Ibafai papnak fapipája van - Hallod, amit mondok?

Végiggondoltad már valaha, hogy milyen hosszú feladatsort kell megoldanunk akkor, amikor egy-egy szót leírunk vagy elolvasunk? Menjünk végig együtt ezen a folyamaton lépésről lépésre!

Vegyünk például egy egyszerű esetet, ami mindenkivel előfordult már: kedves ismerősünk új lakásba költözik, és lediktálja nekünk az új címét: Dobos Pál, Bab utca 7.

Zavaró tényezők

Először is meg kell hallanunk, amit mond. Ez – ideális esetben - ha csak ketten vagyunk egy szobában és ő normál hangerővel beszél, nem jelent gondot. De mindjárt nehezebb a helyzet, ha egy bekapcsolt rádió szól mellettünk és annak a hangja bizonyos mértékig megosztja a hallási figyelmünket. Még zavaróbb egy bekapcsolt televízió készülék, hiszen az már nem csak a hallási, hanem a látási figyelmünket is elvonhatja a beszélőtől. Ilyenkor már akarattal ismerősünkre kell irányítani a figyelmünket.

Szájról olvasás

Az is lehet, hogy egy forgalmas utcán találkozunk, és az utcazajban kell meghallanunk ismerősünk hangját. Szerencsére segít, hogy látjuk az illetőt és a „szájáról is olvashatunk”. Biztos, hogy sokkal jobban rá kell figyelnünk, és tudnunk kell kiválasztani az ő hangját a háttérzajból.

Ismét más a helyzet, ha telefonon hívott fel – vagyis csak a hangját halljuk - és nem segít bennünket a beszéd felfogásában a beszélő látványa.

Ibafai papnak...

Annak, hogy le tudjuk írni az új címet - vagyis hogy Dobos Pál, Bab utca hét – szükséges, de nem elégséges feltétele az, hogy halljuk a teljes hangsort. A szavakban külön-külön is meg kell hallanunk és meg kell tudnunk különböztetni az egyes hangokat.

A „Dobos Pál”-lal nem lehet gondunk, hiszen ismerősünkről van szó. De a „Bab” utca már gondot jelenthet az utcazajban. Meg is kérdezhetjük: Mit mondtál? Pap? Nem értettem jól! (Hiába láttuk a száját, nem segített, mert a „b” és a „p” kimondása ugyanúgy néz ki.) Nem, nem „Pap”, hanem „Bab” – mondja valószínűleg ismerősünk, és hogy segítsen, már hangosabban, kiemelten betűzi is: „Bab”, azaz „b”, „a”, „b”, Bab utca, most már érted? Ha már nemcsak hallottuk, de meg is értettük ismerősünk szavait, jöhet a leírás. De erről majd később.

Játékötletek

Ahhoz, hogy egy kisgyermek megtanuljon írni-olvasni, elengedhetetlenül szükséges, hogy figyelni tudjon az őt körülvevő hangokra. Ha azt tapasztalod, hogy gyermeked nem figyel fel például egy ajtó becsapódására vagy az érkező nagymama boldog üdvözlő hangjára, legelső dolgod az legyen, hogy győződj meg arról, minden rendben van-e a hallásával!

Vedd ki a kosárból!

Tegyél például egy kosárkába gyermeked által jól ismert tárgyakat: egy almát, babát, labdát, ceruzát, fésűt. Játsszátok azt, hogy a háta mögé állva megnevezel egy tárgyat, és neki ki kell azt vennie a kosárkából, és fel kell emelnie. Kezdjétek a játékot normál hangerővel, majd folytassátok egyre halkabban, eljutva egészen a suttogásig. Játsszátok úgy is, hogy először a jobb, majd a bal fülébe súgod a a tárgyak nevét! Figyelj arra, hogy egy-egy sorozatban mindig minden szót egyforma hangerővel mondj!

Bizonyára észrevetted, a tárgyakat úgy válogattam össze, hogy vannak közöttük, amelyeknek neve eltérő hangzású és hosszúságú. De vannak olyanok is, amelyek hasonló hangzásúak (alma, baba, labda). Ezek "meghallására" jobban oda kell figyelni.

Ha Te válogatsz a kosárkába tárgyakat, válassz hasonló módon legalább hármat, de legfeljebb ötöt! Ha a legkisebb problémát tapasztaljátok, fordulj fül-orr-gégész szakorvoshoz, aki elvégzi a szakszerű vizsgálatot!

Hallgatózás

Ha gyermeked hallása rendben van, tanítsuk meg arra, hogy vegye észre maga körül a hangokat, ismerje fel azokat!

A "Hallgatózás" játékot bárhol játszhatjuk, hiszen a környezetünkben mindenhol hangok vesznek körül bennünket. Álljunk meg, csukjuk be a szemünket és hallgatózzunk!

- Mit hallasz? (zaj, beszéd, zene, állathang, mosogatás, stb.)

- Honnan hallod? (közel-távol, fenn, lenn, jobb, bal)

- Milyen hang? (magas, mély, hangos, halk, erős, gyenge)

Találd meg a hangot!

A következő feladatokban már nem elég a hangokra figyelni, hanem ki kell választani egyet közülük. Ilyen feladatokkal készíthetjük elő a szavak hangokra bontásának készségét.

- Találjunk meg egy hangot a többi között: pl. az utcán az autók között a mentő, zenehallgatás közben a zenekarban a hegedű, az állatkerti kiránduláson az oroszlán hangját stb.

Kit hallasz?

Ebben a játékban már nem csak meghallani és megtalálni kell egy hangot, hanem - korábbi hangélmények felidézésével és összekapcsolásával - hozzá is kell tudni rendelni egy konkrét személyhez vagy tárgyhoz.

- Kitalálós: kit, mit hallasz (nagymama, testvér, a szomszéd templom harangja, az ajtócsengő, apa ébresztőórája, a mi kutyánk, a szomszéd kutyája, anya mobilja, stb.)

- Családtagok, jó ismerősök beszédhangjának a felismerése. Úgy lehet őket bevonni a játékba, hogy mikor vendégek érkeznek, az előszobában mondanak néhány üdvözlő szót, Ti pedig gyermekeddel a szobában (vagy csukott szemmel az előszobában) próbáljátok kitalálni, ki jött be.