Bezzeg az én időmben!

Nemrég tanúja voltam, amikor nagymamák felidézték iskolai emlékeiket. A beszélgetés apropóját az adta, hogy elsős unokáik szinte mindegyikének gondja van az olvasással.

- Még csak most kezdték el a tanévet, nem is ismerik a betűket, de képek segítségével már olvasniuk kell! - csodálkozott az egyik.

- Az én Zsuzsimék tanulnak betűket, de csak olvasni, írni még nem. - dohogott a másik. - A tanító néni azt mondta a szülői értekezleten, hogy ez a késleltetés is segít abban, hogy karácsonyra már olvashassanak.

- Csak rohannak, rohannak így nem csoda, ha nem lesznek biztos alapú tudásuk - kontrázott a harmadik.

Megkérdeztem hát, hogy emlékeznek: ők hogyan tanulták az olvasás-írást?

"Az én időmben"

Az 50-es, 60-as években a "régi iskola" egykori tanulói - azaz a mai nagymamák, nagypapák - számára az olvasás, írás tanítása-tanulása elválaszthatatlan volt egymástól.

Beszélgetésből kitűnő!

Az előkészítő időszakban rengeteget beszélgettek a tanító nénivel - még külön tantárgyként is szerepelt a beszélgetés! - és megtanulták " kihallani" a szavakból az egyes hangokat. Mikor már mindenki le tudta választani a szó kezdőhangját - először a magánhangzókat - megtanulták az illető hang nyomtatott jelét, illetve ezzel együtt az írott jelet és annak megalkotását, azaz leírásának technikáját is.

Könnyen szálló mássalhangzó

Aztán megtanultak egy mássalhangzót is - mégpedig olyat, amelyet jó hosszan lehetett folyamatosan hangoztatni pl.: l, m. Elsőként tehát azokat, amelyek helyes képzése szinte senkinek nem okozott gondot. (Csak ezután jöhettek a problémás s, zs, sz, z, illetve az r.)

Kapcsoltam

Ezután következett az összekapcsolás: a tanító néni az egyik kezébe fogott egy kartonlapot, amelyen például egy "ó" betű volt. A másik kezébe egy olyat, amelyen egy "l".  A gyerekek elkezdték mondani hangosan hogy "ó", miközben a tanító néni közelítette egymáshoz a két kezét. A gyerekeknek nem volt szabad abbahagyni az "ó" hangoztatását, és mikor a két lap összeért, folyamatosan az "ó"-hoz kellett mondani az "l"-t. Így született meg az " ól". Aztán a tanító néni megcserélte a lapokat, és remek dolog volt felfedezni, hogy a "ól"-ból "ló" lett. 

Ma már szinte hihetetlen, de ezt minden betűvel rengetegszer eljátszották. Még érdekesebbé vált a dolog, mikor már három betű "állt sorban kézenfogva".

Scrabble az olvasásórán

Mindenki olvasókönyvének a hátsó lapjához egy betűtartó volt rögzítve. Ez keménypapírból készült, és fiókjaiban laktak a betűlapocskák. A lapocska egyik oldalán nyomtatott kisbetű, a másikon ugyanaz a nyomtatott nagybetű. (Hol volt még akkor a "Játék a betűkkel", vagy pláne a "Scrabble"! Mégis milyen remek szókirakó versenyekre adott ez lehetőséget! A nagymamák szemében ennyi év távolából is felcsillant a vidámság!)

Két év! A magyar nyelvben használt összes kis és nagybetű nyomtatott és írott alakjának megtanulására két év állt rendelkezésre!

Légírás

Ugyanilyen alapossággal sajátították el - az olvasással párhuzamosan haladva - az írást is. Miután a tanító néni a teljes táblát igénybe véve jó nagy alakban, szép lassan, magyarázattal kísérve felrajzolta az új betűt, a gyerekek egyenként ugyanígy átrajzolták a mintát. Azután következett a levegőbe írás együtt, a mozdulatokat hangosan szavakkal is megerősítve.

Már az iskola előtti nyáron mindenki gyűjtötte az újságpapírt. Ebből készült a papírfüzet, amelybe vastag piros vagy kék ceruzával először írták le egyedül az újonnan tanult betűket. Csak ezután következett a vonalas füzet.

