|
|
Az érintés ereje
Az utóbbi időben, ha körülnézek, ha számba veszem
ismerőseimet, egyre több a magányos, szomorú, depressziós ember.
Magány
Mit is jelent a magány?
Önmagában az, hogy valaki elvált, vagy egyedül él, nem
jelenti, hogy magányos. Az én értelmezésemben magányos az, aki mellett nincsenek
családtagok, rokonok, barátok.
Fontos a
biztonság?
Az emberben belül munkál egy alapvető biztonság utáni
igény. Ennek csak egy része a fizika biztonság utáni vágy, tehát hogy
 legyen
hol lakni, legyen mit enni, legyen mit felvenni. Persze a magányos embereknél
ezek is sokkal fenyegetőbbek, hiszen például a munkájuk elvesztésekor, vagy egy
betegség esetén sokkal kevésbé tudnak másokra számítani, nincs, aki segítse,
nincs, aki támogassa őket.
A biztonságvágy másik fele az érzelmi biztonság iránti
igény. És talán ez az, ami sokkal fájdalmasabb a magányos emberek számára,
hiszen míg a fizikai veszélyek általában csak fenyegetőek, addig az érzelmi
biztonság hiánya napi tapasztalat.
Hallgass
meg!
Az ember társasági lény. Szükségünk van valakire, akihez
szólhatunk, akinek elmondhatjuk élményeinket, gondolatainkat. Kell, hogy legyen
valaki, aki meghallgat, aki megvigasztal. Kell, hogy legyen valaki, aki elfogad
olyannak, amilyen vagyok, aki szeret, aki tisztel. Szeretünk beszélni,
beszélgetni, szeretünk nevetni.
De amennyire szükségünk van a beszélgetésre, ugyanannyira
szükségünk van az érintésre is.
Az érintés
beszél
Az érintés a kommunikáció legalapvetőbb formája. Az
érintésen keresztül éreztük már csecsemőként, hogy anyánk, apánk szeret.
 Az
érintés jelentette a biztonságot, az összetartozást, azt, hogy óvnak, vigyáznak
ránk. Ez az igény felnőttként is megmarad. Szükségünk van az ölelésre, a
simogatásra, az odabújásra. Megérinteni a párunkat, a társunkat bizalmat,
intimitást jelent.
Sajnos a társadalmi szabályok sokszor elnyomják érintés
iránti vágyunkat. Elsősorban a fiúk, férfiak számára tilos kimutatni
érzelmeiket. A fiúknál az érzelmek kimutatása a gyengeség jele. A fiú nem
sírhat. Ha a fiú az anyjához szalad, akkor "anyámasszony katonája". A fiút nem
lehet megsimogatni, mert akkor "mit szólnak majd a többiek"!
|
Az
érintésnek egészségünk szempontjából is fontos szerepe van.
A betegek - gyerekek és felnőttek egyaránt - sokkal
gyorsabban gyógyulnak, ha rendszeresen megérintik, megsimogatják őket. Azok a
koraszülött gyermekek, akiket szüleik rendszeresen simogattak még az
inkubátorban is, akiket rendszeresen kézbe vehettek, sokkal gyorsabban
fejlődtek, mint azok, akik egész nap az inkubátorban feküdtek. Megfigyelték,
hogy a rendszeresen simogatott, masszírozott gyerekek élénkebbek, gyorsabban
reagálnak, szellemileg fejlettebbek.
|
Az érintés segítségével mutathatjuk meg, hogy szeretünk
valakit. Ha megérintenek, érzem, hogy szeretnek.
Éppen ezért szomorú olyan házaspárokat látni, akik csak
ülnek egymás mellett, nem fogják egymás kezét, nem simogatják meg egymást. Ők
azok, akik házasságban magányosak.
A párkapcsolatot óvni, gondozni kell. A simogatás, az
érintés éppúgy szükséges a kapcsolatnak, mint a virágnak a víz. Ne hagyjuk
kiszáradni!
Beszélgessünk!
Ön mit gondol az érintésről? Gyermeke szereti, ha
megsimogatja? És a párja? Nem idegenkedik az érintéstől?
Milyen tapasztalatai vannak? Kérem, mesélje el!
Gondolkodjunk közösen!
Kattintson ide, és mondja el
véleményét!
