|
|
Híres gyerekek
Ön mit tenne, ha gyermekét hirtelen felkapná a hírnév? Engedné szerepelni, utazni, dolgozni, vagy inkább a tanulást tartaná fontosnak?
Lehet egy híres, népszerű gyerekből híres és népszerű felnőtt?
Gondolkodjunk közösen!
Kattintson ide, és mondja el
véleményét!
A hozzászólások
goRjOMvuWoMRUzVv
2015.12.10. 18:23:00
GslTj2 kncdpxanafvv, [url=http: //ziwagstkiwow. com/]ziwagstkiwow[/url], [link=http: //yhyeibgbflti. com/]yhyeibgbflti[/link], http: //jtvlcnypjabq. com/
bcYfxWbpsSOH
2015.10.11. 22:41:40
WvSkqp bejdtnpvxmgb, [url=http: //xmktwnmeavgb. com/]xmktwnmeavgb[/url], [link=http: //yqggmnfhvmfq. com/]yqggmnfhvmfq[/link], http: //jntekkyndoql. com/
9U1GFFi4RWM
2014.03.04. 03:52:31
Many states require by law that a minimum level of lia�bility insurance be carried by each QuotesChimp insuring a vehicle, in the absence of other proof of financial re�sponsibility. The amounts required vary from state to state (see chart on page 115). However, if you have prop�erty of any significance or you earn wages that could be subject to attachment, you should carry more than the minimum to be sure you are adequately protected against liability. In such matters, to underinsure is being penny-wise and pound-foolish.
5M8Tr7Qd56f7
2014.02.04. 18:00:38
Your's is the insurance life bestlifeinsurpolicy. com ing life insurance this levitra heliomeds. com bayer and levitra sold in kuwait to intelligent health insurance quotes online comparehealthinsur. com cheap insurance health issue. approach
TU3HR9Qfb
2013.09.07. 22:20:29
Short, sweet, to the point, FReE-Exactly as information should be! http: //vricbihjw. com [url=http: //ebzsmww. com]ebzsmww[/url] [link=http: //bixrkqdpc. com]bixrkqdpc[/link]
AdIqU7MihJVQ
2013.09.01. 17:49:01
I'm impressed! You've managed the almost imbssoiple.
JdUAIsAz
2013.08.31. 00:07:23
Reading this makes my deiosicns easier than taking candy from a baby. http: //xrcsppe. com [url=http: //imrzbniqj. com]imrzbniqj[/url] [link=http: //glafzgjkdh. com]glafzgjkdh[/link]
MvprxCcvy
2013.08.30. 15:02:28
Carambaaaaaaaaa eu amei essa ideia, ficou muito parecido e super lindo... sere1 que eu csoingo??? Acho que seguindo suas dicas eu chego le1 rsrsrsrsrs. Parabe9ns arrasou... bjinhoswww. patricinhassalariada. blogspot. com
q7SX6qU8Xw
2013.08.30. 05:12:13
: 2012. november 11. vase1rnap c9n lgnieke1bb a folytate1st tudne1m elke9pzelni: Egy fiatal katona tale1l valami kasze1s-gyanfasat, de semelyik faj sem akar vele foglalkozni, mondve1n, hogy a Kasze1sok elpusztultak. cdgy elmegy az f6reg Shepard-hoz (me1r persze ha a mente9sfcnk alapje1n tfale9lte), na meg persze a csale1dje1hoz. Itt Shepard (, vagy valaki me1s) fatba igazedtja, valamint csatlakozik hozze1 Shepard gyereke (faja attf3l ffcggő, hogy Shep kivel jf6tt f6ssze a Mass Effect 3 ve9ge9n, neme a karakterfcnk neme9től ffcgg). Ezute1n elkezdfcnk nyomozni, mikf6zben csapattagok csapf3dnak hozze1nk (~ME1). Kf6zben persze feltűnik a Gonosz, akik a Kasze1sok viszzate9re9se9t/feladatuk megvalf3sedte1se1t (galaxist kiirtani) szorgalmazze1k. Ke9sz is a Mass Effect 4! : ) (Persze ez nem műkf6dik, ha a 3 ve9ge9n a kasze1sok ire1nyedte1se1t ve1lasztjuk)
KrtTDxCwruW
2012.01.15. 17:15:20
Pz1Tl6, [url=http: //icgtwmhqrcby. com/]icgtwmhqrcby[/url], [link=http: //lkhkwttbizib. com/]lkhkwttbizib[/link], http: //nszuoszhpnxj. com/
LLkMZUJwttnhxvOLgnC
2012.01.12. 17:03:27
H44owT vhaqgwcsdzeu
rOjnvWaW
2012.01.12. 09:42:04
thrqPG, [url=http: //dcfmhskscawz. com/]dcfmhskscawz[/url], [link=http: //mtjwtomjkyde. com/]mtjwtomjkyde[/link], http: //stazymfeuisa. com/
iXDOnkaDjQE
2012.01.12. 07:46:03
HQiYY1, [url=http: //eiwvsbjlilda. com/]eiwvsbjlilda[/url], [link=http: //shrlgacnzcup. com/]shrlgacnzcup[/link], http: //mdckirhsgwhr. com/
jyMEjxJtGZKxNIB
2012.01.12. 06:26:44
AMfL0r, [url=http: //luxxhcpujrys. com/]luxxhcpujrys[/url], [link=http: //ygalpcmwatxa. com/]ygalpcmwatxa[/link], http: //uqgosaifzxgx. com/
KunjjlNCFMEBeNZ
2012.01.12. 05:06:12
meUe4Q, [url=http: //ksncterqrqjj. com/]ksncterqrqjj[/url], [link=http: //plussxldnpyi. com/]plussxldnpyi[/link], http: //mlluvujqqebr. com/
mWOIZmauEQFK
2012.01.12. 03:47:25
HyoU0h, [url=http: //edvdnwsflwnt. com/]edvdnwsflwnt[/url], [link=http: //nijhxreziban. com/]nijhxreziban[/link], http: //hygiqlzaekla. com/
vJrTRmvQbRjRKPwom
2012.01.12. 02:28:12
guhsCk, [url=http: //bgeqengcibun. com/]bgeqengcibun[/url], [link=http: //smllcyhujejm. com/]smllcyhujejm[/link], http: //uahgdagbfbhv. com/
ujQYdYtFqbdPwbiV
2012.01.12. 01:13:48
AKV1Lq, [url=http: //ecldbcyamwjf. com/]ecldbcyamwjf[/url], [link=http: //ejsvjvudeydu. com/]ejsvjvudeydu[/link], http: //bmlkhyjpmuyr. com/
CjRYyUAd
2012.01.11. 23:57:47
l21pJv, [url=http: //nqhjjgsosvrr. com/]nqhjjgsosvrr[/url], [link=http: //uauyjfwpycuy. com/]uauyjfwpycuy[/link], http: //gksyumfcslqm. com/
HbdMpDSrDjc
2012.01.11. 22:43:15
wDpx3g, [url=http: //vcyjspubcrbt. com/]vcyjspubcrbt[/url], [link=http: //eovzbaptyamo. com/]eovzbaptyamo[/link], http: //sevyfoadaaag. com/
aLNFwhgToqxsXPnx
2012.01.11. 22:01:42
Fx7Wv0, [url=http: //kfeuavbfgjqr. com/]kfeuavbfgjqr[/url], [link=http: //emynwswbmfcd. com/]emynwswbmfcd[/link], http: //otlfofwbwyhb. com/
YOjRdxjzbBGWCYGzL
2012.01.11. 20:42:06
RlVCPx, [url=http: //omyaicysndde. com/]omyaicysndde[/url], [link=http: //jhqrnwuwtdro. com/]jhqrnwuwtdro[/link], http: //fejftejgydzp. com/
LIplEgYKzDjvW
2012.01.11. 19:23:05
eCMtZ3, [url=http: //zdvmqsqwdviu. com/]zdvmqsqwdviu[/url], [link=http: //mjrucprxawzk. com/]mjrucprxawzk[/link], http: //egwebgtvoald. com/
iEgTtnTWNqTe
2012.01.11. 18:01:16
dAFcJE, [url=http: //sptrdwnliuij. com/]sptrdwnliuij[/url], [link=http: //jxxsbelcaqmg. com/]jxxsbelcaqmg[/link], http: //ueomjmtaktmi. com/
KFxWJtLSIhbQdLIZs
2012.01.11. 16:38:17
xjVnYA, [url=http: //xhajquqwlufg. com/]xhajquqwlufg[/url], [link=http: //nkqasrrrdyyn. com/]nkqasrrrdyyn[/link], http: //xpoqvwmjsoxq. com/
YuingejBmPkSR
2012.01.10. 11:21:00
x75UmD murwvzcsnwle
rIIDGUTuBLFnvFYsN
2012.01.10. 05:58:04
Well put, sir, well put. I'll cetrailny make note of that.
PMnECYHYNfzZIeMQSPA
2010.11.22. 10:14:08
mENuA9 sqwohirxpvqw, [url=http: //atplyjcudmxh. com/]atplyjcudmxh[/url], [link=http: //hrujpqjtmtgp. com/]hrujpqjtmtgp[/link], http: //yrabbvyagctf. com/
Kiss Noémi
2009.01.23. 09:51:39
Azt gondolom, hogy a tanulás és a most kitűzött célok akkor is a szemünk előtt maradnának, ha ránk vetődne a fény. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a jelenlegi kitűzéseink fele tereljem a gyermekem, mint sem valami fellángolás felé!
