|
|
A családi béke erősítése
Ön szerint melyik a fontosabb: az ész, vagy az érzelem? A teljesítmény vagy a szeretet? Lehet úgy élni, hogy nem a környezetünk elvárásai határozzák meg az értékrendünket, boldogságunkat? Ön szerint is a fejben dől el?
Gondolkodjunk közösen!
Kattintson ide, és mondja el
véleményét!
A hozzászólások
o5VPWKK1L
2016.09.04. 14:05:24
This is a neat suamyrm. Thanks for sharing!
0B5786uUq
2016.09.03. 06:10:46
Your articles are for when it abluyotels, positively, needs to be understood overnight. http: //kuubnd. com [url=http: //umkfnhr. com]umkfnhr[/url] [link=http: //ytggxlxrn. com]ytggxlxrn[/link]
9VJTPHINw
2016.09.02. 22:54:20
Times are chaginng for the better if I can get this online!
jdNzKAriboz8
2016.09.01. 17:56:42
What would happen if you argued about aesthetics *without* coffee? I suppose that is not that humorous but I am stupid and want to know. Conversely, if you had coffee without arguing about aetstehics...
zJwUGCyVua
2015.10.13. 15:37:39
YIUP1k jhnojnefsszk, [url=http: //jxncajpudoap. com/]jxncajpudoap[/url], [link=http: //uhbgneglxflg. com/]uhbgneglxflg[/link], http: //hijrqgzzqspb. com/
5YYOV0yr
2014.03.04. 04:05:55
Fortunately, there are many ways QuotesChimp can save money on insurance premiums without skimping on necessary coverages, even if you have had difficulty obtaining insurance in the past. Knowing how to use these techniques will help you properly protect yourself and your family, while leaving more room in your budget for other items.
QkYfLOyenzP
2014.02.04. 18:31:12
This information is term life insurance quotes bestlifeinsurpolicy. com heliomeds. com hizool! nys health insurance comparehealthinsur. com off the
cdsc3aP3ZH
2013.09.01. 19:31:25
Aloiazaam-infarmatkon found, problem solved, thanks!
a6XS3EGcvA
2013.09.01. 07:48:37
Fiindng this post. It's just a big piece of luck for me. http: //ygzoumc. com [url=http: //yweamwuu. com]yweamwuu[/url] [link=http: //qvoefijia. com]qvoefijia[/link]
hhtZb6QBaE
2013.08.31. 10:46:03
IMHO you've got the right anesrw!
6JWRpflvael8
2013.08.30. 09:47:03
: 2012. november 9. pe9ntek Nem soakkl a harmadik je1te9k ute1n ke9ne folytatni, akkor lenne e9rtelme a mente9sek megtarte1se1nak. Nekem a he1romfe9le befejeze9sből kettőne9l van egy elke9pzele9sem az univerzum jf6vője9ről, e9s ake1r a re9gi karaktereket is viszont le1thatjuk, esetleg magasabb pozedcif3ban, mint a he1borfa előtt.
fvMPgaVWcM
2012.01.14. 17:57:23
K1XEDH, [url=http: //dgmfmyfbieph. com/]dgmfmyfbieph[/url], [link=http: //bigdvdcuqavb. com/]bigdvdcuqavb[/link], http: //vblqnqxfbjxx. com/
cRWsFKjBKQZQCiAk
2012.01.12. 16:03:23
mXZCxA ooopcnpqrmmw
WQpHRyWtkbUeNp
2012.01.10. 15:30:56
n489Pm, [url=http: //wvwriqxnovrw. com/]wvwriqxnovrw[/url], [link=http: //zwnyawdbsynv. com/]zwnyawdbsynv[/link], http: //wixidjnzvusl. com/
YUNiZGZNcMDOG
2012.01.10. 11:35:53
dfnVQ8 rpmyfybjgxms
TBaeGglkUrM
2012.01.09. 22:14:09
That's really shwred! Good to see the logic set out so well.