Szebb lehet!

Minden elvégzett feladat végére sorminta került. A díszítő sorminta betűelemekből állt - kör, álló egyenes, pálcika, fecskevonal stb. - és a kéz ügyesítését, a betűírás előkészítését szolgálta. Ha tanultak egy új betűt, azt a korábban tanultakkal minden lehetséges formában összekapcsolták.

Mindenki!

- Ki jobban, ki rosszabbul, de mindenki megtanult írni-olvasni! - bólogatnak a nagymamák, bár lehet, hogy ezt már csak a mindent megszépítő emlékezet mondatja velük.

Hogy mégis miért írtam le mindezt?

A nagymamák visszaemlékezéseiben remek ötletek egész sorát találtam, melyek használatával Te is segíthetsz gyermekednek.

Tapogasd!

Dörzspapír – vagy közismertebb néven smirgli – hátuljára kisebb-nagyobb méretű nyomtatott kis és nagybetűket rajzolunk, majd kivágjuk azokat. Figyelj arra, hogy a smirgli hátoldalára a betűk tükörképét rajzold!

Kartonból, vagy másfajta keménypapírból egyforma kártyalapokat készítünk. Mindegyikre felragasztunk egy-egy kivágott betűt  az érdes felével kifelé.

Minden játékos húz egy lapot behunyt vagy bekötött szemmel. A lapon lévő betűt a játékosnak tapogatás segítségével kell felismernie!

A játékos mondjon egy-egy olyan szót, mely leírva

- ezzel a betűvel kezdődik,

- ezzel a betűvel végződik.

Készítettünk egy mintát, töltsd le innen!

Csigabiga gyere ki!

Bármilyen lefordított, nem átlátszó tárgy lehet a csigaház (virágcserép, kislábas, tányér).

A csigaház alá elrejtünk egy felsodort papírcsíkot úgy, hogy akkora darab legyen kinn belőle, amekkoránál fogva szép lassan ki tudjuk húzni. Mielőtt elrejtjük a papírcsíkot, nyomtatott betűkkel írjunk fel rá egy szót. Elég széles legyen a csík ahhoz, hogy a betűk akkorák legyenek rajta, hogy egyesével kerüljenek elő a „csigaházból”.

A feladat: eltalálni mi lehet a papírcsíkra írva. Aki eltalálja, valamilyen jutalmat is kaphat. 

Elkezdjük húzni a papírcsíkot. Előbukkan az első betű, „E”– kezdődhet a találgatás: elem, eper, esernyő stb.

Nézzük tovább: „EL”: elem, eleven, elmegy stb.

Húzzuk tovább a papírcsíkot, mi lesz a következő betű! „ ELA” . Mi lehet a papírra írt szó? Elapad, eladó, elad stb.

Tovább: „ELAK” – ebből már biztos, hogy lesz aki kitalálja: ELAKAD

Érdekesebb a játék, ha olyan szavakat írunk fel a papírcsíkra, amelyeket nem lehet két-három betűből kitalálni, mert sok szó kezdődhet a már láthatóvá vált betűkkel. Így sok alkalom adódik a találgatásokra.

Kártyajáték betűkkel

Keménypapírból készítsünk kártyalapokat. Sok-sok gyerek-kártyajátéknak megfelelően itt is az a feladat, hogy meg kell találni a lapok párját. Többféle párosító sorozatot is készíthetünk:

-  nyomtatott kisbetűkhöz a  nyomtatott nagybetűket kell párosítani

-  nyomtatott kisbetűkhöz  írott párjukat kell megtalálni

- nyomtatott nagybetűkhöz kell írott párjukat megtalálni

Játszhatjuk úgy, hogy minden lapnak lesz párja, így senkit nem ér kudarc. De úgy is, mint az „igazi” kártyajátékot, hogy marad egy páratlan. Ezen azonban még véletlenül se legyen bántó, sértő figura! Lehet: egy szív, egy cipőcske, egy páros cseresznye egyik darabja – vagyis olyasmi, aminek ugyancsak van párja egy másik játékban.

Ebből a játékból is készítettünk Nektek egy készletet, kattints ide, és töltsd le!