Egy falat b, egy korty d - Használjuk az érzékszerveket!

Diszlexiás gyerekekkel végzett kutatások azt mutatják, hogy az olvasási nehézséggel küzdő gyerekek akkor tanulnak a legkönnyebben, ha a tanítás során a lehető legtöbb érzékszervet igénybe vesszük. De mit is jelent ez pontosan?

Látás és hallás

Az iskolában az ismeretek döntő többsége két érzékszervi csatornán keresztül jut el a diákok tudatához: a látás és a hallás segítségével. A látást használják a gyerekek, ha egy ábrát néznek, egy képet kell megfigyelniük, vagy a könyvből, esetleg a tábláról kell olvasniuk. A hallást akkor használják, ha a tanár magyaráz el valamit, vagy például egy hanganyagot hallgatnak meg. A gond az, hogy pontosan ez a két érzékszerv az, amelynek használatával, pontosabban az ezen a csatornán át érkező információk feldolgozásával a diszlexiás gyerekeknek problémáik lehetnek. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerek rövidlátó vagy halláskárosult lenne, hanem neki nehézséget okoz a hosszabb írott szövegek feldolgozása, megértése, vagy éppen a hallási emlékezete szorul fejlesztésre. A gyermekhez az egy érzékszerven keresztül érkező információ éppen ezért hiányos, sérült. Ha lehetőséget adunk rá, hogy több érzékszervét használja a tanulás során, akkor az ismeretek sokkal kevésbé sérülhetnek, és könnyebben megtapadnak gyermeke memóriájában.

Párhuzamos információátadás

Mit is jelent pontosan az, hogy használjunk több érzékszervet?

Ahogy már írtam, a tanulás szempontjából a látás és a hallás a két legfontosabb érzékszerv. Már azzal is sokat segítünk, ha ezt a két csatornát nem külön, hanem párhuzamosan használjuk. Ha gyermeke eddig egy tananyagot csak olvasva próbált elsajátítani, akkor most adjon neki segítséget, és olvassa fel az anyagot. Esetleg a felolvasást rögzítse magnószalagra, így gyermeke többször meghallgathatja.

Beszélgessenek az anyagról! Engedje, hogy gyermeke kérdezzen, és próbáljon meg rá válaszolni. Kérje meg, hogy ő magyarázza el Önnek az anyagot a saját szavaival. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az interneten szinte minden témában található információ, rengeteg videót, képet és animációt használhhat fel a tanultak illusztrálására.

Lásd, halld, érezd

De nem csak ez a két érzékszervünket lehet bevonni a tanulásba. Fontos a tapintás és a mozgás is. Például a készítsenek gyurmabetűket! Ahogy gyermeke megformálja az alakokat, a betű alakja nem csak képként rögzül, hanem mozgásként és tapintási élményként is. Ráadásul - ha a gyurma kiszárítható, megkeményedő, kisüthető fajta - az elkészült alkotások később szobadíszként, falra helyezhető dekorációként is szolgálhatnak. A színeket is felhasználhatják: a 'p' betű legyen piros, a 'b' barna, az 's' sárga, a 'z' zöld.

Kóstolj meg egy 'b'-t!

Bevonhatják a tanulásba az ízérzékelést, és a szaglást is. Készítsenek tésztából betűket, majd töltsék meg a betűnek megfelelő töltelékkel. A 'b' például lehet barackos, a 'd' diós, a 'p' porcukros, az 'm' mákos, a 'z' zöldséges. A variációknak csak a képzelet szabhat határt.

Újabban megint lehet betűtésztát kapni, ezzel is jót lehet játszani vacsora közben. Pl: az lesz "kitűnő", aki  először talál egy 'k'-t. Az lesz az "angyal", aki az első 'a' betűt a tányér szélére teszi.

Csomagolópapír, homok, hó

A mozgási memóriába másképp is elraktározhatjuk a betűk képét. Például terítsünk le egy hatalmas csomagolópapírt a földre, és erre rajzoljuk le a betűt olyan nagy méretben, amekkora csak kifér. Használhatunk filctollat, zsírkrétát vagy festéket is, és akár díszíthetjük is a betűt képekkel, például a 'b' esetén rajzolhatunk mellé babát, babot, bringát,  bakát, békát, bikát, bokát. Az elkészült képet aztán kifüggeszthetjük gyermekünk szobájában is egy időre. De megtehetik azt is, hogy például építőkockából rakják ki a betű alakját, majd olyan tárgyakat keresnek a lakásban, melyek neve ilyen betűvel kezdődik.

A szabadban is játszhatnak: rajzolják nyáron a homokba, télen a hóba a betűket, jó nagy méretben. Amikor ilyen nagyban rajzolnak, akkor még gyermeke egyensúlyérzékére is szükség van, ez is segít az emlék rögzítésében. A homok a lakásban is használható, ha nem is ilyen nagy méretben. A homokot terítse egy magas peremű tálcára, majd ebbe rajzoljanak betűket. A homok felszíne gyorsan elsimítható, ezért hamar lehet újra rajzolni rá. Ha nincs kéznél homok, a só is megteszi.

Dörzsölt vagy?

Hasznos segítség lehet a dörzspapír is. Egy-egy ív smirgliből vágja ki a betűket, majd simogassák végig a betűk felszínét. Így a tapintási memória is aktívvá válik. Ezekkel a dörzspapír-betűkkel játszhatnak is: próbálják meg bekötött szemmel, kizárólag tapintás útján felismerni az egyes betűket!

A dohányzás hasznos is lehet

Természetesen a dohányzás káros az egészségre, de a pipázásnak van egy hasznos kelléke, a pipatisztító pálca.

Ez egy vékony kis kefe, hasonló, mint az üvegtisztító kefe. Finom szőrei kellemes tapintást biztosítanak, ugyanakkor drótvázának köszönhetően könnyen formálható, és alakját jól tartja. Pipatisztítót általában trafikokban, dohány-szakboltokban lehet venni.

Egy vagy több pálcika segítségével kiválóan lehet betűket formálni, akár kisbetűket, akár nagyokat. Készítsenek betűalbumot, azaz egy olyan füzetet, melybe az elkészített betűket beragasztják - egyik oldalra a kicsiket, másikra a nagyokat. Ezt az albumot gyermeke bármikor előveheti, nézegetheti, végigsimíthatja, követheti az ujjaival a vonalakat, ha emlékeztetni szeretné magát a betű formájára. Az album egyes oldalait díszítsék olyan rajzokkal, melyek neve az adott betűvel kezdődik.

Kerüljék a hasonlókat!

Még egy tanács a végére: Ne készítsenek egyszerre egymáshoz hasonló betűket. Kerülje az alaki hasonlóságot (pl: b-d) és a hasonlóan ejtett betűket is (pl: k-g). Ezeket a gyerekek könnyen összetévesztik, így összezavarodhatnak. Inkább legyen türelmes, ne akarjon mindent egyszerre megtanítani!