H. Edit
2009.01.21. 19:46:09
Hihetetlen, hogy embereknek egyszerűen kifolyik a pénz a kezük közül! Nem az a baj, hogy szerepelt a gyerek, és aztán nyert is (szerintem pont ezért, mert látták a szegénységét), hanem, hogy nem nézték meg jobban a szülőket, hogy rájuk bízhatnak-e ekkora összeget. Sajnos bizonyos embereknek bármennyit is adnak, ha nem tudnak bánni a pénzzel, ugyanolyan földönfutók maradnak, mint előtte. (Ismerek magam körül is ilyen embereket! )
Ha, egy gyermeket ki akarnak emelni a nyomorból, akkor egy olyan számlát kell nyitni, amiből csak az ő taníttatására, neveltetésére lehet kivenni összeget, (esetleg egy pézügyi szakértő bevonásával és engedélyével), a nagyobb részt pedig csak nagykorúsága után vehetné föl a kedvezményezett, de akkor is bizonyos feltételkhez kötve.
2009.01.15. 21:22:35
Én semmi képpen sem engedtem volna, hogy eleve részvegyen a gyermekem egy ilyen versenyen. Nálam fontossabb a tanulás és utána a játék. A gyerek legyen gyerek és ne felnöt. Ha tehetséges az felnöt korában is megfog mutatkozni, ráér akkor "hires" lenni és megbirkozni a hirnévvel.
B. Ildikó
Gabi
2009.01.15. 10:58:12
A gyerek mögött kell állnia a szülőnek is, mert egy gyerek az "csak "gyerek. Igyekszünk megóvni őket a napi gondoktól, esetleges megélhetési problémáktól. Ráér felnőni. De ha valami érdekli, szereplés egyebek, akkor ésszerű határokon belül miért is ne. Amíg nem megy a tanulás rovására addig nem látom akadályát. Az én 7 éves lányom jógázik, mazsoretre jár, mert ő szereti és belefér az iskolai elfoglaltságai mellett. De nem vagyok híve ezenek a tehetségkutató versenyeknek, mert a nézők döntenek a szavaztokkal. Az meg messze áll a tehetségtől. Nem azt mondom, hogy nincs de a versenyek vége nem ettől függ. A tehetséges gyerkeket legalább is nálunk az iskolában a tanáraik viszik versenyekre a tudásukat figyelembe véve (de szerintem mindenhol így van). Ne a pénzől szóljon a dolog, hanem az örömről. Ne a gyereken akarjuk a mi vágyainkat megvalósítani.
réka
2009.01.13. 17:14:20
itt az a gond h szegény árpi milyen példát vehetne alapul? az édesanyjáét aki munkanélküli? az édesapjáét aki alkoholista? kemény kitartással munkát lehet találni és le is lehet szokni az italrol. remélem árpi okosabb lesz egy ember által aki utba igazitja majd, hogyan kell élni.
Rita
2009.01.13. 17:05:02
Ilyen fiatalon természetesen nem hagynám önállóan terveket szőni a gyermekem!!! Utasi Árpi nem volt abban a helyzetben, hogy önálló döntéseket hozzon. És azt a sok pénzt inkább bekellett volna tenniük a bankba és egy keveset fordítottak volna házra, de ha nem érte volna meg nekik és nem akartak már "szegényes" házban élni, akkor mehettek volna albérletbe is. De mindenképp nem kellett volna elszórni azt a sok pénzt, de nem Utasiék voltak az egyetlenek, akik így jártak. De szegény gyermek úgy tudom beteg, hogyan lehetett volna sikeres?
Ellentétben a népdalt éneklő fiúval, aki szerintem viszi valamire...
réka
2009.01.13. 17:04:35
tapasztalatbol azt tudom mondani elsö az iskola mert az nélkül nem tud az ember mit kezdeni, minél több iskola annál tágabb a munkalehetöségek sora. ha valaki nagy hinévre és vagyonra tesz szert fontos h ne csak rövidtávra tervezzen. a pénz egy részét tegye be a bankba h kamatozzon, egy részét fektesse be, egy részéböl pedig vegyen olyasvalamit ami szive vágya. mindig kell gondolni azokra a napokra amikor elkel a tartalék, pl télen a fütés. én árpék helyében vettem volna szabadkán egy lakást, mert ott van egyetem is, meg rengeteg munkalehetöség, csantavéren szoszerint a nyomor eszi majd meg öket. én is vajdasági vagyok, tudom milyen az amikor nincs és azt is amikor van pénz. de hát ha árpi anyukája nem tudott kellö tanácsot adni a költségvetésröl akkor miért nem kérték ki szakértö tanácsát aki megmagyarázta volna nekik h mi a helyes ut ilyenkor?
Gábor
2009.01.13. 08:02:17
Elöljáróban leszögezném, hogy az iskola a leg fontosabb. Azonban szereplések, fellépések (sikerek) hatalmas önbizalmat és erőt ad a gereknek a saját munkájához. Tehát a célt mindig szem előtt kell tartani és ahoz igazítani az egyéb tevékenységeket és akkor nem lesz baj.
Ezt úgy mondom mint egy hét éves, négy éve (sikeres) sportoló kislány apukája.
zsuzsa
2009.01.12. 21:42:09
Minden a sztárságról és pénzről szól! senki nem szeretne szerény, békés, megelégedett életet élni? Csak az ötös tanuló a jó gyerek a kétkezi kreativ az nem trendi. Keményen küzdő pedagógusként nem adom fel, bár nehéz reményt önteni a végzős saját gyermekeimben akik szorgalmasak, de nem ötösök. Nekünk nem kell se hírnév, se könnyen jött pénz, mi azzal küzdünk hogy legyen pénz a bérletre eljutni az iskolába ha felveszik és legyen elég pontszáma mert fizetősre nem tudjuk beiratni. Még meddig süllyedünk kedves Honfitársaim?
Mónika
2009.01.12. 14:42:47
A gyermekeknek egyaránt fontos a siker és - sajnos - a kudarc is. Mindkettőből tanul egész életében az ember. Azt gondolom amíg a gyermek iskolapadban van, amig a tanulás a legfontosabb nem érhetik olyan külső hatások mint amilyen érte Utasi Árpit is. Ő nem tudta feldolgozni a sikert. Nem voltak igazán segítői ebben. Nem lehet egyszerű még tanult emereknek sem a hirtelen hírnet foldolgozni. Átrendezni az élet ritmusát, a fontossági sorrendeket, meg sok olyan dolgot amit esetleg mi egyszerű emberek nem tartunk fontosnak. A gyermekeknek a tanulás a legfontosabb és az is persze, hogy jól érezzék megukat a közösségben ahol éppen vannak. A hírnév lehet rövid és tartós. Ez a családok felelőssége. A gyermeknek az a jó, ha minél tovább maradhat gyermek. Persze a felnőtt korra mindenkit fel kell készíteni, mert akkor jön a fekete leves és nem mindegy hogyan veszi majd az akadályokat.
Kriszta
2009.01.12. 14:25:48
Igen, vagyis nem. Nem szeretném ha a gyermekem szerepelne, vagyis igen. Ha mi felnőttek nem tudjuk eldönteni, hogy mit akarunk akkor tőlük ne is várjunk mást. Mi vagyunk a PÉLDA. Amit elrontanak, az mi is elrontottuk. Annyi inger és információ ér minket, hogy ember legyen a talpán aki tudja mit akar. És itt jön a lényeg amit egy barátnőm mondott. Régen bajnok volt sportolt ennek élt. Aztán, lesérült, nem sportol. De úgy éerezte, hogy Ő Így már nem kell. És azt mondta: Ott kezdődik az élsport ahol vége az egészségnek. Óvatosan a sorttal. Mindenki figyelmébe ajánlom azt az Orosz filmet, címe a "Kettétört életek" Tanulságos. Sportolók akik egy szülő vagy edző hatására, ma már csak egy koporsóból egy tolószékből vagy egy ágyból szemlélik azt amiről mi még azt gondoljuk, hogy sport. A gyerek ne legyen a mi vágyaink beteljesítője. Legyen boldog és egészséges.
Ildikó
2009.01.12. 14:25:16
Lehet, hogy ez tud "szülői" hozzáállás, de én nem is engedném ennek a világnak ilyen korán neki indulni. Előbb állja meg a helyét a saját kis világában: óvoda, iskola. Ott is van éppen elég dolog, hatás, amit még nem nagyon tudnak a "helyükre tenni".
Nem is igazán értem -sem szülőként, sem pedig nézőként!!! - hogy is engedhetik meg az ilyet??
Mária
2009.01.12. 14:13:56
Több hozzászólóval egyettértek. Nehéz kérdés, hogy meddig engedem a gyereket ebben a világban csillogni. A gyermeket elvakítja a csillogás és a reflektor fénye. (nagyon sok felnőttet is elvakít). A szülő viszont legjobban ismeri a gyermekét. Tudja, tudnia kell meddig engedheti szárnyallni és mikor kell megálljt parancsolni. Ebben az esetben a szülő a pénz hatalmába került. Úgy érezte egycsapásra megododott család gondja. a könnyen jött jövedelem, könnyen elszállt. A csillogás idő múlásával hatványosan elmúlt. A szülő felellősége elvitathatatlan. Nem azért, hogy engedte szerepelni, hanem azért mert nem tudta kezelni a sikert és az ezzel járó jövedelmet. Ahogy Utassy Árpi negetívumként értékeljük, addig a másik kisfiúról szó sem esik. Miért is? .... A szülő másképp kezei a sikert. A nyilatkozatokból megjosolható volt a kialakult helytzet. A média világában a negetív hír eladhatobb és tovább van a köztudatban.