A hozzászólások
Évi
2012.02.28. 12:56:37
Az érintés szerintem is nagyon fontos. Már felnőttek a gyerekeim, de még velem élnek. Elvált vagyok, a házasságom olyan társas magány féle volt, hát kiléptem belőle már 12 éve. A gyerekeimet míg kicsik voltak sokat babusgattam. Szerettem őket babusgatni. Ehhez képest a 18 éves fiamat nem igazán lehet megsímogatni sem, mert ő már felnőtt... és hogy néz az ki?! Hát most tényleg... hová jutottunk? Milyen világ ez, ahol szégyellni kell a szülő iránti szeretetet. A lányom még rosszabb. Ő az idősebb. Ő puszit sem ad, ha valahová megy és nagyon megbízhatatlan. Csak az a fontos ő hogy érzi magát, hogy a másiknak esetleg fájdalmat okoz, mintha nem is érdekelné. Valahogy úgy jön ki nála, hogy neki ne dirigáljon senki, azt csinál, amit akar. Pedig ez nem így működik, mivel az ember társas lény és az alkalmazkodást nem lehet kiiktatni. De persze munkanélküli, nem a saját ura, nincs saját egzisztenciája. Nem sokat segít otthon. Nagyon rosszul esik, mert olyan mintha én csak arra lennék jó, hogy az ő megélhetésük, kényelmük biztosítva legyen, egyébként egy szükséges rossz vagyok, akihez - sajnos - még alkalmazkodni is kell. Úgy érzem, ezt nem érdemlem. Mindig csak szerettem őket, próbáltam megvédeni őket a rossztól, a veszélyektől. Nem tudom, hol romlott el. De az biztos, nagyon magányosnak érzem magam, mondhatni feleslegesnek.
nFuzpshQSHSAM
2012.01.14. 18:47:09
EfcxXC, [url=http: //iwvgsggjchug. com/]iwvgsggjchug[/url], [link=http: //fjtfyhoijmlg. com/]fjtfyhoijmlg[/link], http: //flodsuciwbve. com/
gMtBitIvGhNofz
2012.01.12. 14:54:54
8OoenD rqrekzzurwxe
MnydXtrfMgK
2012.01.10. 16:16:06
zNmIAo, [url=http: //qmqevvhmzjiq. com/]qmqevvhmzjiq[/url], [link=http: //qarpkoredcpj. com/]qarpkoredcpj[/link], http: //xvryipwkofav. com/
DEoWbNguHbZJUxvVG
2012.01.10. 10:38:57
qZccuo sdfcqukejkrq
qazyJXolba
2012.01.09. 19:30:25
Yup, that'll do it. You have my apprceaitoin.
nCbejaoqTQp
2010.11.22. 03:21:10
dtiOMz splaljpclzrz, [url=http: //fmzmurgekawz. com/]fmzmurgekawz[/url], [link=http: //gpjtgdfjxbur. com/]gpjtgdfjxbur[/link], http: //bpedqsyhakup. com/
tetraplégiás
2010.04.22. 14:16:38
Az atónkban nem volt fejtámla, ezért egy közúti balesetben kificamodott a nyakcsigolya, amely elnyírta a gerincvelőt. A testem idegi összeköttetése megszűnt az aggyal. A tudomány mai állása szerint ez NEM gyógyítható!
Szerintem én nem mozgássérült, hanem idegrendszeri sérült lettem. Igaz, hogy a mozgásra is képtelen rokker vagyok! A testemet nemcsak nem uralom, hanem NEM is ÉRZEM /de egyéb módon jelzi a bajokat/!
A testi érzet-deficitünknek a kompetens érdekvédelem, a MEOSZ, a FESZT, szakértőink és a társadalom semmi jelentőséget nem tulajdonítak. JOG- és ÉRDEKVÉDELMÜNK tehát NINCSEN, mint a többi nyugdíjasnak vagy az idegi fogyatékosoknak és családjainak, vagyis a vak, siket vagy szellemi fogyatékoknak!!
Az ilyen idegi sérülteknek akkor lehet némi reményünk a társadalomba billenésbe, ha szolidaritási elem is lenne a tb rokkantsági-nyugdíj és betegség-biztosítási jogágainál, egyek: - (
A tetraplég ember tehát nemcsak a mázgásképtelen-ségtől, hanem a szexuális problémáktól, a nemiség, a társas kapcsolatok megszünése miatt a gyengédség teljes hiányától is szenvedhet.