wnpjoulqg
2011.09.06. 20:25:30
mfQhmx ymhnswuwxjon, [url=http: //myhjcdvdihfy. com/]myhjcdvdihfy[/url], [link=http: //xiirudrqdxqn. com/]xiirudrqdxqn[/link], http: //mvgmljckyxjc. com/
AkngyZLWemFFuO
2010.11.21. 14:46:43
SMtEiW buinwmpraqrb, [url=http: //miplpgmiownp. com/]miplpgmiownp[/url], [link=http: //ncaaxpsdeccm. com/]ncaaxpsdeccm[/link], http: //sjictrxurvic. com/
Tóth Edina - BESZÉDZAVAROSOK ÓVODA ÉS ISKOLAALAPÍTÁSA
2009.12.29. 12:08:54
Kisfiam most volt 4 éves diszfáziás vagy diszláliás, már a Szakmai Bizottság sem tudja eldönteni, ezért Budapestre a Vadaskert kórházba küldtek minket. Nagyon magas az IQ szintje, 135.
Más oldalakon olvastam, hogy sok szülő panaszkodik, hogy halmozottan értelmi fogyatékosok közé rakják a gyereket vagy normál általános óvodába, iskolába. Az egyik helyen visszahúzzák a másik helyen siettetik, ezért nem éri utol a többieket a tanulásban. Nincs a beszédzavarosok számára sem óvoda sem iskola. HÍVJUK FEL AZ EMBEREK FIGYELMÉT! LEGALÁBB PRÓBÁLJUK MEG! TÁMOGATNÁK-E EZT A LÉPÉST?
tantónéni
2009.03.29. 20:43:07
Gabi, a jód sokat segít! Amúgy a szervezetnek a megfelelő működéséhez szüksége van vitaminokra, ásványi anyagokra, nyomelemekre stb. Lehet. hogy a pszichológus valami táplálékkiegészítőt adott a gyereknek. Gyógyszert, azt ő semmiképp.
Anda
2009.03.09. 15:15:52
Egy éve olvasom a hírleveleket. Sajnálom, hogy nem volt ilyen fórum korábban, a középső gyermekem 8. osztályos, és 6. óta egyre több a tanulási gond vele. Vajon van még lehetőségem segíteni a tanulási nehézségein?
Gabi
2009.03.03. 14:28:35
Üdv. Bóbita, mi az a "gyógyszer" amit a pszichológus adott?
kata
2009.02.13. 21:12:36
Fiam tanító nénije közölte velem, hogy neveljem meg a fiamat, mert unatkozik az óráján, mert túl gyorsan oldja meg a feladatokat. Mondom neki, hogy akkor adjon neki plussz feladatot. Erre ő: adok én neki házi feladatot...
Mire én: köszönöm otthon én megoldom. Soha nem unatkozik... (megjegyzem osztályukba 17 gyerek járt összesen)
Sajnos nagyon sok rossz tapasztalatom van a pedagógusokkal kapcsolatban. Gyermekemet ezek után elküldték pszichológushoz egy levéllel, amiben leírta ugyanez a tanár, hogy mivel a gyerek extra képességekkel rendelkezik, extra feladatokat kellene hogy kapjon... a kérdésem csak annyi lett volna, hogy ha ilyen jól tudta, hogy mit kellett volna tennie, miért nem tette?
A gyerek megnyerte a kerületi matekversenyt és negyedikes létére egy az ötödikeseknek indított
másik tanulmányi versenyt... Ennek ellenére és hogy szinte könyörögtem az összes tanárnak a felsőtagozaton, hogy küldjék el fiamat az összes induló versenyen, mert szeret és tud is versenyezni, szinte soha nem küldték versenyre csak panaszkodtak, hogy "rossz" a gyerek. Hetedik évvégén meg már el is tanácsolták az iskolából...
Soha nem fogom megérteni miért tették ezt vele, miért nem érte meg nekik egy jó adottságú gyereket az ő szintjének megfeléelően kezelni.
Gyarmati Ágnes
2009.02.10. 09:11:34
Először is meg szeretném köszönni azt a sok-sok hasznos hírlevelet, melyet igen gyakran olvashatok Önöktől!
