Hogyan tanulunk beszélni?

A közös együttlétek nem csak arra adnak lehetőséget, hogy megfigyeljük, javítsuk gyermekünk beszédének formai jegyeit (hangképzését, a beszédhangok kiejtését, ritmusát, hangerejét), vagyis azt, hogy mondandóját "hogyan mondja". Még ennél is lényegesebb az, hogy arról is tapasztalatot gyűjtsünk, hogy "mit mond", vagyis hogy a beszédének milyen a tartalma.

Hogyan tanulunk beszélni?

Egyes kutatók szerint a tanulási folyamatban annak a környezetnek van a legfontosabb szerepe, amely a gyermeket körülveszi, amelynek megnyilvánulásait folyamatosan, egyre ügyesebben, egyre pontosabban utánozza.

Mások azt állítják, hogy az ember biológiailag "úgy van programozva", hogy agyának fejlődésével párhuzamosan megtanulja a nyelvet, a környezet csupán beindítja ezt a folyamatot.

A harmadik fő irányvonal szerint a tanulásban egyformán meghatározó szerepe van mind a környezetnek, mind az idegrendszer fejlődésének. A nyelvtanulás képessége velünk született adottság ugyan, de a környezeti hatások során sajátítjuk el nyelv elemeit, tudatosul bennünk a kommunikáció társadalmi szerepe is.

Néma gyereknek...

Mindebből számunkra egy a lényeg: beszélő, mintát adó környezet nélkül nincs beszédtanulás. Ezt a mintát nyújtó környezetet pedig először, sőt az első évben szinte kizárólag a gyermeket gondozó szülők biztosítják. A gyermek fejlődik, miközben a szülő foglalkozik vele, beszél hozzá.

Több vizsgálat is igazolta, mennyire meghatározó szerepe van a beszélgetésnek. Intézetekben nevelt gyerekek esetében, ott, ahol egy gondozónőnek túl sok apróságot kellett ellátnia, vagy egyszerűen "csak némán tette a dolgát", a gyerekek - minta nélkül - elveszítették a velük született késztetésüket a beszédtanulás iránt, így fejlődésükben is visszamaradtak.

Bármennyire sietnünk kell, vagy fáradtak is vagyunk, ne sajnáljuk hát az időt a kedves, szeretetteljes beszélgetésre!

A kezdet

Minden kisbabának először saját nyelve van. Ebben egy-egy hang, egy hangkapcsolat akár egy mondatot is jelenthet. A család lesi az első "igazi" szót. Az elsőt hamar követik a többiek. A baba beszél! Ez a beszéd még nem alkot összefüggő, értelmes egészet. Mondanivalóját csak az érti meg, aki maga is részese az adott szituációnak, amelyben elhangzik, illetve jól ismeri a gyermeket. Ideális esetben a környezet látható örömmel figyeli, dicséri, tanítja a kicsit, aki egyre több szót ismer, használ, és egyre pontosabban fejezi ki magát.

Iskolára érett?

Repülnek az évek, gyermekünk lassan iskolába készül. Vajon éretté vált-e erre?

Ennek eldöntéséhez a szakemberek (logopédusok, pszichológusok, pedagógusok) beszédének tartalmát is górcső alá veszik, és általában a szókincs nagyságával, összetételével, a mondatszerkezettel, illetve a fogalmazás, szövegalkotás, szövegértés milyenségével, fejlettségi fokával jellemzik.

Amit a szülő is észrevehet

Ha az alábbiak közül több is jellemző gyermekedre, nagy a valószínűsége, hogy időben érkező segítség nélkül gondjai lesznek az iskolában:

Szókészlete - mind az aktív, mind a passzív szókincse - szűk, vagyis jól észlelhetően korlátozott azoknak a szavaknak a száma, amelyeket megért és használ.
A szófajok közül szinte csak igéket és főneveket használ, jelzők, határozók, névmások alig fordulnak elő beszédében
Egy bizonyos dolgot mindig ugyanúgy nevez meg, nem használ rokon értelmű szavakat
Jellemző a tő illetve egyszerű bővített mondatok túlsúlya. (Kérek vizet - mondja, pedig egy udvarias, körülírt kérési forma annak elfogadását is segíti - Nagymama, megengeded, hogy kinyissam az ásványvizet? Nagyon szomjas lettem ebben a melegben!)
Ha mégis használ összetett mondatot, szinte kizárólag mellérendelőt "és" kötőszóval. (Tegnap sétáltunk és úszni is voltunk). - szinte mindig kijelentő módban beszél
Nehezebben érti meg a hozzá intézett kérdést, illetve ő maga is ritkábban és pontatlanul kérdez.
Beszédében egyhangúság figyelhető meg (például mindenre azt mondja: jó volt, de nem használja, hogy tetszett, nagyon élveztem, finom volt, stb.)

Mit tehetünk?

A legfontosabb a beszélgetés. Próbáljatok minél többet beszélgetni! Teremts változatos beszélgetési helyzeteket, olvassatok, hallgassatok meséket, verseket. És ha a leírtak közül több problémát is észlelsz, mindenképpen fordulj szakemberhez! Beszélj gyermeked óvónőjével, (esetleg óvóbácsijával), vagy keressetek fel egy logopédust vagy pszichológust. A helyi Nevelési Tanácsadó vagy Pedagógiai Szakszolgálat munkatársai is segíteni fognak, ha kérdésed van.

Hogyan tanulunk beszélni?