Ez a totális magányosság.
csiga
2010.03.10. 12:09:32
Nagyon fontosnak tartom! Vajon tudják ezt a pedagógusok is (? ) mert a kisiskolásoknak sem árt néha a "buksijukat" megsimogatják... és talán nem kezdik ki emiatt őket. A motiváció fontos a kisgyerekeknek, negatív visszajelzések nagyon ártóak lehetnek... nem mindig az 5-ös oldja meg a dolgokat, vagy a 2-es... az érintés ereje csodákra képes!
Tóth Edina - BESZÉDZAVAROSOK ÓVODA ÉS ISKOLAALAPÍTÁSA
2009.12.29. 12:03:52
Kisfiam most volt 4 éves diszfáziás vagy diszláliás, már a Szakmai Bizottság sem tudja eldönteni, ezért Budapestre a Vadaskert kórházba küldtek minket. Nagyon magas az IQ szintje, 135.
Más oldalakon olvastam, hogy sok szülő panaszkodik, hogy halmozottan értelmi fogyatékosok közé rakják a gyereket vagy normál általános óvodába, iskolába. Az egyik helyen visszahúzzák a másik helyen siettetik, ezért nem éri utol a többieket a tanulásban. Nincs a beszédzavarosok számára sem óvoda sem iskola. HÍVJUK FEL AZ EMBEREK FIGYELMÉT! LEGALÁBB PRÓBÁLJUK MEG! TÁMOGATNÁK-E EZT A LÉPÉST?
egy lány
2009.08.14. 23:43:16
Nem is tudom. Elég kevés ember az akitől elviselem ha hozzám ér. Én mindig arra vágyom, hogy egyszer anyukám jöjjön oda és öleljen meg úgy igazán. Ne akkor mondja, hogy szeret amikor ivott. Amikor én mentem mindig oda megölelni... eltolt magától. Hogy jó köszönöm. Már rég nem érintettem meg senkit és az idejét sem tudom már mikor öleltem meg valakit... az érintés számomra is fontos volt és rendkívűl intim. Gyermekre vigyázom ez a munkám. A kicsi sokszor jön oda és örömében megöleli a lábam. Mindig nagyon idegesít és nem tudok vele mit kezdeni... és ma jöttem rá, hogy pont úgy viselkedem a kisbabával mint ahogy anya tette velem. : ( De képtelen vagyok már másképp viselkedni, mert nincs szükségem az érintésre. Megtanultam nélküle élni. De a kisbabámat szeretném majd jól nevelni... nagyon akarom. : ) Biztos sikerülni fog. : )
Gabi
2009.05.06. 22:07:47
Teljesen egyetértek Önnel!
4 gyermekem van, a 2 pici ikerfiú 1 éves múlt. Mindketten nagyon bújósak, szeretgetősek, ölelgetősek. Ha elmegyek vhová egyedül, és hazaérek, "rohannak" hozzám, édes kis mosolyukkul, jóillatű bőrükkel elvarázsolnak mindig: -)
Az egyik kis vasgyúró ma fáradt volt, az ölembe kucorodott, és kb. fél órán keresztül csak ücsörgött, nézelődött, látszott rajta, hogy ennél jobb dolog nem is történhetne most vele: -)
Imádom a gyerekeimet szeretgetni, ölelgetni, rengeteg energiát kapok tőlük, és csak remélni tudom, hogy 18 éves korukban is lesz erre lehetőség.....
egy "önző" anya: -)
Éva
2009.05.05. 23:38:45
öszönöm az igazoló véleményeket, fontos az érintés! 8éves kisfiammal kapcsolatban tanácstalan vagyok. Számomra furcsa, ő nem engedi, hogy megpusziljam még a fejét sem, pedíg korábban azt még megengedte. Társaival nem szívesen fog kezet. Megölelhetem, sőt este altatni kell és símogatni! ... bár gyerekkoromban én is letöröltem a puszikat....
Flóra
2009.04.08. 12:31:15
Az én kisfiam, 3 éves, és noha több mint fél éve nem szopizik, minden délutáni, és esti altatásnál, a mellemet simogatva alszik el: )
Védőnönk tanácsolta 3 éves státuszvizsgálaton, hogy cseréljük le a cicit, valami puha, kedves játékra, vagy tárgyra, de nem jártunk sikerrel..