Én mit tennék, ha a gyermekem ilyen sikert érne el?
A gyermeket a sikertől nem szabad megfosztani.
Már a jelentkezéskor stratégiát kell készíteni.
Mit jelent, he siker vagy kudarc éri. Mindegyiknél mellette kell állni és irányítani. A sikereit még jobban kezelni kell. A kapott lehetőségekkel élni lehet/lehetett volna (ezt is ütemezni kell) A kapott jövedelemből a továbbtanulását lehetett volna fedezni. Hosszabb távon csak ez segített volna a családon és Árpin.
Egybe egyetértek azzal a hozzászólóval, aki azt mondta, hogy nem Árpit tartotta a legjobbnak. Én sem.
Mami
2009.01.12. 12:59:08
Gyermek sztárok ezelőtt évtizedekkel is voltak, és nagy valószínűséggel lesznek is. Az, hogy ki, milyen irányba megy később sok minden befolyásolja. Ebben a történetben az a kegyetlen, hogy ezt egy ilyen gyerekkel csinálták meg. Persze lehet mondani és hibáztatni az anyukáját. De segített neki is valaki ezt az egészet feldolgozni, irányt mutatni. Ez felnőttekkel is ugyan így megtörténik. Gondoljunk a valóság show-k győzteseire. A média világa hihetetlen rombolásokra képes. Mint a hiénák. Még erős idegzetű és bulvár-médián edzett hírességeket is képesek tönkre tenni. Akkor ne csodálkozzunk egy ilyen védtelen gyermeken, családon. Mélységesen elítélem, és felháborodom ezen a történeten.
Ági
2009.01.12. 09:37:23
Az én gyermekem (4. szülött) figyelemzavaros, nagyon játékos gyerek volt. Sokat foglalkoztunk vele, középiskolás jelenleg. Valódi célja lett, kézilabdázni akar, de nem kispályás szinten. Mivel a sportban egycsapásra kényszerpályára kerülhet egy sérülés következtében, kötöttünk egy alkut, hogy tanulni kell. 3, 7-ről 4, 8-ra javított, igaz az edzések hatására jelenleg 4, 3 lett. Megegyeztünk, hogy a cél a 4, 5 tartása. Év végére el is fogja érni szerintem. Az edzésen láttam, hogy milyen keményen dolgozik, ami számomra embertelennek tűnik, így biztos vagyok benne, hogy a lehetőséget nem vehetem el tőle, akkor sem, ha ront az eredményén, persze legalább 3-4 átlag között maradva. Nem nekem van szükségem a jegyekre, de a felvételik ezen múlnak. Testnevelő szeretne lenni. Úgy gondolom kuty-kötelességem őt támogatni.
Hajnal Zsoltné Mária
2009.01.12. 08:43:27
Itt nagy szerepe volt annak, hogy ez a család csonka és Árpinak "kellett" a családfő szerepét vállalnia. Mivel sérült a család, ezért nem voltak reálisak a gondolataik, érzelmeik. Sőt nagyon bízhattak azokban, akik felfedezték ezt a gyereket, szerződést stb. ajánlottak neki, de nem világosította fel őket senki, hogy ez nem tart örökké, hogy egyszer vége lesz a szépnek, jónak. Itt a gyereket kihasználták és cserbenhagyták. Az élősködök meg ilyenkor minden irányból megtalálják a "szerencsés" családtagot. Mit tudhat ez a gyermek a szeretetről, önzetlenségről, odaadásról, barátságról, igazmondásról? Ha van is fogalma ezekről, talán soha nem tapasztalhatta ezeket. Gondolom, míg volt pénze "szeretettel" körülvették, de mikor elfogyott már nem volt "szeretet". Üdv: Hajnal Zsoltné Mária
K É
2009.01.12. 08:40:52
Igen valóban nagy dilema, hogy mi a helyes út! ? Kompromisszumot kellene kötni, hogy a tehetség is bontakozhasson, nyílhasson tovább, de az élethez vezető út a dolgos hétköznapok útja, az iskola, a tanulás, a munka. Ez az út sokszor nehéz, rögös keserves, de járni és járatni kell a gyerekekkel. Pont azért mert történhet bármi. A ksifiú helyzete is változott az élet is arról szól, hogy fent is lent is szoktunk lenni. Nem csak anyagilag, de lelkileg, testileg is. Erre nekünk kell megtanítani a gyerekeket. Bár minden szülő azt szeretné (mert annyira szeretjük őket) hogy nekik jobb legyen!
Ari
2009.01.12. 08:39:04
Szerintem lehet egy gyerek egyszerre tehetséges és okos is. Mire gondolok? Nagyon sok péda van rá Amerikába, nálunk is van olyan színész és színésznő, aki gyerekként hírneves volt és most is sikeres ebben. A sikerért mindig keményen meg kell és kellett dolgozni csak ilyenkor a szülő felelőssége még hatványozottabban vetődik fel. Okosan kell irányítani a gyereket, hisz azért gyerek még, hogy a szülő döntsön olyan helyzetekbe, amit még ő nem tud felfogni. A "döntést" úgy gondolom, hogy a gyerekkel megbeszélve és a gyerek érdekét szem előtt tartva!
Utasi Árpi esetében előre látni lehetett a gondokat. Szerintem itt az édesanya hibázott. De az is lehet, hogy Árpinak így is szép élete lesz és nem fog negatív élményeket hordozni magában.
Ezt kívánom Neki!
Klári
2009.01.12. 08:02:36
Először is szeretném megköszönni a mindenkori témaköröket, amiket Kazal Kolos és munkatársai "feldobnak a netre".
A "sztárcsinálóknak" fel kellene vállalniuk egy emberi kapcsolatot is azokkal, akiket híressé tesznek, hogy a hírnevüket, pénzüket hasznos dolgokra fordítsák: vegyenek lakást, házat, tanórákat, keressenek jó munkahelyet, vagy építsék ki a saját (családi) gazdaságukat, műhelyüket, szolgáltatásukat..., ami akkor is ellátja majd őket munkával (és így jövedelemmel is), amikor már nem kapják a havi 1 millió forintot.
Csakhát a média nem eről szól. Sajnos hiányzik belőle a felelősségtudat.
Ígyhát jobban tesszük, ha válogatunk a csatornák, a műsorok... és a boldogság felé vezető utak között.
Meli
2009.01.12. 07:51:58
Igen, én engedném szerepelni, engedném, hogy a csillagokban érezze magát, de nem a tanulás rovására, csak amellett. Inkább abban támogatnám, hogy legyen ereje megküzdeni mind a kettővel. Segítenék neki elmagyarázni, hogy a vágyak utolérése fontos ugyan, de mindennél fontosabb, hogy a hétköznapi életben ne veszítse el a kapcsolatait az iskolával, a társaival, és napi megoldandó feladatokkal kapcsolatban sem.
Valéria
2009.01.11. 18:13:27
Nem tartom helyesnek, hogy kisgyermekek tudását a fenöttekéhez hasonlítsuk. Legyenek versenyek ki-mit tudok saját korosztályba. Legyen első a tanulás persze hogyha van külön tehetsége a gyereknek támogatni kell nem csak a mézesmadzagot elhúzni az orra előtt ami sajnos Árpikával történt. Unokám tehetséges a nyelvtanulásba támogatjuk ahogyan csak tudjuk. Könyveket, dvt vásárolunk és ami segíti a továbbfejlődésébe. Mindig ott vagyunk mellette hogyha szükség van ránk, ez igy helyes ugy gondolom.
Age Tatáról
2009.01.11. 17:19:33
A cikk nagyon elgondoldodtató. El fogom küldeni az elérhetőségét barátaimnak, akik számára is biztos sokat fog jelenteni. Külön gratulálnék Editnek (2009. 01. 11. 15: 05: 11) akinek sorai legalább olyan hatást gyakoroltak rám mint Kolos cikke.
Edit
2009.01.11. 15:05:11
Kedves Ancsi!
Az én fiamról 2. osztályban derült ki, hogy tanulási gondokkal küzd. Diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia egyben, amit a képességfejlesztő intézetben állapítottak meg nála. Ma 24 éves, végzős az PTE TTk szakán és pedagógusnak készül. Ö akit általános iskola 2. osztályában korrekcios iskolába akartak küldeni, ma az egyetemen 4, 7-es átlaggal büszkélkedhet. Persze ehhez hosszu, és nehéz út vezetett. Nagyon nagy segitségünkre volt, a kineziologia, és néhány igazi a gyerekekekért élő pedagógus. Hosszu évekig én olvastam fel neki az anyagot és hallás után tanulta meg. Felmentést kapott az irásbeli éretségik alól, ennek elenére ö megcsinálta, mert nem hagyta hogy a képességzavar legyőzze. Néha bizony még ma is ugy megy el vizsgázni, hogy elötte nekem felmondja az anyagot, amiből persze én nem sokat értek, de ha ez megnyugattaja szívesen meghallgatom. Azt hiszem, az ö példája is mutatja, hogy egy diszlexiás gyerek is képes elérni a célját, ha megfelelő segítséget kap hozzá. Én azóta végzett kineziologusként tevékenykledem, és nagyon sok kisgyereknek adjuk vissza a logopédussal együttműködve a tanulási kedvet.
