Ismerd meg gyermekeidet!

A gyermek ajándék, a legnagyobb ajándék az életben. Minden gyermek egyedi, értékes és a legdrágább kincs szülei számára. És természetesen minden szülő elfogult gyermekével kapcsolatban, hiszen ítéleteink szubjektívek, nem csupán tényeken, hanem érzelmeken alapulnak.

Sikerélmény

Gondolj csak bele: mennyire másként látjuk magunkat, amikor elvégzünk egy munkát, megvalósítunk egy tervet, vgy megoldunk egy nehéz problémát. Elégedettség és öröm tölt el minket, és a világot is szebbnek látjuk. Úgy érezzük: „Ha ezt megoldottam, semmi sem lehetetlen”.

Máskor azonban épp az ellenkezője történik: kudarc ér minket, egy csalódás, beletörik a bicskánk a jól kidolgozott tervünkbe, mert egy apróság keresztülhúzza a számításainkat. „Hát erre sem vagyok képes? Vesztes vagyok?” Kinek ne fordultak volna meg a fejében hasonló gondolatok?

Hasonlóan látjuk a környezetünkben élő embereket, rokonainkat, gyermekeinket is. „Milyen ügyes! Milyen tehetséges!” vagy éppen „ Hát ezt sem tudja? Semmi sem sikerül neki?”

Elhamarkodva

Érzéseink és a külső körülmények gyakran mondatnak velünk elhamarkodott - pozitív vagy negatív - ítéletet. Gyakran előfordul, hogy egy szülő azért értékeli alul gyermekét, mert nincs tisztában azzal, hogy az adott életkorban milyen teljesítményt várhat el tőle. így irreális és teljesíthetetlen követelményeket állít gyermeke elé. És mikor a gyermek természetesen nem is képes megfelelni az elvárásoknak, elkönyveli őt butának, lustának, vagy rendetlennek.

Ilyenkor a gyermek úgy érzi, csapdába került, hiszen az hagyja cserben, akitől a leginkább várná a biztonságérzetet. Nagyon szomorú látni, ahogy ezek a gyerekek belefásulnak az állandó kudarcokba. Ilyenkor legtöbbször nem könnyű felismerni, hogy az eredménytelenség oka nem a képességek hiányában, hanem olyan negatív külső hatásokban keresendő, melyeknek a gyermek még nem képes ellenállni.

A körülmények hatása

Sok olyan gyereknek segítettünk már, akiket butának, tehetségtelennek, sőt reménytelennek tartottak. Ezek a gyerekek meg voltak győződve arról, hogy ez igaz rájuk, és hogy nem is fognak soha előrejutni. Annyira sajátjukká vált ez a gondolat, hogy sokszor mosolyogva, szinte „büszkén” mesélték, hogy milyen messze áll tőlük a tanulás.  De nincs reménytelen eset! Többen közülük a bukás szélén álltak, aztán több hónap közös munka után jelentősen javítottak, volt aki 4-esekkel zárta az évet.

Sok türelem, sok játék, sok ismétlés, és sok munka kell a sikerhez, de megéri!

Egy hajszálon múlik

Botond is hasonló problémával küzdött. Alsó tagozatban átesett egy költözésen és egy iskolaváltáson, és nem igazán tudott megbirkózni a változással, az új iskola, új tanárok, új módszerek, új környezet okozta nehézségekkel. Mivel nem kapott megfelelő támaszt és figyelmet, a kezdeti apró hiányosságok idővel hatalmas és áthidalhatatlannak tűnő szakadékká váltak.

Botond édesapja értetlenül állt a helyzet előtt, hiszen neki sosem voltak tanulási problémái. Ő csak azt látta, hogy fia rendetlen, csúnyán ír, hiányos a füzete, nem tud semmit, lusta és sorban hozza a rossz jegyeket. Szerencsére időben szakértőhöz fordult, és segítséget kért, így a szakértő fejlesztés, a szülői törődés és persze a Varázsbetű Programcsaláddal való rendszeres játék következtében fél év alatt sikeresen javított.

Csak egy hajszálnyival több figyelem és törődés szükséges a reménytelen, kiábrándult gyerekeknek ahhoz, hogy a küszködés helyett örömmel tanuljon és lelkesen oldja meg a feladatokat. Hajszálnyi különbség, de milyen sokat jelent!

Esélytelen volt, bajnok lett

Egyik kedves filmem a Vágta (Seabiscuit) egyik mondanivalója éppen ez. Bár ott nem gyerekekről van szó, de az alapgondolat nagyon hasonlít. Az igaz történet főszereplője Seabiscuit, egy lassúnak és lustának titulált versenyló, amit felvezető lóként arra neveltek, hogy a többi ló önbizalmát növelje a futamokon azáltal, hogy őt visszafogták, és így a másikat nyerni hagyták. Az időközben teljesen elvadult, agresszívvá vált, esélytelen állat a megfelelő, szakértő kezekbe kerülve, (persze több hónapos kitartó munka után) visszanyerte identitását, képessé vált arra, hogy azt tegye, amire született: fusson, mégpedig nagyon gyorsan. Amikor aztán egymás után nyerte a legnagyobb versenyeket a 30-as évek válságának Amerikájában, a tulajdonos a következőképpen magyarázta a hihetetlen sikertörténetet:

„Csak adtunk egy esélyt Seabiscuitnek, azt hiszem, időnként mindnyájunknak csak ennyire van szüksége.”

Hogy segíthetsz?

De miben áll az esélyadás, és mit tehetsz Te, a szülő, ha nem vagy pedagógus, de segíteni szeretnél?

A legfontosabb, hogy add meg gyermekednek, amire leginkább, mindenekelőtt szüksége van: a családot, a ráfigyelést, a bizalmat, az együtt töltött időt.

Felmérések kimutatták, hogy az egészséges családi élet kialakulásában milyen nagy szerepe van a közös étkezésnek. Manapság mindenki rohan, nincs idő reggelizni, mindenki a munkahelyén, vagy az iskolában ebédel, mire vacsorához leülhetnének, túl fáradtak, és különben is kezdődnek az - amúgy értéktelen, sőt káros- kibeszélő show-k, valóságshow-k. Sokkal egyszerűbbnek tűnik elterülni a TV előtt egy kényelmes fotelben, mint körülülni az asztalt, és átbeszélni a nap történéseit.

Kiránduljatok, beszélgessetek, egyetek együtt, játsszatok társasjátékokat, kártyajátékokat.

A lényeg, hogy együtt!