Mit tehetsz, ha gyermeked nem szereti a tanárt?

Amikor az iskolai eredmények javításáról van szó, akkor leggyakrabban arról beszélünk, hogy mi kell ahhoz, hogy a gyermek jobban tudjon tanulni: olvasási képesség, emlékezet, szövegértés, figyelemkoncentráció, lényegkiemelő képesség. Azonban vannak olyan tényezők is, melyek függetlenek a gyermektől.

Ezek közül talán a legfontosabb a pedagógus.

Dicséret vagy büntetés

A tanítók, tanárok a személyiségükkel dolgoznak, az egyéniségükön múlik, milyen eszközöket, módszereket használnak a gyerekek lelkesítésére, motiválására. Ezek a módszerek természetesen eltérőek, hiszen minden tanár más ember. Köztük is vannak nyitottak és zárkózottak, vannak szigorúak és engedékenyek, vidámak és melankólikusak. Van, aki a dicséretet részesíti előnyben, van olyan is, aki gyakrabban szid, és csak ritkán jutalmaz. Ráadásul ők is változnak, napról-napra változik a hangulatuk, esetleg otthoni problémák vonják el a figyelmüket a munkáról.

Ahogy a tanárok, úgy a gyerekek is különböznek egymástól, éppen ezért a pedagógusok által alkalmazott nevelési módszerek fogadtatása is minden gyermeknél más és más. Vannak, akik az elvárt módon viselkednek, de olyanok is, akikből ellenállást vált ki.

Utálom!

A legtöbb gyerek még nem képes racionálisan felmérni saját érdekeit. Ő nem aszerint tanul, hogy mire lesz majd szüksége az életben. Nem mérlegeli, hogy az adott tárgy beleszámít-e majd a felvételibe, vagy sem. Ő egyedül azt nézi, hogy mik a pillanatnyi érdekei. Ennek megfelelően szívesebben tanulja azt a tárgyat, melynek tanárát szereti, mint amelyikét nem.

Az új seprű

Nem ritka, hogy egy tanárváltás után megváltozik a gyerek hozzáállása is az adott tantárgyhoz. Addig nem szerette, most szárnyakat kap, vagy éppen fordítva: eddig jó volt belőle, szívesen tanulta, most pedig már kínszenvedés minden óra. Természetesen előfordul, hogy az osztályban minden gyerek hasonlóan reagál az új tanár érkezésére. Ilyenkor könnyű véleményt alkotni. De vannak helyzetek, amikor a változás nem egyirányú: egyesek javítanak, mások pedig rontanak. Ilyenkor valószínűleg a tanár és a gyerek személyisége nem illik össze. Nem arról van szó, hogy a tanár nem jó szakember. Nem is a gyerekben van a hiba. Egyszerűen olyanok, mint két eltérő méretű fogaskerék, melyek nem tudnak összekapcsolódni.

Türelemjáték

Amikor új tanár érkezik egy régi helyére, mindenkinek nehéz a dolga. A tanárnak új osztályt, új közösséget kell megszoknia, fel kell mérnie, hogy a gyerekek milyen tudásszinten állnak, és ehhez kell alkalmazkodnia. A gyereknek is új embert kell megszokniuk, alkalmazkodniuk kell az új stílushoz, az új elvárásokhoz, meg kell szokniuk a változást. Ez mindenkitől türelmet igényel. A gyerekek persze türelmetlenek, hajlamosak mindent azonnal követelni, és azonnal sarkos véleményt nyilvánítani.

Mit tehet a szülő?

Szülőként Te már tisztában van vele, hogy nem lehet szimpátia alapján válogatni a tárgyak között.

Mégis, mit lehet ilyenkor tenni?

Először gyermekünket intsük türelemre. Magyarázzuk el neki a tanár helyzetét, mutassuk meg, milyen gondjai, problémái lehetnek, magyarázzuk meg, milyen nehéz lehet kiállni az osztály elé. Ha gyermekünk egy kicsit beleéli magát a pedagógus helyébe, akkor jobban megértheti őt, könnyebben elfogadja, és megpróbál alkalmazkodni.

Van saját véleményed?

A gyerekek körében nagyon erős a "csordaszellem". Hamar átveszik egymás véleményét, és hajlamosak a durva egyszerűsítésekre. Beszélgess gyermekeddel, és ha azt tapasztalod, hogy ő azért nem szeret egy tanárt, mert valaki mást ért vélt igazságtalanság, akkor próbálja elmagyarázni neki, hogy érdemesebb lenne a saját tapasztalatai alapján véleményt alkotni, mint más indulatait átvenni.

Nem elég a lecke!

Nagyon fontos, hogy gyermekednek sikerélménye legyen az adott tárgyból. Ha úgy látod, hogy gyermeked rontott, akkor ne nyugodj ebbe bele, hanem erősítsetek rá a tanulásra. Magyarázd el a tanulnivalót, kérdezd ki a leckét, ellenőrizd a házi feladatot. Bár több fáradtságba kerül, de mindig oldjátok meg a szorgalmi feladatokat is, és bátorítsd gyermeked, hogy mutassa is be az elkészült munkát. Ha a pedagógus látja, hogy gyermeked dolgozik, próbálkozik, akkor ő is másképp viszonyul majd hozzá.

Bátorítsd gyermeked arra, hogy versenyeken, vetélkedőkön vegyen részt. Ez is ösztönzést adhat számára, motiválhatja, és segít benne, hogy a több figyelemhez jusson a tanár részéről.

Lásd meg benne a jót!

Segíthet az is, ha megpróbálod a tanár jó tulajdonságait hangsúlyozni. Például elmondhatod, hogy egy korábbi diákja mennyire szerette, vagy milyen jól megtanította neki a tananyagot. Szintén segíthet gyermekednek megkedvelni a pedagógust, ha sikerül valamilyen közös, iskolán kívüli érdeklődési kört felfedezni, például mindketten szeretik a repülőmodelleket.

Nem ellenség!

Ezzel egyidejűleg próbáld meg a másik irányból is megközelíteni a problémát. Menj be az iskolába, és beszélj a tanárral. A tanárok túlnyomó többsége a szülőt partnernek tekinti. Próbálj segítséget kérni, hogy mit tanuljatok, miben van szükség pótlásra, erősítésre. Érdeklődd meg, mi az, ami az értékelés során fontos, milyen szempontok alapján dönti el az osztályzatot. Érdeklődj gyermeked hibáiról, esetleg nézzétek át közösen az írásbeli munkáit, hogy Te is teljesebb képet kapj a teljesítményéről.  Érdemes gyermeked jó tulajdonságairól, szorgalmáról, igyekvéséről, érdeklődéséről is beszélni, természetesen nem túlzó módon, hanem őszintén.

Ne legyél ellenséges, ne támadj! A tanár sem szeret rossz jegyeket adni! Próbáld megérteni az ő szempontjait is.

Ne gyűjtsetek kudarcokat!

Ha pedig minden próbálkozás kudarcot vallott, és fontos tantárgyról van szó, akkor érdemes megpróbálkozni az iskolaváltással is. Természetesen mérlegelni kell az előnyöket és a hátrányokat.

Sokakat visszatart ettől a lépéstől, hogy nehéz lehet a beilleszkedés az új iskolában, de ez gyakran sokkal kevésbé fájdalmas, mint a mostani iskolában kudarcot kudarcra halmozni.