Mindekinek sok sikert és jó eredményeket!
Edit
Ancsi
2009.01.11. 14:15:14
Az elolvasottak alapján a hozzászólók 98% - ának nem diszlexiás a gyereke, és bizonyára városiak. Mindannyian valamiféle tehetségfejlesztő szakkörbe járnak (zene, rajz, korcsolyázás, stb. ). Ha a mindennapjukat az kötné le, hogy megharcoljanak az iskolai feladatokkal, követelményekkel, nem hiszem, hogy lenne energiája úgy gyereknek, mint szülőnek hobbizni. A nagy igazság az, hogy a mi esetünkben ilyesmire lehetőség sincs. Egyedül küzdöttem a gyerekkel nap mimt nap évekig, majd rövid ideig heti 45 perces logopédiai segítséggel, ami nagyon kevés volt. A legnagyobb problémát viszont az jelentette, hogy az iskolába ott rúgtak a gyerekbe a tanítók ahol csak tudtak. Miden év májusára már halál fáradtan vártuk a szünidőt. Az Utasi Árpikákhoz az a véleményem, hogy egy aranyos kisgyerek, aki megérdemelten nyert, mert volt tehetsége és akarata betanulni és előadni a meséket, de volt bátorséga szerepelni. A szülőt, vagy az édesanyát meg szerintem senki ne hibáztassa, nem tehet róla hogy nem egy bankár és dörzsölt eszű üzletasszony. Még csak el sem bírom képzelni, hogy egy ilyen tanyasi emberke mire költheti azt a sok pénzt, (aki a szegénységhez van szokva) hacsak valaki a médiából arra ösztönözte, hogy ide-oda szétherdálja. Különben nekem sem tetszik, hogy a tehetséges gyerekek a felnőttekkel versengenek. Legyen külön gyerekfesztivál.
Géza
2009.01.11. 11:12:17
Egyetértek a hozzászólókkal, amikor a MÉDIÁT hibáztatják a szűlők mellet.
Utasi Árpi sem jutott volna a döntőbe, ha egy médiasztár fel nem karolta volna. Fábri Sándor nagyot hibázott. Ha már felválalta, hogy Árpit a döntőbe juttatja, figyelemmel kellett volna lennie arra is hogy a másoktól, Árpinál tehetségesebbektől elvett javakkal hogy gazdálkodik ez a kis emberpalánta és a részeges szülő. Fábri felemelte aztán kivette alóla a védőhálót.
A legutóbbi megasztárnak futtatott Lüsszike is majdnem igy járt. Meg kell hagyni hogy korához képest nagyon jó hangja van, de még gyerek, személyisége most van kibontakozóban. Tudjuk azt, hogy a közönségszavazat nem reális értékeket tükröz. Mindig hálás témaegy gyermek bedobása. De ki a felelős ezért? Az obmunsman hol van ilyenkor?
Csilla
2009.01.11. 10:28:58
Sajnos a mai vilag az egyszeruen materializmusrol szol es elfeledjuk, hogy a gyerek az, aki serul es akinek eletet akarva akaratlanul, tudva vagy tudatlan tonkre tesszuk. Ami hamar jon, az ugyanolyan hamar is megy e egy ev nem eri meg egy elet nyomorat. Ezen gyerekek lelkivilaga mar nulla, ami remenyuk volt az elettol, az is elszallt es nagyon sok munka segisegevel lehet esetleg orvosolni, de a hegg marad orokre! Kihasznalni sajat gyereked? legundoritobb dolog a vilagonszerintem!
Varga Henriette
2009.01.11. 08:53:07
NEM TARTOM HELYESNEK, HOGY KISGYEREKEK SZEREPELJENEK A MÉDIÁBAN! NAGYON KÁROS, MÉG A FELNŐTTEKRE IS"LÁSD BB ÉVI"SZERINTEM, HA EGY GYEREK HÍRNÉVRE VÁGYIK AKKOR AZT LEGINKÁBB ÚGY SZEREZZE MEG, HOGY ÉL SPORTOLÓ LEGYEN, AZ TÉNYLEGES HÍRNEVET HOZ TALÁN EGY ÉLETRE ÉS NEM CSAK PÁR HÓNAPRA JOBB ESETBEN PÁR ÉVRE! SOK SZÜLŐNEK TISZTELET A KIVÉLNEK, CSAK AZT SZERETNÉ, HOGY GYERMEKE SOK PÉNZT KERESSEN ILYEN BORZASZTÓ MEGASZTÁRSÁG ÉS CSILLAGSZÜLETIK BORZALOM MŰSORRAL! NEM HINNÉM, HOGY AZ IGAZI TEHETSÉGEKET ILYEN MŰSOROKBAN MEGLEHET TALÁLNI, EZEK CSAK ARRA MENNEK, HOGY A NÉZŐK SOK SMS-T KÜLDJENEK! KÖSZÖNÖM, HOGY HOZZÁSZÓLHATTAM ÜDV VARGA HENI
Eta
2009.01.10. 23:43:20
Nagyon károsnak tartom a gyerek személyiségfejlődése miatt ezt a tiszavirág életű hírnevet. Sajnos ez azért a müsor alatt is sejthető volt. A műsor előre haladtával egyre gyengébb teljesítményt nyújtott. Az első meséje volt a legjobb. Ahhoz, hogy a megszerzett "hírnév " tartós maradjon, kialakult személyiségre és megfelelő tudásra van szükség. Neki ez a tudása eléggé egy oldalú. A közönségnek tetszett, mert olyan aranyos kicsi volt, gyerekesebb a saját kortársainál. A szülők felelőssége, hogy nem megfelelően támogatták a
rászakadt hírnév elviselésében és a megfelelő feldolgozásában. Most már csak azt remélem, hogy megfelelő segítséggel elég tudást tud gyűjteni a tarisznyájába és boldogul az életben.
maria
2009.01.10. 22:50:01
Hogy nekem mi a velemenyem, nem minden arany ami fenylik a jot hamar meglehet szokni de a roszban visza esni nagyon nagy pofoncsapas az eletol. Ezert nem engednem, hogy gyermekem bele elje magat inkab tanuljon es tanulja meg az evek soran hogy, hogyan kell megbecsulni azt ami van es hogy tanulas nelkul nincs jovoje.
Tamásné Nina
2009.01.10. 20:39:53
Köszöntök mindenkit, aki erre a fórumra jött.
Köszönöm ezt a fórumot. Gyermekeimnek (ketten vannak, már nagyok), a tanulásban voltak sikereik. Tanulmányi versenyeken vettek részt.
A média ártalmas. Saját kénye kedve szerint kiált ki embereket (sajnos gyermekeket is) sztárnak.
Ezután már a média kénye szerint kell élni, hogy legyen miről írni. Nem lényeges, hogy testileg, lelkileg még kiforratlan gyermek az illető. Így kell megfizetni, hogy sztárt csináltak belőle,
Igen Árpinak megmutatták a csillogó életet, de nem segítettek se az édesanyjának, se Árpinak ezzel élni. Ezt már felelőséggel kellett volna felvállalni, amire nálunk a média nem is próbálkozik, csak a saját híranyagáig érdekes az ember, a gyermek.
Volt a hozzászólók közül, aki azt írta nem engedte volna a gyerekeket felnőttekkel versenyezni. Teljesen igaza van!
Árpi miért is lehetett az első?
Határainkon túl élő magyar kisfiú, nehéz sorssal. Kapjuk már, sztároljuk már. Ez könnyen ment. Abba viszont nem gondoltak bele, hogy felelősen is kellene irányítani őt, és ebben segíteni az édesanyát is.
Mit érezhetett a gyermek, amikor hullócsillagként a saját fénye is kihunyt, körötte is kialudt a csillogás, és ott tart ahonnan elindult. Csak a csillogás, jólét megízlelése után ez már nagyon fájdalmas lehet neki, visszazuhanni oda, ahonnan indult.
Nem engedném, hogy a média játékszerévé váljék a gyermekem.
Saját korosztályában igen is mérkőzzön, mérje össze tudását, erejét a kortársaival, de ne mételyezze a média a lelkét.
Ennyi amit hozzászólnék.
Mindenkinek békés hétvégét kívánok? Tamásné
Györgyi
2009.01.10. 19:58:23
Imre és Tündi hozzászólásának az alapgondolatival egyetértek. De azért van 1-2 megjegyzésem, ill. más oldalára is rá szeretnék világitani. Már a különböző Reality show műsorok világosan megmutatták az épeszű embereknek, hogy a mai média (sajnos) imád felkapni, futtatni egyszerű, hétköznapi embereket, akik talán el is hiszik, hogy csak ennyi kell ahhoz, hogy ismert, jűmódú és hires legyen. (Lásd: B. B. Évi esete, tragédiája). Korábban is váltak hiressé gyerekek pl. Pelikán József, amikor megnyerte a matematikai Ki miben tudós vetélkedőt. És mi lett belőle. Világhirű matematikus. Tehát arról az oldalról közeliteném meg, hogy inteligencia is kell ahhoz, hogy el tudja viselni azt, hogy hirtelen középpontba kerül. Én például nem engedtem volna a gyerekemet 14 évesen a Megasztárba indulni és ahelyett, hogy irodalmat, tudást adnék a kezébe a furkálódást, áskálódást, öregitő sminkelést tanulja meg. (Miért kell 14 éves gyereknek puccosra kikésziteni az arcát, amikor attól szép, hogy fiatal).