Lehet, hogy erélyesebbnek kéne lennem, nem tudom, de tartok töle, hogy taszításként éli meg, nem csinál rosszat, csak szeretgeti, és ez neki nagyon fontos. Szeptemberben kezdjük az ovit, és nem tudom mi lenne a helyes megoldás.. Vagy egyszerüen csak bízzam az időre? Akinek hasonló tapasztalatai voltak, vannak, vagy csak tanácsot adna, kérem írjon
Krisztina
2009.03.31. 14:35:42
Üdvözlök mindenkit!
Én egy rövid kis történettel gondoltam hozzá szólni ehez a témához. A fiam szívbetegen született 4 hónapos korában műtötték egyhét külömbséggel kétszer a szívét. Én 1 teljes hónapon át az anya szálláson aludtam a korházi létesitményen belül. Minden nap ahány alkalom csak volt mentem és ott voltam mellette, simogattam, énekeltem mikor már megfoghattam ölelgettem. A felépülés fél éven át tartott, de a mai napig ölelgetem, simogatom amikor csak lehet és hála az égnek ma már 7 éves elmul és jól van. A kapcsolatunk nagyon erős és szeretettel teli és nagyon sokat számitott és számit az ölelés mindkettőnknek. Én mai napig akiket szeretek ha tehetem megölelem legyen a helyszín bárhol, de nekem és nekik is ez fontos.
Üdvözlettel egy öllelő Anyuka
mbf72
2009.03.31. 08:00:43
nekem a kicsi lányom mindig odabujik mellém és puszit kell adjak, a középső fiam meg mindig ölelést és puszit kér a nagyfiamnak meg a hátát kell simogatni pedig már 17 töltött de nagyon imádom őket. szerintem még nekünk is felnőtteknek is jólesik ha odabujhatunk valakihez, megölelhetjük, vagy épp megmaszirozzanak bennünket. }ekem például az esik jól mikor a párom a talpamat lesikálja rendbee teszi, jobban mintha én tenném.
Judit
2009.03.30. 22:43:06
Érintés.... minden benne van egy mozdulatban, símogatásban, még szó sem kell hozzá, mindent kifejezhetünk vele.
Amikor kislány voltam (most 3 kis Manó - 6-8-11évesek - édesanyja vagyok) anyu néha megmaszírozta a talpunkat a testvéremmel. Annyira mélyen megmaradtak bennem ezek a percek, hogy elhatároztam ezt továbbviszen én is az életemben.
Mi lett belőle?
Minden héten vasárnap (na jó! , néha egy-egy kirándulás miatt kimarad, de ez is rendben van : )) maszinapot tartunk. Ilyenkor beteszek valami kellemes zenét, együtt gyújtunk gyertyát, leterítünk a földre takarókat és kezdődik a maszírozás. Mint ahogy ti is írtátok, mind a három gyerkőcnél egy kicsit másképp. Megkérdezem mit szeretnének - hisz ez az idő róluk szól - hát, talp, v. arc-fej maszit, előkerül a krém és kezdődik a csodás együttlét. Annyira édesek, ahogy türelmesen kivárják, amíg rájuk kerül a sor. A fiamnak a lányokkal ellentétben kellett ugyan egy kis idő, míg a brümmögő autózásból eljutottunk odáig, hogy végigpihizi az időt és nem izeg-mozog. Mostmár figyeli a gyertya "táncát" és alig várja, hogy valami állat mozgását símogassam a hátára. Én szabadon engedem a fantáziám, ő meg kitalálja, hogy ki mászik, ugrál, siklik, repül épp a hátán.
Nemcsak ők, én is töltődöm így az új hét előtt és egyszer sem mondták még, hogy: Jaj de kár, hogy vége a hétvégének és jön a hétfő! : ) Fél perc alatt elalszanak utána és reggel sincs gond a korai ébresztéssel.
Ha megengeditek még egy mondat: Egyszer kitalálták, hogy aznap ők masziznak engem: 6 kis kéz igyekezett adni nekem valami finomat, felejthetetlen élmény volt! : )
Mindenkinek sok szép érintés-pillanatot kívánok!