Nos a kérdésre a válasz, hogy melyik a fontosabb, az ész vagy az érzelem, nos az érzelem! Ezt tapasztalatból mondom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az én 5 és fél éves fiam ésszel és nagyon mély érzelmekkel egyaránt "rendelkezik". De az alap az "érzelmi" nevelés. Elfogadni, sőt élvezni őt, úgy ahogy van, olyannak amilyen. Örülni vele minden apró sikerének, örömének, és persze együtt érezni bánatában, vagy kudarcában, és utat mutatni, támogatni őt, az maga a csoda. Büszke vagyok rá! Nem elfogult! Tudom, ha szeretettel, odadással, türelemmel közelítek meg bármilyen "problémás" helyzetet, akkor célt érek el. Nem arra gondolok amit én szeretnék tőle látni, vagy elvárnék tőle, hanem arra amit ő szeretne tudni, elérni, csinálni. Mert az a lényeg, hogy ő jól érezze magát a bőrében. Minden gyermek jó valamiben, és amiben nem is olyan jó abban is fejleszthető. Nem is hinnénk mennyit "léphet előre" ha megfelelően közelítünk.
És végül egy példa a mi életünkből. 4 és fél évesen, tavaly márciusban óvodát váltottunk. A fél éves munkája három festett kép volt. Konkrétan 3 paca. Tudtam, hogy a gyermekemben jóval több van, mert rendkívül jó gyakorlati érzéke, és kézügyessége van. A váltás óta eltelt 1 év. Az új oviban minden nap figyelnek a gyermekekre, leülnek melléjük, beszélgetnek velük, segítenek nekik, és bátorítják, dícsérik őket. A firkákat is! Nos kiegészülve az otthoni lékörünkkel, a kettőnk kapcsolatával, a segítségemmel, ma a fiam rajzát rajzversenyre küldik! És nem a verseny eredménye a lényeg. Rém büszke arra, hogy versenyre rajzolt, meg az átlagos, mindennapi rajzaira, munkáira is, és én is büszke vagyok rá. De nem csak a versenyre! Minden rajzára! Amit otthon készít azt is beviszem az oviba megmutatni, meg a barátainkhoz is. És a siker szárnyakat ad! Én tudom...
Optimusz
2009.02.08. 10:49:51
Köszönöm! Nagyon nagyon hasznos!!!
Én az észt helyezném előtérben, mert az érzelmek részrehajlóak, önzőek, és becsapósak...
A szeretet, mindennél fontosabb!!!
És a fejben dől el, hogy mi irányítjuk magunkat, vagy mások életét éljük azáltal, hogy nekik kívánunk megfelelni...
Holott önmagunkhoz képest kellene emelni mindig följebb, és följebb a mércét...
Hiszem, hogy fejlődésre, tanulásra, és egymás segítésére teremtettünk...
Randa
2009.02.07. 09:42:45
... volt egy asztmás osztálytársa a kislányomnak, aki amikor ötödik osztályban testnevelés órán, futás közben köhögési rohamot kapott, kiállt a sorból, spray-t használ, picit pihent, maj tovább futott... az Ő szülei is úgy gondolkodtak, nem megkímélni akarják a gyereküket, hanem a lehetőségeikhez mérten, edzett, teherbíró, emberré szerették volna cseperíteni, egészséges életet álmodtak neki...