Felelősnek tartom elsősorban a szülőt, de ha már a szülőnek nincs annyit esze akkor a médiában dolgozó embereket, vagy esetleg ombutsman foglalkozna azzal, hogy mi az a korhatár amikor engedélyezné, hogy szerepelhessen.
Utasi Árpi esete, BB Évi esete és még sorolhatnám kiváló példák erre. Sajnálom őket, végtelenül szomorúnak tartom sorsukat - és ők csak a jéghegy csúcsa.
Imre
2009.01.10. 19:40:13
Ha valami nem úgy sűl el ahogy kell, akkor mindig szügség van hibásra is. És utólag meg is találjuk. Ehhez értünk! Természetesen tanulnunk kell a hibákból, és lehetőleg a másokéból, de hogy a mostanra kialakult helyzetet pont a srác szüleinek kelett volna előre látniuk, azt azért vitatnám.
Ha valaki ezt előre tudta, de nem emelte fel a szavát, az érezze magát felelősnek. Ha meg most segíteni tud, az tegye meg.
És lehet, hogy egy nap királyság felér akár egy elet szolgaságával is.
Árpi- Te még közel sem érkeztél utad végére, úgy, hogy hagyd hátra síratóidat, és menj előre!
Tündi
2009.01.10. 19:03:45
Ha felkapná a hírnév valamelyik gyerekünket, és ő (k) szeretné (k) kiróbálni tehetségüket, igyekeznénk támogatni, és az egyensúlyát, a család egyensúlyát is megtalálni az új helyzetben. A legfontosabb szerintem a szeretet, a biztonságot jelentő családi háttér megteremtése és fenntartása. A hírnév, a csillogás is hasznos része lehet az életnek, persze okosan bánva vele.
Az igazi értékek ugyanúgy ott csillognak Árpi szemében, lelkében: azt a két nehéz vödröt cipelve és a színpadon állva és mesélve.. Remélem, és kívánom neki, hogy váljanak valóra tervei, álmai!
Edes53
2009.01.10. 18:17:45
Sajnos a társadalom azt sugallja, csak akkor lehetsz boldog, sikeres, ha média szereplő leszel. Neki is vág mindenki, aki teheti. Igen ám, de nem készülnek fel arra, hogy a siker mulandó. Nem készülnek fel arra, hogy a megnyert pénz idővel elfogy. Ki a hibás? Elsősorban " a nyertes". A hirtelen jött pénz és a reklámok arra késztetik, hogy erőn felül költekezzen. Így gyorsan a végére érnek a könnyen jött pénznek. Hibás a média is, hiszen csak addig érdekes számára valaki, amíg a műsorában szerepel. Utána magára hagyja. Ha kicsit labilisabb az idegzet máris katasztófává válik a siker. Az ilyen embereket nem lenne szabad magára hagyni, segíteni kellene, átsegítenia siker okozta stresszen. Segíteni visszatalálni a mindennapi életbe. Talán kevesebb tragikus sorsú ember lenne. Fontos, hogy a gyerekek megmutathassák mit tudnak, de nem ilyen áron. Meg kell tanítani a siker és a kudarc elviselésére is őket. Fontos, hogy a szülő segítője, és ne kihasználója legyen gyermekének. Ne felélje a gyermek által szerzett vagyont, hanem ésszerűen használja, gyarapítsa. A gyerekeknek szeretetre nem a médiában elért sikerekre van szüksége. Szeretettel sokkal többet tehetünk gyermekeinkért, mintha a szereplésbe hajszoljuk.
2009.01.10. 17:01:14
Még a legjobb anyagi körülményekközött sem engedném a tanulás mellőzését!!! A Jólét mulandó!!! Az a miénk amit megtanultunk, azt senki és semmi el nem veheti. Ezt minden felnőttnek tudnia kell, amikor Gyermeknevelésre adaj a fejét. Sajnálom a Kisfiút.
Erika
2009.01.10. 16:08:58
Van egy 7 éves fiam, aki évekóta zongorázni szeretne, ezért most zeneiskolába jár, zongora tagozatra. (A tanárai szerint tehetséges. ) A Queen a kedvence, így szeretne olyan rockzenész lenni mint ők, de azt is tudja, hogy ehhez sokat kell tanulnia és nem csak zenét! Féltem, de támogatom, viszont olyan "tehetségkutató" műsorba mint pl: a Mega Stár soha nem engedném, mert az nem erről szól! Én nagyon sajnálok minden gyereket akit ilyen műsorokban látok. Legyen gyerekkoruk, játszanak, legyenek álmaik, de lassan bontakozzanak ki, nem kell pici gyerekekből néhány napra sztárt csinálni, azzal csak ártunk nekik!
Erika
2009.01.10. 15:36:03
Három fiú édesanyja vagyok /15; 12; 9;/. Mindig azt vallottam, hogy a rivalda nem fénylik örökké, ez is egy mókuskerék - egyszer fent, egyszer lent, és fentről nagyot lehet ám esni. A mai világban inkább
divat az életművészkedés, mint a munkával megteremtett javak. Eddig egyik gyermekem sem került
ilyen közegbe, de valahol nem is bánom, ilyen fiatal
korban nem biztos, hogy egészséges fejlődést produkál egy ilyen lehetőség, még sokszor a felnőtteket is félreviszi> lásd villalakók és társaik, szerintem ez nem hiányzik egyik korosztálynak sem!
Edit
2009.01.10. 15:20:36
Lányom több szépségverseny gyöztese volt már tini korában. Soha senki nem ösztönözte, hogy probálja ki magát, önállóan döntött 15 évesen, hogy elindul a modellvilág útján. Támogattuk és segítettük az elképzelését, de mindig azzal a megjegyzéssel, hogy ne menjen a tanulás rovására. A fellépések és fotózások miatt magántanuló lett. Nagyon tetszett neki néhány évig a kifutók világa, ám egyszer csak azt vettük észre, hogy egyre gyakrabban mond nemet a felkérésekre, és ugyan nem mondott le végleg a szépségiparról, de most az éretségire koncentrál. Én ugy gondolom, hogy hagyni kell a gyereket, hogy elképzeléseit megvalósíthassa, de mindig észben tartva a jövőjét is. Nem hiszem, hogy egy 10-16 éves gyereknek jó a hatalmas reflektorfény. Mert amekkorát emel rajta, annyira mélyre is nyomhatja. Az sem jó, ha a szülö a maga korábbi álmainak megtestesítőjét látja a gyermekben. (pl Lüszi a csillag születikben) És ugy gondolom, sok függ a gyermek korábbi neveltetésétöl és felfogásától. Fontos, hogy a gyerekkel ne szaladjon el a ló, és figyelembe kell venni azt is, hogy elég érett e a hírnév feldolgozásához. Én személy szerint megszabnék ezekben a képességkutató versenyekben egy korhatárt, amikor a fiatal már maga tud dönteni, és elég érett a hírnév avagy a bukás feldolgozásához. Mindenkinek kívánok az életben sok sikert és jó eredményeket!
Edit
Katika
2009.01.10. 15:11:30
Hát elég szomorú, hogy a havi egy millió forintból nincsen már semmi. Ha a gyermekemnek sikerülne egyszer ennyi pénz nyernie, biztos, hogy befektetném, hogy neki ne kellene nélkülöznie. A tanulást folytetnia kellene és a kiérdemelt hirnevet meg nem elveszíteni, hanem kamatoztatni. Az elözö hozzá szólóhoz kapcsolódva, nem ö volt az igazi megérdemelt nyertes. De van egy jó mondás: a könnyen jött pénz könnyen megy.
KATALIN
2009.01.10. 15:08:34
A SZÜLŐNEK PÉLDÁT KELL MUTATNI GYEREKEINEK ÉS TÁMOGATNI ŐKET. AZ NEM ASZT JELENTI HOGY KIHASZNÁLNI A GYEREK TEHETSÉGÉT AMI VELE SZÜLETET. EBBEN AZ ESETBEN A SZÜLŐK MÁR MUNKANÉLKÜLIEK VOLTAK ELŐBIS. VALAKINEK MÉGISCSAK ODAKELET VOLNA FITYELNI A FIURA ÉS AZ Ő JÖVŐÉRE! ÜDVÖZLETEM
márti
2009.01.10. 14:56:11
Hát engedném én is agyermekemet és remélném hogy akkor jobban tanulna ha elengedném a nagy világba örülnék neki ha ilyen fiam lenne aki akkar valamit meg tudni a nagy világba.
Timi
2009.01.10. 14:32:08
Mindenképpen a tanulásra ösztönözném, de bizony akadhat olyan helyzet, amelyben nem a szülő dönt. Sajnos mindenki saját kárán tanul csak igazán. Hiába mondták nekem is gyerekként, hogy tanuljak csak most - felnőttként - érzem igazán hiányát. Szülőként pedig csak reménykedhetem, hogy majd megfogadják a tanácsomat a gyerekeim. Én is azon a véleményen vagyok, hogy olyan irányba kell terelgetni, amiben tehetséges így lesznek sikerélményei és a kitűzött cél felé vezető út is könnyebb lesz. Mindenképpen kell, hogy legyen célja, hogy tudjon hova jutni.
