A kőszívű öregember
Hangos mese
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény asszony. S annak a szegény asszonynak volt három szép fia.
Azt mondták a legények, hogy ők elmennek, s más országból hoznak meguknak feleséget, mert a falujukban nem találnak kedvükre valót. Feltarisznyálta őket a szegény asszony. Hamuból sütött nekik pogácsát, elbúcsúzott tőlük nagy könnyhullatásokkal, s elindultak a legények.
Hát ahogy mentek, mendegéltek, egy nagy erdőn vitt keresztül az útjuk. S ahogy az erdőn mentek keresztül, hát megesteledett. Láttak egy kicsi házikót, s oda bementek. S hát kit látnak abban a házikóban? Egy ősz öregembert.
- Hova s merre, fiatal legények? - kérdezte az öregember.
- Adjon isten, öregapánk! - köszöntek a legények. - Elindultunk feleséget keresni. Ránk esteledett, adna-e szállást nekünk éjszakára?
- Adok én szívesen - mondta az öregember. - Meghálhattok.
Megháltak nála a legények, s reggel azt mondta nekik az öreg:
- Halljátok-e, erre visz az utatok, s erre is kell visszajönnötök. S amiért szállást adtam, annk fejében azt kérem, mivel özvegyember vagyok, hogy nekem is hozzatok egy szép hajadont, egy szép leányt feleségnek!
Gondolta magában a három legény, hát minek ennek az öregnek a szép hajadon, amikor olyan öreg, hogy még csoszogni is alig tud. S úgy magukban kikacagták.
Na, továbbmentek a legények. S ahogy beértek egy országba, azonnal elszegődtek az ottani királyhoz. Ennek a királynak volt három erőst szép leánya. Egyik szebb volt, mint a másik. A legények jól viselkedtek, szolgáltak, katonák voltak, harcoltak, s úgy megszerette a király őket, hogy mind a három leányát a három legénynek adta feleségül.
Nagy örömmel vitték őket haza a legények, de csakugyan azon az úton kellet keresztülmenniük, ahol az öreg lakott. Mikor odaértek, köszöntek:
- Jó napot, adjon isten, öregapánk!
- Adjon isten! Jó sokáig oda voltatok! Hát hol s merre jártatok? Látom, magatoknak szép leányokat hoztatok. Három leányt, hát az enyém hol van? Nekem nem hoztatok? - kérdezte az öegember.
- Nem kaptunk - válaszolták a legények.
- Nahát, ha nem kaptatok, akkor itt mind kővé változtok! Csak egyetlenegy leány marad meg nekem feleségnek. A három legény s két leány itt kővé változzon! - szólt az öregember.
Ahogy ezt kimondta, abban a pillanatban a háom legény s a két leány kővé változott.Csak egyetlenegy leány maradt meg, s azt ott tartotta magánál az öreg. Sepregetett, főzött, sírt a leány. Sajnálta a másik két testvérét, és sajnálta a három szép deli legényt is, de nem tudott rajtuk segíteni.
Egyszer, amikor az öregembernek erőst jó kedve volt, megkérdezte a leány:
- Öregapókám, mért változtattad kővé a többieket?
- Azért, mert az én szívem is kőből van - mondta az öreg.
- Hát hol van a te kőszíved?
- Hol van? Ott van az ágyterítőben.
Jól van, akkor az öregember elment, s ide-oda bolyongott az erdőben. A leány szedett egy csomó virágot, font egy erőst szép koszorút, s reátette az ágyterítőre. Este, mikor hazajött az öreg, lekezdett kacagni.
- Mért tetted azt a koszorút oda az ágyterítőre? - kérdezte.
- Azért, apókám - felelte a leány -, hogy ha az ágyterítőben van, akkor örüljön a szíved. Felkoszorúztam a szívedet.
Erre ismét kacagott az öreg.
- Nem ott van. Csak nem akartam megmondani.
- Hát hol van apókám? Mondd meg nekem! Úgyse tudom én megmondani senkinek - kérlelte a leány. - Senki nem jár erre, hát kinek mondanám meg?
- Ott van az ajtófélfában az én szívem - mondta az öreg.
Na, másnap a leány újra szedett egy nagy csokor virágot, s az ajtófélfára felakasztotta.
Este, mikor hazajött az öreg. s meglátta ott a virágot, azt mondta:
- Látom, jószívű leány vagy, mert felkoszorúztad az ajtófélfát. Ugye, azt gondoltad, hogy igazat mondtam, hogy ott van a szívem? Hej, pedig nem ott van!
