Önutálat - Hogy segíthetsz?

 - Én annyira hülye vagyok! - morogja gyermeked az asztalnál - Béna vagyok és ügyetlen! Engem mindenki utál! - Elkeseredésében az asztalra csap, majd a fejével veri a deszkát.

A házi feladatán dolgozik, egy fogalmazást kell leadnia holnapra. Az írás mindig nehéz feladat, a  papír tele van radírfoltokkal és javításokkal.

 - Nem vagy buta! - mondod megnyugtatóan.

De ő nem nyugszik meg, dühösen összegyűri a füzetet.

 - De igen, az vagyok! Hülye vagyok! Én vagyok a leghülyébb az egész osztályban! - kiabálja.

A tenyeredbe temeted az arcod. Mindketten elkeseredettek vagytok. Ő a kudarcai miatt, Te pedig tehetetlenségedben.

Hogy válaszolj gyermeked önostorozására?

Amikor gyermekünk ilyen negatívan beszél önmagáról, akkor szülőként az első reakciónk az, hogy leállítjuk, és megpróbáljuk őt meggyőzni, hogy téved.

Sajnos a helyzet az, hogy amit mond, az valószínűleg megfelel annak, ahogyan abban a pillanatban érzi magát. Nem aranyosnak és csodálatosnak érzi magát, hanem ostobának, hülyének, értéktelennek.

Ahelyett, hogy közbelépnél, és hiábavalóan próbálnád őt győzködni arról, hogy nincs igaza, próbáld megérteni, hogy miért érzi magát ilyen pocsékul, és próbáld új vágányra terelni a gondolatait.

Együttérzés

Képzeld magad gyermeked helyzetébe, és próbáld megérteni, hogy mit érez. Tudatosítsd benne, hogy látod, hogy baj van, de úgy fogalmazd meg, hogy ne ő legyen a probléma oka. Például így:

 - Ez a fogalmazás igencsak nehéz, nem?! Látom, csalódott vagy!

Ha nem jut más eszedbe akkor egyszerűen csak mondj ennyit:

 - Ez nagyon nehéz. Megölelhetlek?

Légy kíváncsi!

Sok gyerek számára nehézséget jelent érzéseinek megfogalmazása, ezért segíthet, ha kérdéseket teszel fel: "Kíváncsi lennék, miért idegesített úgy fel ez a feladat!" vagy "Minden írásbeli feladat feldühít, vagy csak ez az egy?"

Ha már értitek, milyen érzelmek dolgoznak gyermekedben, mondjátok is ki, de ismét pozitív szemlélettel:

 - Az írás nehéz, de Te keményen dolgozol rajta, hogy jobb legyél benne.

Vagy:

 - A hiba része a tanulásnak.

Így a gyengeség helyett a pozitív értékek - a kitartás, a fejlődés, a próbálkozás - kerül a központba, és gyermeked megérti, hogy neki is vannak jó tulajdonságai.

Közösen!

Ne ess abba a hibába, hogy Te próbálj megoldást találni gyermeked problémájára, hiszen ami Neked beválik, az nem biztos, hogy az ő esetében is működni fog. Inkább próbáljatok közösen kitalálni valamit, és beszélgessetek a megoldási lehetőségekről, az előnyökről és a hátrányokról. Vannak helyzetek, amikor nincs könnyű megoldás, csak annyi, hogy "gyakorolni kell", vagy hogy még "ki kell tartani". Máskor azonban van kiút, például egy új tanulási módszer, egy új különóra, valamilyen cél kitűzése, vagy egyeztetés a tanárral.

Nem róla szól

Magyarázd el gyermekednek, hogy az érzések és a gondolatok jönnek és mennek, nem véglegesek, nem határozzák meg az embert.

Lehet, hogy gyermeked úgy érzi, hogy őt senki sem szereti, de ez nem jelenti azt, hogy ez igaz is.

Van, hogy valaki küszködik az írással és az olvasással, de ez nem jelenti azt, hogy buta.

Idézzetek fel közösen olyan eseményeket, amikor gyermeked sikert ért el valamilyen területen, és ettől boldog és magabiztos volt.

Mit tehetsz még?

Nyilván nagyon szeretnél változtatni gyermeked negatív hangulatán, de ha valaki rossz kedvű, akkor nehezen fogad be pozitív, önbizalomépítő gondolatokat. Eleinte akár még ellenállásra is számíthasz! Éppen ezért ne csak az elkeseredés perceiben próbálj változtatni gyermeked gondolkodásán, hanem teremts támogató és bátorító családi környezetet gyermeked számára.

Szabad döntés

Engedd meg gyermekednek, hogy a saját életével kapcsolatos döntések egy részét ő maga hozza meg, például hogy mit vesz fel, kivel barátkozik, mivel foglalkozik szabadidejében, vagy hogy hol tanul. Ha jól döntött, dicsérd meg. Ha nem, akkor spórolj a kritikával!

Fogadd el a hibát!

Mindenki hibázik, még Te is. Kezeld könnyedén a hibákat!

 - Kiömlött a tej? Előfordul, töröljük fel!

 - Összetört a tányér? Gyere, söpörjünk össze! Majd veszünk másikat!

Ne szégyelld elismerni, ha hibáztál! Kérj bocsánatot, ha tévedtél, és ha történt valami félreértés, nyugodtan ismerd el, ha volt benne részed. Ezzel megmutatod gyermekednek, hogy nem muszáj tökéletesnek lenni, és csökkentheted az iskolai kudarcoktól való szorongását is.

Figyelj a sikerekre!

Ahelyett, hogy mindig a gondokra és a problémákra figyelnél, vedd észre, ha gyermeked jó valamiben. Ne felejtsd el, a jó kapcsolat fontosabb, mint a rendezett gyerekszoba!

Keressetek valamit, amiben gyermeked jobb, mint a többiek, amiben sikerélménye lehet, és ami örömet okoz számára. Tedd lehetővé számára, hogy ebben fejlessze és képezze magát, legyen az zene, sport, művészet vagy tudomány. Figyelj arra, hogy mit ér el, és dicsérd  meg, ha megérdemli!

Próbáld úgy irányítani kettőtök viszonyát, hogy minden negatív megállapításra, szidásra vagy kritikára legalább 6-7 pozitív megerősítés jusson.

Kérj segítséget!

Előfordulhat olyan helyzet, amikor a szülő már nem elég.

Figyelj oda gyermeked viselkedésére, és

• ha önutálata hosszabb idő alatt sem csökken,
• ha olyan kijelentéseket tesz, hogy kárt tesz önmagában vagy valaki másban,
• ha arról beszél, hogy jobb lenne, ha meg sem született volna,
• ha túl gyakran beszél a halálról,

akkor ne habozz, és kérj szakembertől segítséget, beszélj például pszichológussal, a gyerekorvosotokkal vagy a lelkipásztorotokkal.

Emeld fel a fejed!

Ne temesd tovább az arcod a tenyeredbe, hanem nézz gyermeked szemébe, és mondd meg őszintén a véleményed:

 - Ez egy nehéz feladat.

 - Igen. Utálom. - válaszolja ő.

 - Hogy segíthetek? - kérdezed tőle.

 - Csináld meg helyettem! - vonja meg a vállát, és a szeme ravaszkásan felcsillan.

Elneveted magad, és erre ő is nevetéssel válaszol. Ettől persze nem lesz könnyebb a lecke, de legalább nem hangzott el ez a pusztító mondat: "Én olyan hülye vagyok!"