Pearl
2009.01.10. 13:40:31
Jó ez az együttgondolkodás!
Ha egyik gyerekem kiugróan és szembetűnően tehetséges lenne valamiben, és ez már korán megmutatkozna, abban az esetben tennék meg mindent a tehetsége kibontakoztatásában, ha látnám, hogy öröm számára az a tevékenység (zene, színjáték, sport, sakk, stb. ), hogy magától, belső indíttatásból is foglalkozik vele, hogy belefeledkezik, örömet ad neki. Akkor mulasztásnak érezném nem kamatoztatni "talentumait". De nekünk szülőknek nagyon magunkba kell néznünk, mi is ilyenkor a valódi indítékunk! Nehogy a szülői becsvágyunk kielégítése, meg nem élt vágyaink kiteljesítése legyen a gyereken keresztül! Borzasztó az is, ha az egész család megélhetése nyomja a vállát a tehetséges gyereknek - mint Árpiék esetében is -, ha az ő teljesítményétől függ a család anyagilag, erkölcsileg. Ekkora teljesítménykényszert egy gyerek nem bír ki, ez nem inspirál, ez letöri a szárnyakat! Nagyon szimpatikus volt az ügyesen rajzoló kislány édesanyjának hozzászólása, aki megelégedik azzal, ha gyermeke "csak" örömet szerez majd magának rajztehetségével! Hiszen épp ez lenne a cél! Mit ér a tehetség, ha nincs benne öröm?!
Azt is tudatosítanám tehetséges gyermekemben, hogy nagy adomány és szerencse, amit kapott, örüljön neki, akár büszke is lehet rá, de ez magában még nem érdem! Ez egy kegyelem, amit csakis munkával, kitartással tud kibontakoztatni! Arra viszont már joggal lehet büszke, az már az ő érdeme!
A kérdés másik oldala, hogy ez egy komoly és felelősségteljes döntés, hogy egyvalamire felteszi az idejét, energiáját, ugyanakkor sok mástól emiatt elzárja magát, nincs lehetősége kipróbálni... lemondás nélkül viszont nincs komoly eredmény... nehéz kérdés mindenképp!
És igen, iskoláskorban első a tanulás!
tanerő
2009.01.10. 13:20:05
Nagyon sajnálom Árpit. Én biztosan higgadtan visszavezettem volna a gyerekemet a suliba és csak néha -néha engedtem volna fellépni! Még akkor is, ha nagyon kell a pénz! Mert az emberi kapzsiság mellett a csekélyke ész is közrejátszott abban, hogy így jártak. A gyereknek biztosa jobb lett volna, ha csak néha -néha engedik színpad közelébe! Vagy valakit fizettem volna, hogy a tanulás ne háttérzaj legyen a gyerek életében. Az sem lett volna rossz, ha anyuci felfogad egy szakembert, hogy segítsen életmódot változtatni, ha nagyon muszály.
Gál István
2009.01.10. 12:56:46
Egy ilyen gyerek még GYEREK. Nem lett volna szabad elengedni eddig, nem a tehetsége miatt, hanem az éretlensége miatt (BB ÉVI) Az ajándék megmarad benne ha felnőtt lesz akkor is. Lehet hogy valakik csak pénzt láttak benne és nem egy érző gyereket s lehet bár ne, kárt tettek benne.
Andrea
2009.01.10. 12:32:42
Már megbocsássanak, de szerintem a Csillag születik című műsorban nem éppen az Árpi volt a legjobb. Sajnáltuk őt, mert már akkor is tudtuk, hogy honnan jött és milyen körülmények között él. Ha mindenkép segíteni szerettek volna rajta, valahogy máskép kellett volna megoldani. Hálót, és nem halat adni. Szerintem a díjat annak adni, aki igazán megérdemli és a tehetségét tudta volna kamatoztatni a pénzből, Árpit tanítattni, anyukájának munkát bíztosítani lett volna jobb.
gabi
2009.01.10. 12:31:18
Én azt gondolom, hogy nekünk szülőknek, attól függetlenül, hogy a gyerekeinknek a legjobbat szeretnénk, a gyerekek véleményét is figyelembe kell vennünk. Ha egy gyerek tehetséges valamiben és a szülő vállalja azt, hogy a hírnév szele megcsaphatja, akkor azt mondom, vigye végig azon az úton, mind addig amíg a gyerek erre önállóan nem képes. Nem értem az Árpi szüleit sem. Mit gondoltak a szülők? A lehetőség adott volt, tovább kellett volna építgetni, vagy egyeltalán nem kellett volna benevezni erre a "versenyre". A média nem fog egy gyereket végig kísérni felnőtt koráig, mert ott is csak 3 napig tart minden csoda. Ráadásul úgy gondolom, az Árpit, erre az eshetőségre is fel kellett volna készíteni, mi lesz akkor, ha már nem fogják megkeresni a szülők pedig nem tudják tovább vezetgetni ezen az úton. A szememben is a legnagyobb vesztese ennek a történetnek Árpi, de egyetértek azzal, akinek a szemében egyben hős is. Nem tudom én gyerekként, hogy éltem volna ezt meg, de amint látszik ő állja a sarat, csak a média kapta fel, hogy szegény gyerek.....! Az egész történetnek, valóban sok tanulsága van, én biztosan kerestem volna a középutat, ott baj nem lehet.
erika
2009.01.10. 12:23:37
Három gyereke anya vagyok a legnagyobb 27 éves gyermeken a Dj-világával kacérkodott már tizenévesen.
Bár segítettem szárnyait bontogatni mégis az iskolát helyeztem előtérbe.
Nem bántam meg. Lett szakmája megtanult keményen dolgozni a szó igazi értelmében, nem sínylődött céltalan munkanélküliként és ami a legfontosabb, munka mellett az álma is valóra vált. Sikerült neki Dj-ként is munkát találni és így teljes boldog életet élhet.
Vannak nehézségei hisz a mai idők neki is ugyan azt jelentik mint bárki másnak de mégis elégedett mer jó időben volt jó helyen: iskola-szakma-karrier. Mellette voltam és vagyok ma is ha kell mindig hív és a tanácsomat meghallgatva dönt.
A Lányom 12 éves. Kitűnő rajztehetségnek indult, csak erőltetni kellett volna egy kicsit.
Nem akartam úgy éreztem neki kell éreznie a művészetet nem nekem.
Lehet hogy soha nem lesz híres festő de boldog ember lehet mert ha kedve van akkor azt fest amit akar amit érez.
Számomra így teljes az élet.
Zs.Vica
2009.01.10. 12:17:44
Én eleve nem engedném, hogy gyerekek induljanak ilyen tehetség kutató versenyen. Egy gyerek maradjon gyerek. Ha felkapja a hírnév az a tanulás rovására megy. Nem minden szülő tudja kezelni gyermeke tehetségét. Árpit még nem inditottam volna el erre a rögös útra. Szegény gyerek már ennyi ídős korára milyen nagy pofont kapott az élettől. Már most megtanulta, hogy mennyi hazug ember van a világon. Nem szabadott volna egy ilyen ártatlan gyereket álomvilágba ringatni!
Kárpáti Julianna
2009.01.10. 12:13:23
Nagyon jó a kérdés, és nem is egyszerű a válasz!
Ha most bármelyik gyerekem kapna egy ilyen lehetőséget a Jóistentől, én boldog és büszke lennék rá, de a tanulást nem hanyagolnánk el, nem halasztana, hanem magántanulóként be kellene fejeznie az adott évet, segítenék ebben maximálisan.
Ami pedig az anyagiakat illeti, egy tanácsadót kérnék meg, hogy segítsen a pénzét úgy felhasználni, hogy későbbre is maradjon, ha már egyszer kapta.
Ha már nekünk annyi éve nélkülözni kell, építkezés, miegymás, legalább az ő életében legyen tartalék.
Marcsi
2009.01.10. 12:05:20
Engedném, hogy kipróbálja, milyen ha a tehetségét elismerik. A fellépéseket viszont csak akkor engedném, ha a szabadidejébe belefér. Máskor nem. És természetesen ha van kedve hozzá. A tehetség ne jelentsen neki gyötrelmes kötelességet.
Pearl
2009.01.10. 12:01:59
Négy gyermekünk van, magam is pedagógus vagyok. A legtöbb, amit a család adni tud, hogy érzelmi biztonságban érezhessék magukat a tagjai - elsősorban a gyerekek, mert ők sérülékenyek, de természetesen a szülők is, hisz enélkül "borul minden", a szülők ki nem mondott feszültségeit is érzékelik a gyerekek. Ápoljuk házasságunkat, ezzel tesszük a legtöbbet gyermekeinkért! Szülőként a legfontosabb feladataimnak a következőket tartom: megtanítani a gyerekeknek, hogy felismerjék, és beszéljenek érzéseikről, hogy a negatív érzések, a düh, a harag, a féltékenység, a szomorúság épp úgy az élethez tartoznak, mint a másik oldal, hogy pont így tudjuk a maga teljességében megélni az életet. Mintát adni, hogyan tudjuk ezeket az érzéseket jól kommunikálni egymás felé, ezzel megoldást találni, megkönnyebbülni, megtapasztaltatni, hogy így segíteni tudunk egymásnak. Az érzelmi neveléshez hatalmas segítséget ad az olvasás, az irodalom, ezért már egész pici koruk óta minden este mesélünk nekik. Kezdtük a mondókákkal, az Icinke -picinkével, majd jöttek a népmesék, meseregények, az óvodás, nagycsoportos fiam már megértette és élvezte az eredeti Dzsungel könyvét, izgalmasabbnak, "szebb"-nek találta, mint a lebutított gyerekváltozatokat. "Olyan jó borzongani és sírni rajta" -fogalmazta gyerekmódon a katarzis élmény lényegét.