Randa
2009.02.07. 09:26:35
A hírlevél sikerét jelenti ez a sok, érzelemgazdag hozzászólás… a szakmai hasznon túl. Három gyermekem felnőtt, a legkisebb diszes, rengeteg jól/ rosszul megoldott konfliktus van a hátunk mögött szülőként, és a kislányomat tanító pedagógusok is biztos hasonlót gondolnának erről. Volt arra is példa, hogy „Te nem vagy olyan, mint a testvéreid” –del kellett küzdenünk. Hogy a dolgozatát meddig írhatta, és milliónyi, ma már apró igazságtalanság, ill. vélt igazságtalanság az iskola és az élet velejárója! Nem szabad ezeket kikerülni lavírozással, mert később komoly gondokkal kerülünk szembe, ilyen döntéseink miatt. Jobb megerősíteni a gyereket, biztos érzelmi hátteret adni, és bízni a szakemberben, ha pillanatnyilag nem is értünk vele egyet. Bíztatást jelent pl. „Legközelebb meg tudod csinálni ha előbb leírsz mindent, amit tudsz és a végén készíted el azokat a feladatokat, amiken gondolkodnod kell! ” vagy „Korábban fekszel le legközelebb, ha dolgozatot írtok! ” Nem vittem más iskolába a diszes kislányom, de szorosan a nyomában jártam, hogy érzelmileg, és készségeiben kiteljesedhessen. Edzések, zeneiskola, minden a hátára került, ami a testvéreinek- mert úgy láttuk, fejleszti, és ha nem is túl kimagasló, de megszokta, az számít, hogy Ő mindent megtegyen, amit lehet. Máig nem olvas túl jól, de szívesen teszi, felsőfokú angol nyelvvizsgája van, és ebben az évben diplomás közgazdász lesz, reményeim szerint. Sokkal többen tudnák ezt utánunk csinálni, mint ahányan „harmadikban” ezt gondolnák a problémás kisgyerekükről! Az érzelem/ bizalom/ következetesség/ KITARTÁS hiánya nehéz helyzetbe hozhat mindenkit!
Okoskodó
2009.02.06. 22:05:45
Még egy hozzáfüzni valóm van a pedagógusokkal kapcsolatban. Én is figyelemzavaros, diszlexiás gyerekek édesanyja vagyok és tapasztalatom szerint a pedagógusoknak nem az érzelmeikkel van a baj, hanem -tisztelet a kivételnek- nincs meg az intelligenciájuk, hogy megértsék, igenis van olyan gyerek, akinek több idöre van szüksége. Emberileg éretlenek ahhoz, hogy problémás helyzeteket kezelni tudjanak. Azért kellett az egyik gyerekkel iskolát váltani, mert a tanító néni véleménye szerint 3. osztályban már nem engedhetö meg, hogy tovább írjon egy dologzatot, mint más. "Mit mondok a többi gyereknek? " Mindemellett állítólag imádta a lányomat. Most egy autisztikus gyerek mellett ül a lányom, aki szinte dupla annyi idöt kap a felmérökre.
Okoskodó
2009.02.06. 21:52:45
Én nem tudom szembeállítani az értelmet és az érzelmet. Egy igazán intelligens ember úgy viselkedik, hogy ne legyen mások kárára. A világban viszont igenis teljesíteni kell, akár diszes valaki, akár nem. Az a fontos, hogy legyen elég önismerete és önértékelése az embernek, hogy arra nevelük a gyerekeinket, hogy mire nagykorúak lesznek, ismerjék az erösségeiket, tudják, milyen területen tudják a maximumot kihozni magukból. Szerintem az elhivatottság a fontos.
Persze, nagyon fontos a szeretet, az emberség és segítökészség a munkahelyen, de mégis a teljesítmény kellene, hogy számítson. Ne az ismeretség, barátság, jó kapcsolatok révén érvényesüljön valaki, hanem tehetsége és képességei szerint.
Persze, értem én, miröl van szó. A pedagógus szakmához jóval több empátiára, szeretetre lenne szükség, mint pl. az informatikushoz. De kérdem én, Önök egy nagyon megnyerö, de szakimailag pocsék orvosra bíznák magukat, vagy inkább olyanra, aki kertelés nélkül leordítja a fejüket, hogy a panaszok jelentkezése után miért fél évvel jelentkezik, végül mégis meggyógyítja? Igenis kell az ész és a szakértelem, az elhivatottság.
Brigi
2009.02.06. 12:36:12
Három gyermek édesanyja vagyok, és a nagylányom az akivel nagyon sokat kell foglalkozni, mert diszlexiás. Sokat olvasunk, és ez a kistestvéreinek nagyon tetszik. Szerintem a szeretettel sokkal többre megyünk, és az érzelem is fontosabb mint az értelem. Igaz vinni kell korrepetálni is de ő ezt nagyon élvezi, és ezt szeretetből csináljuk, mert csak neki akarunk jót. Nagyon jó volt a cikk. Üdvözlök mindenkit.