- Hát hol van, apóka? - könyörgött a leány neki.
- Hát idehallgass! Ha nem árulod el senkinek, akkor megmondom, hol van az én szíven. Itt van nem messze. Egy rengeteg nagy erdő közepén van egy nagy szikla, abban a sziklában van egy madárka, s abban a madárkában van az én szívem. Ha valaki szétveri azt a sziklát, megfogja a madárkát, s kiveszi a szívemet belőle, akkor én abba a helybe visszakapom a szívemet.
Gondolkozott a leány, szeget ütött a fejébe, amit hallott.
- Istenem, istenem -sóhajtozott -, ki tudja ezt megtenni, kinek mondhatnám én ezt el?
Na, eltelt sok esztendő. A szegény asszony várta haza a három fiát, egyre várta.
Nem jöttek, s azt hitte, már meg is haltak. Született neki közben egy fiacskája, s már az is tizennyolc-húsz esztendős legénnyé cseperedett.
Egyszer megkérdezte az anyjától:
- Édesanyám, nekem nem voltak testvéreim?
Az asszony nem akarta megmondani, nehogy elszomorítsa a fiát. De az addig könyörgött, addig kérte, mígnem az anyja elpanaszolta, hogy volt neki három legény testvére, s azok elindultak házasodni, de többet nem tértek vissza.
- Na, akkor én egy napig se várok. Tarisznyáljon fel engemet, édesanyám, mert én elindulok a keresésükre! - mondta a legény.
A szegény asszony sütött neki pogácsát hamuból, feltarisznyálta, s nagy keserves könnyhullatások között eleresztette a legkisebbik fiát is. Hát amint ment a legény, megehült, leült enni, s azt mondta:
- Aki éhes, az tartson velem! Nem akarok egyedül enni. Megosztom az ennivalómat bárkivel!
Hát uram, teremtőm, az erdőből kijött egy hatalmas kos, nagy szarvakkal, s azt mondta:
- Te legény, hívtál, itt vagyok!
Na, megvendégelte azt a nagy kost a legény. A kos jóllakott, s azt mondta:
- Húzz ki egy szőrt belőlem, s ha bármilyen bajban leszel, csak annyit mondj, hogy faltörő kos, gyere a segítségemre!
Na, a legény ment tovább. Egy idő múlva megint leült enni, s azt mondta:
- Ki van itt a közelben? Még van maradék ennivalóm. Jöjjön, segítsen megenni, hogy ne egyek egyedül!
Hát odaszállott egy galambocska a vállára.
- Itt vagyok - mondta.
- Gyere - hívta a fiú -, egyél velem!
Jóltartotta, s mikor jóllakott a galamb, akkor azt mondta:
- Húzz ki egy tollat a szárnyamból, s bármilyen bajban leszel, csak mondd azt, hogy tarka galamb, gyere a segítségemre! - Úgy is lett.
Ment a legény, s addig ment, hogy elérte azt a házacskát, ahol a kőszívű ember lakott.
Bekopogtatott, de csak a leány volt otthon. Köszönt a legény illendően:
- Jó estét!
- Jó estét! Hol jársz erre, ahol még a madár se jár? - kérdezte a leány.
- Elindultam - felelte a legény - ország-világot járni. Hát te mért vagy itt egyedül ebben a házikóban?
- Nem vagyok egyedül - mondta a leány -, van nekem egy öregapókám, csak az most az erdőben bolyong.
S a leány akkor elbeszélte, hogy az öregember miért s miként változtatta kőszoborrá a három deli legényt meg az ő két leánytestvérét.
- A deli ifjak pedig az én testvéreim - mondta a legény. - De mit mondott az öreg, hol van a szíve?
- Azt mondta, hogy itt nem messze az erdőben van egy hatalmas nagy szikla, s abban van egy madárka, abban a madárkában van az ő szíve. Ha valaki széttörné azt a sziklát, megfogná azt a madárkát, s az öregemberhez vinné, akkor az mindjárt visszakapná a szívét - felelte a leány.
- Nahát, ha csak ez a baj - mondta erre a legény -, akkor ne szólj egy szót se!
Meg se hált a legény, hanem elindult a sziklához. Meg is találta, s csak annyit mondott:
- Hej, ha itt lenne az a nagy faltörő kos, egykettőre széthányná nekem ezt a sziklát!
Hát, uram teremtőm, alig mondta ki ezt, máris ott termett a kos, s a szarvával csak kettőt-hármat döfött rajta, s szét volt a nagy szikla repesztve. Akor azt mondta a legény:
- Most csak a galamb kéne, hogy elkapja a madárkát.