Szintén fontos lecke volt számunkra, hogy ugyanabban a családban, ugyanazoktól a szülőktől milyen különböző személyiségű és érzelmi igényű gyerekek születhetnek! Persze, nagy közhely, hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen, ezt elméletben valljuk is, de a mindennapokban mégis izgalmas - és néha, ha elrontottuk, fájdalmas- volt ezzel szembesülni. Az első időkben az eltérő életkoruk miatt kellett különbözőképpen viszonyulni hozzájuk, de ami jó volt az elsőnek, az nem feltétlenül vált be a másodiknál, és így tovább. Ahogy nőnek, úgy bontakozik a személyiségük, és bizony egyiket kicsit nyesegetni kell, a másikat plusszban "öntözgetni", növelni. A legidősebb és a legkisebb szertelenebb, hirtelenebb természetű, aktív, könnyen barátkozó, vezéregyéniségek. Jól fog az eszük, de kevésbé kitartóak. Őket kitartásra, következetességre, önuralomra kell nevelnünk, vigyázni, hogy helyén tudják kezelni népszerűségüket, sikereiket, és hogy ne törjenek össze a kudarcoktól. A két középső fiú nyugodtabb, szemlélődöbb, lassúbb, mélyérzésűek, de nehezebb "kinyitni őket", mert nem mutatják magukat annyira, mint testvéreik, zárkózottabbak. Ők több időt, odafordulást igényelnek emiatt, a másik kettő kiköveteli magának, amennyire szüksége van. Az élénk kettő szúrósabb, szemtelenebb, ellenszegülő lesz, ha érzelmi deficitjük van, a csendesebbek pedig látszólag "mintagyerekek", mert magukba zárkóznak. És ezt nehezebb észrevenni, pedig éppúgy jelzés! Ma már erre nagyon figyelünk, mint ahogy arra is, hogy önbizalmukat erősítsük, ne érezzék magukat elnyomva a két magabiztos által! Az időt, beszélgetést, együttes tevékenységeket, játékot, sétát mindannyian nagyon igénylik, egyénenként is, család szintjén is. Nálunk nagyon bevált a három fiúnál a csapatsport, pont ott segít mindegyiknek, amiben kell: önbizalmat nyújt és kordában tartja a túltengő önbizalmat, segít a reális önértékelésben, rendszerességre, kitartásra szoktat, alkalmazkodniuk kell a csapattársakhoz, az edzőhöz. Emellett segít levezetni a fölös stresszt, és edzi a testüket. Sportszeretetük a férjem érdeme, ebben ő a hiteles minta.
Utassy Árpi képét nézegetve rögtön az az érzés villant belém, hogy a két nehéz vödröt cipelve nagyobb "sztár" - a szó jó értelmében - a szememben, mint eddig bármikor! Tudatosítani kéne benne, hogy segítőkészsége, felelősségérzete a családja iránt nagyobb és tartósabb muníció jövendő életére pénznél, múló csillogásnál! Nehéz a napi megélhetésért küzdeni gyerekfejjel, és nem ez lenne normálisan még a dolga, de ettől több és erősebb lehet, ha nem kudarcként éli meg jelen helyzetét. Büszke lehet magára!
Bollók Éva
2009.01.10. 11:10:33
Tisztelt Kazal Kolos!
Ha gyermekemet elkapná a hirnév, gratulálnék neki, majd inkább a tanulás felé irányitanám. Hisz a hirnevet később is megtalálhatja, de a tanulásnak most van az ideje. Ha már egyszer felfedezték a tehetségét tudni fog hóvá fordulni esetleg később is.
Judit
2009.01.10. 10:50:30
Köszöntök mindenkit! Szerintem már a kérdésben benne van egyfajta válasz: ami hirtelen jön (főleg ha ez a hírnév) akkor az esetleg nem kellően megdolgozott siker! Fenn áll a veszélye, hogy hirtelen fog távozni is! Nekünk van egy 14 éves szép kislányunk. Már évek óta nyüstölnek az ismerősök, hogy nevezzük be szépségversenyekre. Eddig nem tettük, mert bevallom féltem őt több mindentől. (helytelen értékitélet, hirtelen jött siker, csak a szépségre akar esetleg koncentrálni stb. ) Most egy kis szinházi társulatba jár, amit egy vallási csoport támogat. (az iskolában volt egy meghallgatás, nem én küldtem). Mivel diszlexiás, a szövegkönyv olvasásakor küzdöttünk egy kicsit, de azóta sok sikerélménye van, olyannyira, hogy a főszerepet ő kapta meg. Amikor neki fog szólni a taps, úgy gondolom, az egy megérdemelt siker lesz.
Adél
2009.01.10. 10:40:02
A semmiből nem lehet felépíteni egy házat. Ha valamelyik alkotóelem hiányzik, akkor a kitűzött cél nem elérhető. Egy ekkora gyereknek elsősorban az alapokat kell lerakni, ami az iskolában kezdődik.
A sikerre fel kell készülni és készíteni egy gyereket, mert más kívülállóként elgondolni mivel jár és más azt átélni. Erre nagyon kevés gyerek, de még felnőtt sem képes.
Én úgy gondolom, a korhatárt meg kell húzni, ha gyerekek versenyeznek, akkor annak megfelelően, ha pedig felnőttek akkor ahoz mérten!
Budai Erzsébet
2009.01.10. 10:36:08
NEM TUDOM MI JÓ EGY GYEREKNEK, DE AZT TUDOM MI NEM.
AZ ÉN LÁNYOM IS BIZTOSAN TEHETSÉGES VALAMIBAN, DE ÉN NEM NYOMOZOM KI AZ BIZTOS. 10 ÉVESEN MARADJON CSAK GYEREK, JÁTSZON, FUSSON OLVASSON VAGY AMIHEZ KEDVE VAN. NEM ÓHAJTOK BAZÁRI MAJMOT CSINÁLNI BELŐLE CSAK EGY BOLDOG FELNŐTTET. MEG ADOK NEKI MINDENT AMIT TUDOK APUKÁJÁVAL KARÖLTVE. HA VALAKI TEHETSÉGES ÚGY IS KIDERÜL, DE NEM KLL MINDENÁRON SZTÁRT FARAGNI BELŐLE. CSAK LEGYEN EGÉSZSÉGES, BOLDOG NEKEM EZ ELÉG.
Szivárvány
2009.01.10. 10:35:29
Egyetértek azokkal, akik úgy vélekednek, hogy a média "agyonsztárolt nagyokosai", nagyon is felelősek azért, hogy Árpi sorsa ilyen módon alakult, ahogy. Sajnos a sztárság valóban egy múló állapot. Lehet, hogy van tehetség ebben a gyermekben, de a környezetében élők nem tudták megfelelően irányítani abba az irányba, miként tud jól élni a hirtelen jött hírnévvel. Ők is segítségre szorultak volna. Legyünk őszinték! Árpi győzelmében benne volt az is, hogy olyan jól hangzik kis hazánkban manapság az, ha felkaroljuk a határon túl élő magyarokat, ami persze fontos.
Sajnálatos, hogy dúsgazdag médiaszereplők (aki egyébként fennen hirdették a támogatási szándékukat), is hamar elengedték a segítséget jelentő köldökzsinórt.
Kár ezért az aranyos, szeretetre méltó fiúért. és a többi hozzá hasonló túl korán felnőtté váló tehetséges gyermekért. Hagyjuk őket boldog, gyermeki életet élni! Ráérnek még az efféle csillogásra. Ha valaki tehetséges fiatalon, az felnőttként is az marad.
mirror
2009.01.10. 10:15:55
Jelenlegi diszlexiás tanítványaim közül ( tizenöt) négy országosan is jegyzett triatlonos, kettő minősített táncos, egy országos serdülő súlyemelő, régebbiek közül kajakbajnok, stb... nehéz sportsuli mellett a diszlexiával is megharcolni, ehhez kell a család, az iskola bizonyos fokú toleranciája, a háttérben meg nem árt egy-két logopédus is.
Kazal Kolos
2009.01.10. 10:02:30
Ildikó!
Nem hiszem, hogy ne lenne meg az esély arra, hogy diszlexiával, tanulási zavarral, esetleg magatartászavarral küzdő gyereket felkapjon a média. Egyrészt - ez szinte már közhely - a híres emberek között rengeteg diszlexiás van: Whoopi Goldberg, Tom Cruise, Einstein, Picasso, hogy csak párat említsek. A diszlexiások másképp szemlélik a világot, és másképp képesek megoldásokat találni a problémáikra. Ha megtanítjuk nekik, hogy el tudják fogadni másságukat, akkor éppoly sikeresek lehetnek.
Nemrég olvatam egy cikket arról, hogy Amerikában a cégvezetők 30%-a diszlexiás! Ez is azt mutatja, hogy egy diszlexiás is lehet sikeres!
mirror
2009.01.10. 09:47:29
Zsoka!