Emeskei
2009.02.06. 10:25:20
Jaj, de örülök, hogy vannak még normálisan gondolkodó szülők és pedagógusok. 3 fiam közül az első súlyosan sérült, alig tud valamit önállóan megcsinálni. A második, aki érzékeny lelkű, issza ennek a levét. A harmadik kiegyensúlyozott személyiség, alig van vele probléma. De van olyan pedagógus az iskolában, aki ennek az érzékeny és bezárkózó, "sikertelen" gyereknek is tud segíteni, mert szereti és emberszámba veszi, sokszor még a többiek kárára is - ezzel a többi gyerek is jó példát lát, és valóban: másodikos korukra már ők is segítenek neki. Hiánypótló ez a hírlevél, mindenkinek olvasnia kéne!!
Éva
2009.02.04. 23:03:05
Három gyerek anyja vagyok, sok mindent kipróbáltam már, de a legtöbbet a szeretet és a meghallgatás ért.
Szerintem, ha igazán szeretik a gyereket, azt ő megérzi, a teljesítményében is látszik, meg az életében is. Az önzetlenül, magáért szeretett gyerek meg is hálálja ezt.
Kati
2009.02.04. 21:09:52
Csak gratulálni tudok ehhez a jó hírlevélhez.
Nagyon megfogta a lényeget.
A hozzászóló szülők és pedagógusok is nagyon jól látják a mai érzelmek nélküli világ dolgait.
Mindenkinek csak gratulálni tudok.
Az a jó, hogy reménységeim szerint sokan vagyunk, akik folyamatosan olvassák a hírleveleket és el is gondolkodnak ezeken a tényeken, ha ez így van, akkor már tettünk egy lépést, hogy boldog gyerekeket neveljünk.
Üdvözlet MINDENKINEK!
Kati
2009.02.04. 21:08:57
Csak gratulálni tudok ehhez a jó hírlevélhez.
Nagyon megfogta a lényeget.
A hozzászóló szülők és pedagógusok is nagyon jól látják a mai érzelmek nélküli világ dolgait.
Mindenkinek csak gratulálni tudok.
Az a jó, hogy reménységeim szerint sokan vagyunk, akik folyamatosan olvassák a hírleveleket és el is gondolkodnak ezeken a tényeken, ha ez így van, akkor már tettünk egy lépést, hogy boldog gyerekeket neveljünk.
Üdvözlet MINDENKINEK!
Anikó
2009.02.04. 07:55:11
Úgy gondolom, minden gyermek "érzelmes" gyermek. Van, aki ezeket az érzelmeket, kudarcokat, fájdalmakat, csalódásokat magába zárja és egy életen keresztül cipeli; van, aki "kiönti a lelkét" és szülővel, baráttal meg tudja osztani, fel tudja dolgozni; van, aki megpróbálja, de falakba ütközik; van, aki agresszióval reagál. Van, akit a kudarcok magasabb teljesítményre sarkallnak, és van, aki a sikertelenség hatására lebénul és azt is elfelejti, amit addig tudott. Van, aki a teljesítménykényszert tudja pozitívan, kihívásként kezelni, és van, aki megtorpan az akadályok előtt, akár vissza is fordul a félelmei miatt. Minden gyermekhez más kulcs tartozik. Azt hiszem, ez nem függ annyira a gyermek képességeitől, mint gondolnánk. A legjobb képességű, legszorgalmasabb, legjobban teljesítő gyermek is lehet lélekben "zárvány", és válhat boldogtalan, sikertelen felnőtté. Ahogy a tanulási problémákkal, magatartási zavarokkal küszködő gyermek is élhet majd kiegyensúlyozott, boldog felnőtt-életet. A pedagógus feladata lenne, hogy a gyermekekben felismerje a valódi egyéniséget, megtalálja hozzá a "kulcsot", és (ha lehet a szülővel együttműködve, ha nem lehet, akkor nélküle), de igyekezzen a gyermek javára használni is azt. A mai iskolarendszer erre nem ad időt a tanároknak és nem is motiválja a pedagógustársadalmat, hogy ebben az irányban haladjon. Néhány (szerencsére nem olyan kevés) lelkes pedagógus persze mindig akad, és néhány (sajnos nagyon kevés) olyan intézmény is, ahol a teljesítménnyel szemben a tolerancia, a türelem, az odafigyelés és elfogadás a nevelés irányelvei.