Judit
Földi Márti
2009.03.30. 17:21:34
Érintést adni és kapni is csodás! Kislányom egy éves volt amikor vesebeteg lett, (iszonyú fájdalom), ekkor szokott rá a kórházban, hogy a kezével az arcom mindkét felét megfogva, megnyugodjon, elaludjon. Már meggyógyult de ezt a szokást még mindig élvezi. A kisebbik fiam pedig a szopást bővítette: az éppen szabad kezével a köldököm fogja. Már két éves is elmúlt, a földön állva is eléri a hasam és ha a kezének a bőröm kell csak azt mondja: -"Foga poti" (fogja poci)!
Gyöngyvirág
2009.03.30. 16:02:32
Köszönöm a felvetett témát, Kedves Kazal Kolos!
Pedagógusként és anyaként is milliószor volt részem abban, milyen fontos az érintés ereje.
Tanítványaim között sok a nagyon eleven, időnként kollégáim számára szinte kezelhetetlen gyermek. A gyermek megszokja a hangos szidást, dorgálást, és egy idő után már immunissá válik erre.
De egy simogatás, néhány kedves szeretetteljes szó mindennél többet ér a nevelésben. Ez az én egyik "fegyverem".
És hogy mennyire igénylik a "kemény" fiúk is, arra két nagy fiam (19 és 23 évesek) a példa. Imádják, amikor megölelnek, megsimizem, megpuszilom a szép fejüket.
Remélem ezt viszik tovább a saját leendő párkapcsolataikba és leendő családjukba is.
Tigrincs
2009.03.30. 15:34:12
Három gyermekem, van és mind a hármuknál fontosnak tartottam, és tartom az összebújást.
A legkisebb 2 és fél éves és van egy kis "problémám"vele. Már több mint egy éve nem szopizik, de iszonyu fontos neki a bőrkontaktus.
Ha álmos, fáradt, vagy megnyugtatásra vágyik a keze mindjárt a dekoltázsomban van. (most is éppen, mikor az ölemben ül) Ez most már kicsit kényelmetlen és néha kellemetlen. (kapom a megjegyzéseket rendesen)
Már annyit mondogattam neki hogy ez nem jó, hogy elalváskor sokszor az arcomat simogatja és a fülemet morzsolja helyette. Nem tudom egyáltalán probléma-e ez, de nem akarom, hogy mikor ősszel óvodás lesz nehezen menjen az elszakadás.
Volt valakinek hasonló tapasztalata? Muszáj közbellépnem, vagy várható hogy előbb utóbb magától lekapcsolódik rólam?
2009.03.30. 14:03:03
Érdekes, ahogyan a gyerekek az érintésre reagálnak. Az én kisfiamnak pl. sosem volt különösebben fontos. Persze, anyuka legyen ott, figyeljen rám, de sokkal jobban igényelte a beszédet, mint a nagyon bizalmas érintéseket. Ha másfél évesen sirva szaladt hozzám, akkor is csak annyit szabadott, hogy ölbe vegyem, de puszilgatni, babusgatni már nem. A mai napig jobban szereti, ha együtt játszva "mondom el" neki, hogy szeretem, vagy, ha mesét olvasok - most már 6 éves, és van egy huga, aki viszont egy odabújós, dorombolós kiscica. De mióta ezt felfedezte a fiam, ő is sokkal gyakrabban kér részt a közös becézgetésekből - csak, hogy nehogy valami jóból kimaradjon : -) Nagyon különböznek, és remek, ahogy egymást is alakitják.
mamika
2009.03.30. 12:06:01
Eggyetértek az "érintés ereje" fontosságával. Napmint -nap tapasztalom, hogy két óvodáskoru gyermekem mennyire akarja az ölelésemet, simogatásomat amit nem tagadok meg tőlük. Én is nagyon szeretem az érzést amikor valaki átölel akár a férjem, akár a gyerekeim. Mindenkinek kivánok sok szeretetteljes ülelést.
kata
2009.03.30. 11:19:03
Leírok egy friss élményt. Egy színiiskolában tanítok. A kis csoportban 10-14 éves koru gyerekek vannak. Nagyon jó barátok és néha átkarolva közlekednek a lányok (egymás vállát karolják át). Jött egy új kolléga hozzánk. A lányok a büfé előtt álltak átkarolva és nevetgéltek. Az új kolléga: -Mi van? Ti leszbikusok vagytok?
Megfagyott a levegő. Mondták, hogy nem. aztán én is közbe szóltam, hogy miért? Azért mert átkarolták egymás vállát?