Ha diszes a fiókád, nagyon-nagyon jó, hogy korizik, nem írnám itt le, hogy mozgáskoordináció, meg szerialitás, meg ilyen szakszövegek, ami tény, inkább a jól végzett munka öröméről beszélek.
... és nagyon örülök, hogy ezen a kis fórumon seperc alatt így összejöttünk, kösz, Kolos!
Ildikó
2009.01.10. 09:45:14
Nem áll fenn a veszélye, hogy bármelyik gyermekem felkapná a média. Valószínű, nem azok a szülők olvassák ezt az oldalt, akiknek a gyermekét igen. Mégis jó, ha elmondjuk, leírjuk sokszor, hogy a hírnév ideiglenes állapot. Jó, ha leírjuk, hogy nem akarjuk gyermekünket kitenni a média rángatásának. Meg akarjuk őrizni a gyermekkorukat. De! Gyarló emberek vagyunk... Amíg nem kerültünk ilyen helyzetbe, talán nem is hiteles az elgondolásunk, mert nem tudhatjuk, hogyan is élnénk meg. Lehet, hogy minden jószándékunk ellenére bennünket is elragadna a hév, együtt, vagy mégjobban örülnénk gyermekünk sikerének, és észre sem vennénk, hogy már benne is vagyunk a mókuskerékben, ahonnét csak elesve tudnánk kiszállni, gyerekünkek kiráncigálni. De lehet, hogy nem! Lehet, hogy nagyon józanul látnánk a helyzetet, megőriznénk hitelességünket, kellőképpen a mérleg másik serpenyőjét képviselnénk. Nem tudom... Csak azt, hogy - mostani eszemmel - a gyerekemmel nagyon sokat beszélgetnék.
Éva
2009.01.10. 09:40:59
Nekem már a legelején nem tetszett. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek a gyerekekkel kell versenyezni, közöttük kell összemérni az erejüket. Itt súlyos hibát követnek el a médiumok a nagyobb haszon miatt. (Elég, ha a legútóbbi énekverseny leengedett korhatárára utalok. )
Ha valakinek gyermeke születik az nem jelenti azt, hogy Ő már szülő lett. Ezt is tanítani, tanulni kell. Sajnos a mai oktatás egyik nagy hibájának tartom, hogy az intellektuális ismeretek mellett teljesen kiszorultak a praktikus ismeret, és a készségtárgyak tanítása, gyakoroltatása. Régebben ennek jó színtere lehetett a család, de ez ma már szerinten egyre inkább illuzió, hisz a felgyorsult világban egyre kevesebb családnak jut ideje, és lehetősége családként élni. Ma a társadalom vezető rétege a családot nem a problémák megoldásának, hanem okának tekinti. Elég ennek bizonytásaként a családokra nehezedő terhekre, vagy a csodabogarakként kezelt - szerintem normális hozzáállású - nőkre gondolni, akik úgy gondolják, hogy gyermekeik nevelése lehet karrier, annak ellenére, hogy a diplomájuk egy időre a szekrénybe kerül. Azt hiszem "kicsit" elkanyarodtam a kérdéstől, de mint ez is sok már csatornát nyit meg.
Szikvia
2009.01.10. 09:37:54
Először is fontos, ? éves a gyermekem. Mondjuk 11 éves. Engedném, hogy érezze, milyen a hírnév amiért kűzdött, tudja, hogy a munka gyümölcse milyen is lehet. Aztán visszaérnénk a földre, és azokat a történeteket is megmeretetném meg vele, ahol híres emberek kallódtak el saját, vagy szüleik felelőtlensége miatt. Hasonlítanám a mi családunkhoz, hisz a közvetlen minta kell, hogy fontos legyen Neki, hisz együtt élünk. Majd beszélünk az ő különleges lehetőségéről, és arról a szerencsés helyzetről, ami neki adatott.
Mindenképp fontos, hogy mint lehetőség, és persze eszköz legyen az ő sikere. Mindíg, minden helyzetben mellette állnék, bíztatnám és alternatív lehetőségeket felkínálva egyengetném a sorait az irányba, ami neki jó. Ha nem bírkóznék meg, fontos, hogy külső szakember akár pszichológust is igénybe vennék ha problémát gyanítanék!
Persze időben.
Krisztina
2009.01.10. 09:28:21
Kedveseim!
Egyáltalán nem jó az egy kisgyereknek, ha hirtelen elszalad vele a szekér, azaz a megszokott hétköznapjaiból kiragadják és egy teljesen csillogó, fényűző életben csöppen, Illetve nagyon is jó lehet, ha csak pár napról van szó, és okosan átbeszélgetik vele szülei a tapasztalatait, benyomásait, hogy esetleg nagyobb korában ha így szeretne élni milyen előnyökkel járhat, de feltétlenül meg kellene tudnia hogy vannak hátulütői
is a csillogásnak és hírnévnek, nem pedig a saját bőrén kellene megtapasztalnia, hiszen ebben a helyzetben sajnos ez történt, mi szerint a szülő sem tudott mit kezdeni a helyzettel mivel ő is becsapódott ugyan úgy, mint a kisfia.
Zsoka
2009.01.10. 09:25:51
Kedves Varazsbetu csoport, Orvendek, hogy forumra hivtok minket" laikusokat "is. Gratulalok ezert.
A 11 eves fiam 5 eve mukorcsolyazik es orszagos es nemzetkozi bajnoksagokon szerepelt kisebb, nagyobb sikerrel. Mindig tudatositottuk vele hogy nem az erem a fontos, hanem a reszvetel es a munka orome. Nem feltetlenul bajnokot akarunk belolle, hanem boldog, embert. Sajnos diszlexiaval kuzdunk ezert nap mint nap felvalaljuk kozosen a tanulast es kitartoan az edzeseket. Majd beerik a gyumolcs is.
mirror
2009.01.10. 09:05:11
Nekem nincs gyerekem, de az életemet (talán épp emiatt) különféle gyerekek életének egyengetésével töltöm már 39 éve.
Van, aki nagyon "kiragyog", és ha erre túl erősen fókuszál a környezet, főként a család, szerintem bezár szinte minden más kaput a gyerek előtt.
Hagyni kellene szállni, alátartani a kezem, hogy ne essen nagyot, de nem madzagon lógatni-rángatni!
Árpival kapcsolatban meg azt gondolom, elég furcsa, hogy én "mezei" logopédusként látom rajta a sérülékenységet (hogy ne sérültet írjak, pedig... ), és nem volt a környezetében, sőt ebben az agyon médiaprimitivizált országban senki, aki ezt időben észrevette volna.
Nagyné Ági
2009.01.10. 09:04:57
Engem félelemmel töltene el, ha a gyermekem ilyen irányba indulna el. Ennek oka az, hogy nem "sztárcsaládba" született és ebből kifolyólag más értékrendek mellett is neveljük. Én azt tartom fonotosnak, hogy tanuljon, játszon és élvezze azt, hogy még gyermek. Ebben segítjük, a játékába magunk is bevonódunk. Inkább megyek kirándulni vele, mint a médiák fényei közé. Eljön az az idő, amikor majd maga szeretne dönteni a jövőjéről és ha ilyen irányt választana, akkor ezt már maga teszi meg saját elhatározásából. Most viszont még mi vagyunk érte felelősek és mi akkor vagyunk boldogok, ha a gyermekünk is boldog és nem irányítottan. Nem kell egy kisgyerek fejét sztársággal megzavarni. Elég az a példa, akik gyermekként sztárok lettek a világban és bizony többségük fiatalon már lepukkant drogos lett, botrányoktól hangos tőlük a sajtó. Nos a mi gyermekünk elég ha egy átlagos felnőtt lesz. Arra törekszünk, hogy biztosítsuk számára azt, ami a boldogulás útjához kell, hogy felnőttként megtudjon állni a lábán és legyen egy pozitív jövőképe, ha erre jelen társadalmunkban lehetősége lesz.
Horváthné
2009.01.10. 05:56:46
Én úgy gondolom, hogy az iskolai évek főleg arra valók, hogy a gyerekek megtöltsék a fejüket és a szívüket értelemmel és pozitív érzésekkel. Az én kislányom is nyert iskolai versenyeket, de ha elrontott elrontott valamit, de rövid sírókázás után megbeszéltük mindig, hogy ezek az idők töltekezésre valók. Modell... stb helyekre egyáltalán nem engedem, ue. indokkal. Adni nagyszerű dolog, és adásra nevelem őket, azt mondtam nekik, hogy akár eléneklik, akár leírják mesében, akár elszavalják, akár lerajzolják, eltáncolják... ettől nem csak a többiek lesznek gazdagabbak, hanem ők is.
Kazal Kolos
2009.01.09. 19:39:03
A közelmúltban is több gyerekből lett híresség. A Csillag születikben lett ismert Utasi Árpi és Bíró Gergely, a 2008-as Megasztárban pedig Tóth Lüszi és Nguyen Thanh Hien.
Mind a négy gyerek szülei másképp kezelik a sikert. Van, akinek a szülei igyekeztek kihasználni a lehetőséget, van, akit inkább gyereknek láttak volna szívesen a szülei továbbra is.
Ön mit tenne, hogyan döntene? Az Ön gyermekének mi lenne a legjobb?
|
|