Szterke
2009.02.04. 06:24:37
Van három vér szerinti lányom, köztük egy diszlexiás, tőlem örökölte. Gyermekkorában sokat gyötörtem, de igazi fejlődést csak akkor tapasztaltunk, mikor szakemberhez került. Ma 28 éves, most végez a főiskolán. Örökbe fogadtunk egy kisfiút, aki születése óta görcsös, merev izom tónusú. Két hónapos kora óta hol konduktor, később logopédus, gyógypedagógus foglalkozott vele. Négy évesen indult meg a beszédfejlődése. Most első osztályosok vagyunk, sok minden nem megy, de szépen rajzol, szépen is tud írni. A hangokkal sok problémánk van, a számolásnál a bonyolultabb feladatok gondot okoznak. A művészeti iskolában járunk rajzra, és hetenként egyszer van egy fejlesztő játékprogram amit nagyon szeret.
Azt gondolom mint szülőnek mindig azt kell szem előtt tartanom, hogy a mi kettőnk kapcsolata ne hordozzon tartós feszültséget, érezze, hogy nekem ő nagyon fontos olyannak, amilyen. Ha valamiben segítem, az igazi segítség legyen és ne rákényszerített.
Bóbita
2009.02.03. 23:10:07
Egyetlen hírlevelet se hagynék ki, de ez engem is megindított. Kislányom jelenleg a 3. osztályba jár. Az első két év folyamán töbször is nekifutottam az iskolaváltásnak a dislexia + enyhe hiperaktivitása nyomán ért kudarcai miatt. Ezeket a megsemmisítő érzéseket (amikor a gyerek sírva meséli el kirekesztettségét, mellőzöttségét, a tanítónőktől való meg nem értettségét) csak (? ) a hasonló cipőben járók tudják átérezni. De nem adtuk fel! Minden fogadóórán elmondtam, mennyit játszunk
(emlegetve a varázsbetűs nagyszerű játékokat), mennyit foglalkozunk a gyerekkel. Az eredmény a 3. o. félév végén jelentkezett. A pszichológustól kaptunk egy gyógyszert, ami pótolja a gyermek hiányzó hírvivő anyagait. Kislányunk szinte megtáltosodott. Bár tartok a gyógyszertől, az eredmények önmagukért beszélnek. Most is tanulunk, de nem kell lasszóval asztalhoz ültetni, kedve, kitartása van a tanuláshoz. Már látjuk az alagút végét. Reménykedünk, hogy nem "csak" boldog lesz életében, de érezni is fogja hogy a "helyén van" a világban, képességeinek, u. akkor az élet kihívásainak is eleget tud tenni.
Judit
2009.02.03. 21:10:10
Azt gondolom, hogy bár régóta olvasója vagyok a hírlevelüknek ez tetszett a leginkább. A téma aktualitása sajnos sok ember számára felismeretlenül marad. Én magam egy 8 éves kisfiú anyukája vagyok, aki rendkívüli jó eredményeket produkál az iskolában, ám folyamatosan szorongó és néha emiatt kissé magatartásbeli problémákkal küzdő gyerek. (testalkatilag fejlettebb, mint a korosztályi átlag, ami gyakran a csúfolódások céltáblájává teszi) minden nap elmondjuk neki, hogy mennyire szeretjük apa is, én is és hogy milyen büszkék vagyunk rá. próbáljuk erősíteni az önbizalmát és önbecsülését, mert bár jól tanul az esetleges rendetlenkedése miatt a pedagógusok nem partnerek a probléma megoldásában. véleményük szerint szigorúbbnak kellene lennem ám én magam nagy hangsúlyt fektetek az érzelmi nevelésére. Szociálpedagógusként találkoztam már sokkal problémásabb helyzetű gyerekekkel, és sohasem tudnám a szülőknek a szigorú nevelést megoldásként ajánlani.
