Gondolatok az emlékezetünkről

Ugye Te is ismered a lusta diák tanulási praktikáját: könyv a párna alá, és a tananyag majd szépen bemászik a fejünkbe. Bár mindannyian tudjuk, hogy ez nem működik, de azért izgalmas elképzelés. Milyen jó lenne megtakarítani azt a sokszor fáradságos munkát, amivel az új ismereteket el lehet raktározni! Ki ne szeretné megspórolni azt a fáradtságot, amit a matematika, vagy idegen nyelv tanulása jelent! Mennyivel egyszerűbb volna bekapni néhány tablettányi geometriát, igeragozást, vagy genetikát!

A keserű pirula

Sajnos csodaszerek egyelőre nem léteznek, és egy darabig még kénytelenek leszünk a hagyományos módszert választani, és tanulni! Aki bármiféle tudás birtokába szeretne kerülni, kénytelen azt tanulással megszerezni. Mindenki, aki mást ígér, csak lóvá tesz bennünket, aki pedig bedől az hihetetlen ígéreteknek, az vessen magára!

Kézi vezérlés

Szerencsére az agyunk egy nagyon izgalmas szerkezet, mely szomjazza az új információkat, és imád tanulni.

Imád tanulni?

Bármilyen meglepő, ez az igazság. Az agyunk folyamatosan új kérdéseket tesz fel, új rejtélyeket fejt meg, új dolgokkal ismerkedik, anélkül, hogy kényszerítenünk kellene erre. A probléma nem a tanulással van, hanem az általunk és az iskola által erőltetett módszerekkel.

Az agyunk akkor tanul könnyen és élvezettel, ha nem csak egy szöveget kell bemagolni, hanem a tanultakat alkalmazni kell, körbe lehet járni, meg lehet fogni, ki lehet próbálni, beszélgetni lehet róla, ha a tanulnivaló izgalmas és fontos.

Az agyunk akkor is teszi a dolgát, ha nem vagyunk tisztában a működésével. Ez az automatikus működés tökéletesen elegendő a napi feladataink ellátásához, szervezetünk működtetéséhez, eligazodásunkhoz a minket körülvevő világban.

Az agyunk nem káptalan…

Sok szakkönyv említ egyszerű példákat memóriánk „szelektív” működésére.

Ki tudná például felidézni, hogy a házban ahol évek óta lakik, hány lépcső vezet a bejáratig?

Ki emlékezne pontosan a bank - vagy a lakcímkártyáján szereplő adatsorokra?

Ki tudná hiba nélkül felidézni a húszforintos pénzérme feliratait, ábráit?

Az adatok egyszerűen a „nem fontos” kategóriába esnek.

Agyunk így védekezik a túlzott leterhelés ellen. Ha az összes minket érő információt válogatás nélkül megjegyeznénk, egy nap alatt megtölthetnénk memóriánkat.

Agyunk fiókjai

Most, amikor ezen sorokat olvassuk, számtalan zaj szűrődik a szobába, különböző helyeken érintkezik lábunk a cipőnkkel, érzékeljük a levegő, vagy a billentyűk hőmérsékletét, stb. Mindezekről pillanatnyilag nem veszünk tudomást, de attól még érzékeljük. Az adott pillanatban lényegtelen információk, maximum néhány másodpercig tárolódnak.

A rövid időre fontos adatok, például egy lediktált telefonszám, vonatunk indulási ideje, bevásárló-listánk tartalma néhány percet tölt a rövidtávú-memóriánkban.

A hosszútávú memóriánkba csak a valóban fontos ismeretek kerülnek. Ebben a fiókban csak akkor kapnak helyet az új ismeretek, ha logikus rend szerint „pakoltuk” be őket, és ha kellő gyakorisággal nyitogatjuk a fiókot, azaz rendszeresen foglalkozunk vele, és használjuk, tehát fontosnak tartjuk.

Nem akarásnak nyögés a vége…

Azok az információk, melyek nem fontosak, nem kerülnek be a hosszútávú memóriába. És a lényeg itt a "fontos" szón van. Hogy mi fontos, vagy mi sem, azt senki más nem döntheti el, csak az, aki tanul. Ez nekem(!) fontos. Ez engem(!) nem érdekel.

Aki (a saját maga számára) nem fontos dolgokat tanul, az csak úgy tesz, mintha tanulna. De ez egy üres, tartalom nélküli tevékenység, és az is marad, amíg az információ valamiért - külső vagy belső hatásra - nem válik fontossá.

Rend a lelke mindennek

A tanulás tehát nem más, mint a fontos ismeretek tudatos rendezése, pakolgatása agyunk rekeszeiben. A gyors, pontos és tartós adattároláshoz megfelelő ismétlésszámú, és minél több csatornán keresztül történő betáplálás szükséges.

A lehetőségek tárháza bővebb, mint gondolnánk! Már a legegyszerűbb lecke feldolgozásához is rengeteg módszer áll rendelkezésünkre:

• néma olvasás
• hangos olvasás
• felolvasás - amikor a szülő olvassa fel az anyagot a gyereknek
• hanganyagot hallgatva
• képpel kombinálva – DVD, Youtube
• elolvasva, hangosan saját szavakkal visszaismételve
• magyarázva „tanítva” - amikor a gyermek a friss információt elmagyarázza valakinek
• ábrák készítésével
• vázlat és jegyzetírással
• gondolati rajzos ábrázolással
• a tanultak gyakorlati kipróbálásával, kísérletezéssel

Mindezeket természetesen kombinálhatjuk is. Minél aktívabb és változatosabb a tanulás folyamata, annál könnyebben megtapadnak az új ismeretek.

Ti mind külön egyéniségek vagytok…

Ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egyformák!

Van akinek az egyik, van akinek a másik módszer hoz több sikert. A legfontosabb, hogy valahogyan próbálkozzunk, és figyeljük az eredményt! A következetes megfigyelés rövid idő alatt kirajzolja a lehetőségeket, az erősségeket és azt is, hogy gyermeked mely képességeit kell fejleszteni.

Ameddig a szándék megvan az ismeretszerzésre, addig csak a feltételekben és a módszerekben lehet a hiba! Mindenkinél el lehet érni az eredményt. A kérdés mindig a hogyan!