Oda is repült a vállára a galamb, elkapta a madárkát, s a legény kezébe tette. De úgy dobogott annak a madárkának a szíve, hogy nem fért a legény kezében. Vitte hamar nagy örömmel az öregemberhez, s hát amikor közeledett a házikóhoz, azt mondta az öregember a leánynak:
- Jaj, hallod-e, édes leányom, nem tudom, mi van velem, de olyan melegség van rajtam, úgy ver a szívem tájéka, s olyan jó érzés fogott el!
Hát ahogy közeledett a legény a madárral, ahogy mind közelebb ért, az öregembernek potyogni kezdtek a könnyei. A leányt kezdte csókolgatni.
- Itt van öregapám - mondta a legény -, meghoztam a szívét!
Az öregember a madárkából mindjárt kivette a szívét, s betette a maga kebelébe, ahol ugyanúgy dobogott, mint azelőtt.
- Most, öregapám, keltsd életre ezeket az embereket, akiket kővé változtattál, hadd legyenek boldogok! - kérte a leány.
Életre is ébresztette őket az öregember, s azok nagy boldogan megcsókolták egymást, s hazamentek.
Nagy lakodalmat csaptak, és boldogan élnek még ma is, ha meg nem haltak.
Érdekes cikkek a blogról
Kazal Kolos
Az olvasás öröm is lehet!
Azért dolgozunk, hogy egyetlen gyermek se valljon kudarcot az életben olvasási problémái miatt!
Adj egy esélyt gyermekednek!
Rendeld meg a Varázsbetű Programcsaládot most 99.660 Ft helyett
39.700 forintos
áron, és ajándékba kapod
Varázsbetű Szókincstár című, diszlexiásoknak készült angol nyelvtanuló csomagunkat, és Útmutató a Varázsbetű Programcsalád használatához című könyvünket!
Ajánlatunk a családi megrendelésre érvényes!
Találkozzunk a Facebookon is!
Hogyan tehet szert gyermeked pár hónap alatt használható angol nyelvtudásra?
Nincs titok, csak egy egyszerű és hatékony módszer, melynek segítségével bármelyik általános iskolás gyerek pár hónap alatt képessé válik megértetni magát angolul, és ő is megérti, hogy mit mondanak neki
Töltsd le ingyen!
Négynapos ingyenes tesztelési lehetőséget biztosítunk Neked! Töltsd le a Varázsbetű Programcsalád telepítőjét, és használd a programokat négy napig ingyen!
Blog
Tiltsuk be a házi feladatot!
Egy amerikai oktatáskutató tanulmányának eredményei azt mutatják, hogy a házi feladat nem...
Megszeretheti gyermekem az olvasást? 13+1 ötlet szülőknek az olvasási képesség fejlesztéséhez
A Te gyermeked olvas mindennap? Sajnos egyre ritkább, hogy a gyerekek a szórakozás kedvéért...
Az az átkozott helyesírás!
Az egyik leggyakrabban hallható panasz a szülők részéről, hogy gyermekük helyesírása pocsék. Nem tud...
Képességfejlesztés a családban
Naponta tapasztalom, hogy a gyermekek közül sokan nem rendelkeznek elegendő ismerettel az őket...
Mi lesz a kitűnők sorsa?
Vajon felnőve mi lesz a kitűnő tanulók sorsa? Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke osztályelső...
Vevőink írták
Gyermekem most első éves iskolás, tehát még minden betűt nem tanult, így csak a program egy részét használta eddig. A gyermek érdekesnek találta a feladatokat, kíváncsi volt a képekre a feladat végén, ez inspirálta. A program könnyen kezelhető, mind gyermek, mind felnőtt számára, ez sokat számít.
Antal Krisztina, Cegléd
Nagyon ötletes, játékos. A kisfiamnak nagyon tetszik, hogy "legálisan" ülhet a gép előtt. Nagyon örülök én is neki, jó kikapcsolódás a közös játékra is.
Bodrogi Csaba, iskola
Nagyon tetszik a program. A gyerekeknek élmény az iskolában, nekem pedig tanítóként nagy segítség.
Horváth Edit, Békéscsaba
Kazal Kolos
Varázsbetű Fejlesztő Műhely
8230, Balatonfüred, Dózsa Gy. u. 11.
Telefon: +36-87/482-155, Mobil: +36-30/227-06-91
e-mail:iroda@varazsbetu.hu
Copyright © Varazsweb