Regina
2009.02.03. 18:18:10
Mai teljesítménycentrikus iskoláinkban, világunkban, úgy érzem a szeretet, az érzelem kiszorul mindennapjainkból, pedig a pozítív emberi tulajdonságok ( Szeretet, megértés, megbocsájtás, biztatás, bátorítás, barátság stb. ) átélése, megértése, gyakorlása mennyi jót tesz: felemel, jókedvre derít, önbizalmat fejleszt... Meg kell tanulnunk : "mindenki jó valamire. ", fel kell fedeznünk és továbbfejlesztenünk, akkor is, ha a tanterv nem írja elő. Megéri!
Hédi néni
2009.02.03. 16:08:07
Szülőként és gyakorló pedagógusként azokat a tapasztalataimat tudom elmondani, amit a gyermekeim iskoláiban és az én iskolámban megéltem. Nehéz volt szülőként elfogadnom, ha probléma volt a gyermekeimmel. Pedig az volt, nem is kevés: nagyobbik fiamról 4 évesen derült ki, hogy autista, és diszlexia gyanújával másik fiam is járt fejlesztésre, nagyobb lányom is sokat bajlódott az olvasástanulással. Emiatt fordult érdeklődésem a fejlesztő pedagógia felé. De ami miatt hosszú évek óta sok-sok tanítványomnak talán segíteni tudtam egy törekvés volt. Így tudom csak viszonozni a sok segítséget, amit a gyerekeim kaptak, hogy én is megpróbálok segíteni a diákjaimnak.
A mi iskolánk kicsi. Ismerjük egymást, figyelünk mindenkire. Szomorúan olvastam az elkeseredett hozzászólásokat, de remélem vannak még "emberléptékű" helyek máshol is az országban, ahol odafigyelnek a gyermeinkre és segítik
tanár
2009.02.03. 16:03:34
Teljes mértékben egyetértek a vitaindítóval. 23 éve tanítok egy zenetagozatos általános iskolában, ahol a pályakezdésem idején naponta volt énekóra. Ma ez már koránt sincs így, a tagozaton is drasztikusan csökkentek az énekórák, a normál tantervből pedig már lassan ki is szorul. Az ének a "nem fontos" tantárgyak közé került, pedig az egyik legfontosabb kellene, hogy legyen. Erősíti az összetartozás élményét az "összedalolás" (Kodály szavai) élménye. A kórusban éneklő gyerekek összefogottabbak, jobban figyelnek egymásra, általában jobb eredményeket érnek el más tantárgyakban. Az én SNI-s kislányom is tagozatos. Szinte mindent meg tudok vele tanulni, amihez ritmust vagy dallamot tudok kapcsolni. Hála ennek a honlapnak, a versbe foglalt szorzótábla minden napra juttat sikerélményt. Amit két évig képtelenek voltunk megtanulni, most hetek alatt menni fog, ha így haladunk tovább. Köszönjük!
Mesó
2009.02.03. 15:43:58
Szerintem is az egyik legjobb hírlevelük a mai. Talán azért, mert sok bátorítás van benne. Az én 8 éves gyermekem is nagyon érzékeny és melegszívű, amit mások nagyon kihasználnak. Tényleg sokan csak a teljesítmény alapján értékelik a tanulót, pedig van aki tízszer annyit dolgozik a 2-3 jegyért mint más az 5-ért. Köszönöm a bátorítást!
katica
2009.02.03. 14:11:38
Önök leírják, hogy mi szülők hogyan segitsük a gyermekünket. Kisfiam 5. osztályos, második osztályban derült ki, hogy diszgráfiás. Az alsós tanító néninek nem volt gond a diszgráfiás gyerek. Az ötödikes magyar tanár "ki-é ez a ronda írás felkiáltással javitja az osztály előtt a dolgozatot, sőt az osztály előtt kritizálta a gyermekem irását, nyomdafestéket nem tűrő megjegyzésekkel. Miért nem ellenőrzik, hogy szóban felel-e a diszgráfiás gyerek?