Másik sztori, szintén friss.
Áll a tanári előtt egy kislány. Keresi a tínító nénijét. Egy másik tanár megkérdezi tőle, hogy miért keresi az osztályfőnökét. (alsó tagozatos a kislány). a kislány közli, hogy azért, mert rajzolt valamit a tanítónénijének, mert nagyon szereti a tanítónénijét. Ezt a beszélgetést végig hallgatta a kislány egyik osztálytársa, aki a következő képpen reagált: -Jézusom! Te leszbikus vagy?
Hová jutottunk, hogy már a szeretetünket sem szabad kimutatni?
Ha én bemegyek az iskolába, a gyerekek a nyakamba ugranak és átölelnek. Akkor én meg pedofil vagyok? Sőt, néha puszit adok a buksijukra vagy megsímogatom a hátukat. Feháborító.
Igen is fontos az érintés a simogatás mint az anya-gyermek kapcsolatban, mind a párkapcsolatokban szerintem.
Kis Virág
2009.03.30. 10:44:04
jó kedvet mindenkinek!
Szerintem is nagyon fontos az érintés az otthon melegét megerősitendő biztonságot nyujtó ölelések érintések simogatások..
Nálunk a reggeli és esti szertartások szerves része, a napközben spontán kirohanások egymás felé. Nagy ölelés felkiáltással gyerekek kezdeményezik, kimerjük mondani, hogy szeretlek-egymásnak. mindegyik gyerekemmel más modon alakult ki, nagyon aranyosak kedvesek.
egyikük sem még a kamaszkorban lévö legnagyobb fiam sem jelzett afelöl, hogy ez égés vagy ciki és ö nagy már, hogy ne volna rá igénye, nem elcsépelt, hogy minden reggel ugyanazokkal a szavakkal inditom utnak öket, megölelve.
fantasztikus érzés.
és nem ciki kézenfogva menni az utcán sem. vagy valamilyen más módón kapcsolodva egymáshoz..
a kézfogáshoz szeretnék elmesélni egy történetet.. mozgássérült leánykám biztonságos közlekedéséhez mindig fogjuk a kezét, az ő fejében ez ugy alakult ki segitségre szorul hát fogni kell a kezét.. néztünk közösen egy filmet, aminek a végén az édesapa kézenfogta a gyerekét és a kertböl ugy mentek be a házba- akkor megszólalt miért fogja a kezét hiszen tud járni a lányka... Akkor döbbentem rá ö ezt egészen másképp éli meg, mint ahogy mozgásban egészséges testvérei. el kellett magyarázni neki, hogy nemcsak segitségböl foghatjuk egymás kezét hanem szeretetböl is...
Anyóca
2009.03.30. 09:58:12
Az emberi kommunikáció egyik legfontosabb része a nonverbális kommunikáció. Nagyon fontos lenne, hogy merjük érzelmeinket is kifejezni, hogy a szeretet, a gondoskodás természetes része lenne a símogatás. Már felnőtt gyerekeim vannak, de még sokszor megérintjük egymás arcát, kezét, valamilyen módon a testi kontaktus számunkra az összetartozás jele.
Ugyanakkor, mint pedagógus, elmondhatom, hogy hiányzik a mai gyerekek életéből, szinte tilos a gyereket megérinteni, szeretni/a szülő szerint/. Ennek ellenére sokan vagyunk, akik hiszünk és bízunk a szeretet erejében, a vigasztalás, a biztatás, az elismerés tartozéka a megérintés, és a gyerekek boldogabbak, felszabadultabbak és bátrabbak lesznek tőle! Merjünk szeretni, símogatni, megérinteni másokat, de főleg családtagjainkat!
munkácsy lászlo
2009.03.30. 09:56:56
Valóban az érintésnek az simogatásnak nagy érzelmi és pszcihikai szerepes van. Megnyugtat, növeli biztonságunkat, növeli szeretetünket, hajlamosabbak leszünk a megbocsátásra. Sajnos főleg a régebbi nevelési elképzelésbe nehezebben fért bele úgy az iskolában, mint a családban, mert mindig szexuális töltetet adtak ennek a nélkülözhetetlen fizikális kapcsolatnak. Sokszor láthatjuk, hogy egyébként vigasztalhatalanul síró gyermek anyja érintésére, simigatására kontaktusára szinte azonnal megnyugszik, kedélye megvátltozik. A szerelmi kapcsolatban is nagy szerepe van a simogatásnak, ölelésnek, akik ezt elhanyagolják, azoknak ált. hamarább megszakad a kapcsolatuk. A gyernekek érzelmi élete is normálisaban fejlődik, ha megkapják környzetüktől a szükséges "szeretet" adagot, ami a simogatásban, testkontaktusban realizálódik. Az ilyen embrek felnőtkorukban is is jobb barátok, jobb feleségek vagy férjek, érzelemkben gazdagabb emberek, szülők lesznek.
