az olvasásán, írásán. Pl. : sokat jár könyvtárba és a kölcsönzött könyvek többnyire képeskönyvek, de olvas is belőlük. Elkezdett egy saját "könyvet" írni, mindig megmutatja, hogy éppen hol tart. Rengeted helyesírási hibája van, de csak bátorítani tudom és finoman jelzem neki, hogy mit kell kijavítania. Nagyon fáj a szívem, mikor a családnak akar olvasni és látszik rajta, hogy buzgón olvasná, gyorsan olvasná, de nem megy, mindig megakad, hibásan olvassa, de nem adja fel. Visszamegy a rosszul olvasott szövegre és addig próbálja amíg az nem sikerül neki. A családunkba mindenki szeret olvasni (a 17 éves lányom és én vagyunk azok, akik a legtöbb könyvet olvassuk. ) gyorsan olvasunk és a szövegértés is tökéletes, ezért nehéz elfogadni, hogy Dani ebbe a "betegségbe" szenved. Segítünk neki és reméljük, hogy ez nem befolyásolja majd a továbbtanulását. Vagy igen? Üdvözlettel: Hajnal Zsoltné Mária
Éva
2009.01.12. 07:56:26
A mi esetünkben a család véleménye megoszlott. A szűk család megpróbált minden segítséget megkeresni, azt hiszem megtaláltuk a megfelelő utat, gyermekünk sikeres középiskolai tanulmányokat folytat. A testvérek közötti féltékenységet nehéz volt elkerülni, de a másik gyermek folyamatos dícséretével ezt is megoldottuk. A rokonaink véleménye megoszlott. A család egyik fele hasonló problémákkal küzd, itt megértés és segítség vár ránk. A másik oldalon a családok távolságtartása a jellemző, sajnos érezni lehet, hogy nem fogadják el gyermekünk másságát. Ritkábban találkozunk, helyettük megértő barátokkal találkozunk gyakrabban. Azt hiszem regényt lehetne erről írni, de a lényeg kb. ennyi. Kitartást kívánok mindenkinek és higgyék el érdemes küzdeni!
2009.01.12. 05:23:24
a
Kazal Kolos
2009.01.11. 17:55:42
Az Ön családjában okoz feszültségeket az, hogy gyermekének tanulási zavara van? Hogyan tudja kezelni ezeket a feszültségeket?
|
|
