Te megérted gyermekeidet?

Családban élni jó dolog, nem vitás. Ugyanakkor időnként nehézségekkel is szembe kell néznünk. Bármelyik többgyermekes családban megtapasztalhatjuk, hogy a gyerekeknek eltérő fizikai és érzelmi szükségleteik vannak. Ha ezt az alaphelyzetet megbolondítjuk még egy kis tanulási zavarral, például diszlexiával, akkor szinte biztos, hogy ez gondokat okoz a nem-diszlexiás gyerekek és a szülők kapcsolatában, mivel ezek a gyerekek ilyenkor úgy érzik, hogy ők kevesebb figyelmet és szeretetet kapnak.

Mit tehetünk ilyenkor mi, szülők?

Mi a gond?

Képzeld el a következő helyzetet: diszlexiás gyermekednek segítségre van szüksége a házi feladat elkészítésében, és általában a tanulásban. Másik gyermekednek nincsenek tanulási nehézségei, és úgy tűnik, az iskolában minden rendben van.

Egy idő után aztán észreveszed, hogy a testvérek kapcsolata megromlott, és nem-diszlexiás gyermekednek valahogy veled is feszültebb a viszonya.

Nem biztos, hogy jól érted

Ebben a helyzetben könnyen azt hiheted, hogy érted a problémát: nem-diszlexiás gyermeked úgy érzi, hogy vele nem foglalkozol, már nem törődsz vele. Mivel jó szülő vagy, kompenzálni kezdesz: több külön programot szervezel számára, esetleg külön ajándékokkal leped meg. Egyszerűen csak szeretnéd megoldani a problémát.

Ismerek egy családot, ahol a szülők különös gondot fordítottak rá, hogy a két gyereket egyformán kezeljék, például ugyanolyan ajándékot kaptak karácsonyra, vagy ha valamelyiknek születésnapja volt, akkor a másik is kapott ajándékot. A szülők úgy gondolták, hogy igazságosan jártak el mindkét gyerekkel. Természetesen ez a stratégia nem vált be, egyik gyerek sem érezte úgy, hogy őt igazán szeretik.

Ha szülőként csak feltevések alapján cselekszel, akkor könnyen elképzelhető, hogy nem tudsz segíteni gyermekednek. Akár még árthatsz is neki.

Kezeld egyéniségként

Ha tehát a saját feltevéseid nem működnek, akkor mit tehetsz?

A fenti helyzetben a szülő könnyen feltételezheti, hogy nem-diszlexiás gyermekét az bántja, hogy nem kap elég figyelmet. Természetesen az is elképzelhető, hogy ebben igaza van. A csapda ott rejlik, hogy ha a szülő a saját nézőpontjából értelmezi a helyzetet, akkor egyáltalán nem biztos, hogy teljességében látja a képet, és pontosan tisztában van minden részlettel, ezért aztán nem a valóság, nem a gyermek valós szükségletei, hanem feltételezések alapján fog cselekedni.

A gyerekek különböznek

A helyzet az, hogy a gyerekek különböznek. Különböznek a szülőktől, és különböznek egymástól is. Ami egy bizonyos helyzetben segíthet az egyiknek, az nem feltétlenül válik be a másiknál.

A lányom számára például, ha bántja valami, az a legnagyobb segítség, ha leülünk vele beszélgetni, és meghallgatjuk őt. A bátyjánál ez viszont nem működik, neki egyszerűen nem erre van szüksége. Ő nem szereti megosztani az érzelmeit. Hiába ülök le vele beszélgetni, nem nyílik meg. Viszont ha elmegyünk túrázni, vagy biciklizni, és közben filmekről és más jelentéktelen dolgokról beszélgetünk, akkor elképzelhető, hogy arról is beszél, ami valóban fontos neki.

Ha nem akarsz abba a hibába esni, hogy a saját feltevéseid alapján kezeled a problémát, akkor önálló egyéniségként kell kezelned gyermekeidet. Gondolkodj el rajta, miben különböznek. Teremts olyan helyzetet minden gyermeked számára (külön-külön), amikor őszintén tud veled beszélgetni arról, ami neki fontos. Te ne beszélj, ne mesélj, csak kérdezz! Tegyél fel olyan kérdéseket, melyek segítenek gyermekednek továbblépni, és melyek éreztetik vele, hogy fontos számodra, amiről beszél.

Ne engedni a csábításnak!

Nemrég a játszótéren láttam egy anyukát, akinek a kisfia keservesen sírni kezdett. Az anyuka odarohant, és megkérdezte, hogy mi a baj. A gyerek talán négy szót, ha mondott, és az anyuka máris elkezdte magyarázni, hogy hogyan kell megoldani ezt a helyzetet. Lehet, hogy igaza volt, de ugyanennyi az esély arra is, hogy a saját feltételezései szerint hibásan értelmezte a helyzetet. Viszont a gyereknek valószínűleg nem kioktatásra lett volna szüksége, hanem csak arra, hogy meghallgassák. Ez segített volna neki, hogy a problémáival saját maga küzdjön meg.

Ha kevesebbet beszélsz, és többet figyelsz, azzal esélyt adsz magadnak, hogy megérthesd, mi foglalkoztatja, mi bántja gyermekeidet. Ennek pedig nagyon jó hatása lesz kapcsolatotokra.

Te megérted gyermekeidet?

Mi a gond?

Nem biztos, hogy jól érted

Kezeld egyéniségként

A gyerekek különböznek

Ne engedni a csábításnak!

Legnépszerűbb bejegyzések

Legfrissebb bejegyzések

Az olvasás öröm is lehet!

Találkozzunk a Facebookon is!

Töltsd le a Varázsbetű Programcsaládot ingyen!

Adj egy esélyt gyermekednek!

39.700 forintos

Varázsbetű Szókincstár

Útmutató a Varázsbetű Programcsalád használatához

Hogyan tehet szert gyermeked pár hónap alatt használható angol nyelvtudásra?

Vevőink írták

További cikkek

Ezt olvastad már?

Diszlexia vagy szembetegség?