Kanyadi Peter
2009.03.30. 09:48:10
Nekem negativ tapasztalatom van ezt a temat illetoen... ami alatamasztja a hirlevel tartalmat... Ugy nottem fel hogy nem kaptam szeretetet, semmilyen formaban. se szo se erintes se tettek formalyaban. Fajdalmas... es kiskorom ota beteg vagyok... nem tudom mennyi a szerepe a szeretet hianyanak... de nem lettem erzelmileg se egeszseges felnott... Afelesegem olyan csaladban nott fel ahol az anya hideg volt, az apa melegebb erzesu ember, de reszeges, igy mig az anya nem adta meg maga se a kello erinteseket addig az apatol is feltve ovta, nehogy bantsa a kicsit reszegen... mondanom se kell, hogy koldulta a szeretetet... mindet megadott volna 1 olelesert. Komolyan mindent... es barkinek... el tudjak kepzelni milyen veszelyeknek teszi ki magat egy ennyire"ehes"ember? egymasra talaltunk es mindketten tudataban vagyunk annak hogy ez eletbevago... igy mindet megteszunk azert hogy adjunk egymasnak es masoknak ilyen teren... Csak sajnalni tudom azokat ahol falba utkozunk... Szulok... szeressetek gyerekeiteket de adjatok is ertesukre... egy gyerek gyakran ugy el meg elethelyzeteket hogy azt hiszi ot terheli a feleloseg n+1 dologert es ha nem kap megnyugtatast, azt hiszi ot nem lehet szeretni... Tudjatok hany gyerek fejeben jar ezert ongyilkossag? higyjetek el... tudom mit beszelek!
Ildikó
2009.03.30. 09:39:08
Maximálisan egyetértek, az érintés minden életkorban nagyon fontos!
Én már nagymama vagyok, felnőttek a gyerekeim, de az anyai simogatás, ölelés még most is sokat jelent számukra. A mostani rohanó, gondokkal teli világunkban megnyugvást, biztonságot, megerősítést adhat. Csak látni, érezni kell tudni, hogy mikor van a legnagyobb szükségük rá! A fiam már 23 éves elmúlt, sokszor belepirul, de igényli még most is az anyai biztatást, simogatást.
picur
2009.03.30. 09:26:10
koszonom a korlevelet. ami teny az teny. a ferfiakat kiskoruktol arra nevelik hogy ne hogy sirjanak mert csak a lanyok szoktak sirnies. a ferjem kemeny nevelest kapott, nehez eletuk volt, gyerekkoratol o nem is ismerhette mi az hogy faradtnak szabadni lenni. es edesanyja akivel nagyon jo a kapcsolatom a fiat nem volt ideje es nem is volt stilusa simogatni, sem neha atolelni. es ez erzekelheto nala is. nem szereti a simogatasaimat, inkabb elviseli...
Erika
2009.03.30. 09:10:11
Óvónő vagyok és amikor a gyermekeket altatom délben, mindig van olyan, aki nehezebben alszik el. Olyankor odaülök melléjük és néha elég egy simogatás, és máris elalszanak, megnyugszanak... A párom pedig mikor fáradtan hazajön, alig várja, hogy lepihenjen a kanapéra és megsimogassam a lábát. Mindenkinek szép napot! : -)
targoncas
2009.03.30. 09:03:34
Köszönet, és gartuláció a hírlevelekért! : )
Az érintés nagyon fontos!!
Bár mindenkinek más a "szeretettartály"a, de az érintés, simogatás nem maradhat el!
A 3. gyermekemnél megfigyeltem, hogy amikor reggel óvodába mentünk, csak "tömegverekedés" árán sikerült a reggeli készülődés, és a csoportba való betoloncolás. (Bár du. már nem akart hazajönni... )
Nem igaz, hogy csak így lehet!! : (
Rászoktattam magunkat, hogy akármennyire is kellett
sietni, átöltözés után, a csoportba indulás előtt az ölembe ültettem a padon, szorosan átöleltem, (néhány nap után már ő is kezdeményezte), csendben csak éreztünk, kb. 1/2percet, majd simogattam, puszilgattam, s vidám élményekkel teli szép napot kívántam! Sietek érted!
Bejött!! : )
Érdemes kipróbálni, aki hasonló problémákkal küzd...
Thaisz
2009.03.30. 08:36:10
Nagyon jó témák vannak a levelekben. Örvendek hogy párom szereti ha simogatják és ö is szokot simogatni. Tényleg csak a hozzábujás is erőt ad. Jó együtt lenni. Sajnos a körülmények és beosztás miatt csak ritkán tudjuk a gyöngédséget kimutatni. Ilyenkor tudjuk értékelni igazábol mit jelentenek a simogatás és az összebujás.
Melinda
2009.03.30. 07:50:12
Üdvözlöm,
Az én gyermekeim imádják a simogatást. Sokszor kimondottan kérik, hogy cirógassam őket. A kisfiam pedig mióta a szopizást abbahagytuk, ha fáradt, bedugja a kezét a pólóm alá és a hasamat simogatja, néha így alszik el.
De a párom is szereti a simit, kiskorában az anyukája úgy altatta, hogy simogatta a hátát, ez "nyomot hagyott benne": -)
nedina
2009.03.30. 07:45:17
Először is nagyon szépen köszönöm a hírleveleket, nagyon sok hasznos dolgot tanultam belőle.
Az érintés szerintem nagyon fontos társas kapcsolatokban. Amikor reggel felkelünk megsimogatom a gyerekeimet ( a férjemet csak akkor ha otthon van). Öleléssel válunk el az oviba és amikor megyünk értük szintén megöleljük őket. A lányom úgy alszik el, hogy simogatnom kell. Napközben is sokszor csak odaszaladnak hozzám, megölelnek és megpuszilnak. Ha egészségesek is odabújnak hozzám, de ha betegek, akkor még nagyobb szükségük van rám.
Erzsa
2009.03.30. 06:47:59
Köszönöm az aktuális hírlevelet!
Szerintem is hihetlenül fontos az érintés. 25 éve pedagógus vagyok, tapasztalom a gyerekeknél, milyen jelentősége van annak, ha megsimogatom a buksijukat. Nem tudnék érintés nélkül gyermekek között lenni...
Az andragogiában viszont, amivel most ismerkedem, azt a visszajelzést kaptam, hogy nem lehet alkalmazni, ne lépjek be a felnőtt privát szférájába. Valóban így van? A felnőttek már nem szeretik, ha megérintik őket? Vajon miért van ez így?
Sógorka Róbertné
2009.03.30. 06:47:21
Tisztelt Uram!
Szeretném megköszönni mondhatom sokak nevében is
azt a sok szép és tudományos irásokat, melyet Ön ir.
Teljesen egyetértek az érzelem erejéröl irtakkal!
Minden irását elolvasom, de sajnos nem tudom könyveit megrendelni kis keresetem miatt. /maradék összeg amit beosztok havonta 25000, -Ft
Unokám 2 éves lesz május 4-én. Neki is oly sok szépet kinéztem Öntöl, de sajna nem megy.
Maradok tisztelettel Eszter
sári
2009.03.30. 06:45:25
Kedves Kazal Kolos, nagyon tetszett mindegyik levele, de ez különösen "megérintett"... emlékszem, mikor meghalt a párom, rettenetes volt, de legfőképpen az odabújni valakihez hiánya keserítette meg az életemet...
soha nem kívánnék ilyet senkinek, inkább azt, hogy minél több szeretetteljes simogatásban legyen része
Fi Mariánne
2009.03.30. 06:00:11
Köszönöm ezt az igen fontos és aktuális hírlevelet. Bizony nagyon fontos az érintés. Minden mozdulatában ott van a jelentése. Kiérezni belőle az odaadó szeretetet, a szerelmet az óvást, féltést. Érintés nélkül hiába vagyunk biztonságos párkapcsolatban, vagy hiába vannak szüleink, ha nem érintenek, megöli az érintés hiánya a kapcsolatot.
|
|