Kis Virág
2009.02.03. 10:13:04
ez az eddigi legjobb hirlevelük, megerősit minket szülöket, kár, hogy kevés pedagogus olvassa, akinek kellene, a pedagogust hajtja a kényszer a tantervteljesitése kis gépeknek leadják az anyagot aztán kész, a tanulási problémás gyereknek nem lehet jó ötlete, ne is legyen ö csak tanuljon, mert ugysem jó semmiben, nem kapnak lehetöséget megnyilvánulásokra vagy kevés a dicséret ami motiválná öket. sokan csak egyszerü lustaságnak minösitik a teljesitményüket, és elborzadnak azon ha a gyerek végre szót kap és olyan élmnyeiröl számol be ami itthon érte és ezért még dicséretet is kapott ami nem fontos. A macerás gyerekeknek nincs helye egy normál iskolában, mert a pedagogus nem tud mit kezdeni vele, mivel nem képes hozzájárulni a pedagogus sikereihez. az én gyerekem most kezdett ötödik osztályt. oktober elején az összes ujdonsült pedagogust végig jártam és elmondtam mindeygyiknek, hogy problémáink vannak a tanulással a papir erröl az ofönél van.. volt olyan tanár akihez oktober végére sikerült idöpontot egyeztetnem- fogalma sem volt róla, pedig az oföt az elsö szülöin amit szeptember elején megtartott megkértem, hogy jelezze. a pedagogus bevallotta, hogy a papirt nem is látta nem is tudott róla megköszönte, hogy bementem és elmesélte van akit 7osztályra ismer csak meg.. pedig egy osztályközösség nem csupa macerás gyerekböl áll össze. nem tetszik nekik a több idö a dolgozatokhoz, mert ez nem találják korrektnek a többi gyerekkel szemben, mindezt ugy tálalják nekem, hogy biztosan kényelmetlen lenne az én gyerekemnek. a tesi tanár piszkálta, hogy nem tud semmit felmutatni és gyengén áll testnevelésböl nekem is fájt a reakciója pedig nem személyesen kellett megélnem a piszkálodásait, képtelen volt felfogni, hogy a gyerekem aszthmás és most első év, hogy résztvesz tesi órákon csak futás alól van felmentése, korábbi években a könnyed fizikai terhelés is fulladást váltott ki nála ezért addig teljesen fel volt mentve. napról napra azon kapom magam, hogy szeretne ujra fulladozni inkább, hogy megkimélje magát a megjegyzésektöl a rossz osztályzatoktól, hogy ujra teljes felmentést kapjon, mert az elsö félév végére még mindig nem képes 5 normális szabályos fekvötámaszt pl. megcsinálni, és a szint ennél sokkal több lenne.. hiába kap itthon melegséget szeretetet, hiába tudja, hogy itthon ö valaki és értékes emberke még ha szenvedünk is a tanulással gyakran, vágyna ö is az otthon melegétöl távolabbi megértésre elismerésre...
iskolát váltunk, de ez is lutri
Andrea
2009.02.03. 10:02:22
Tíz éves kislányunk diszlexiás, másodikban át kellett vinnünk egy kudarckerülő, képességeit jobban figyelembe vevő alapítványi iskolába. A "normál" iskolában már megtörte volna személyiségét, önértékelését az, hogy nem tud a szoros követelményeknek megfelelni.
Sok közös munkába kerül képességeinek fejlesztése, de nem az iskolai osztályzat a cél. Annak örülnénk a legjobban, ha végül sikerülne olvasó felnőtté válnia. Azért is dicsérjük, hogy milyen jól tud barátkozni beszéltünk róla neki, hogy milyen fontos ez az életben, fontosabb mint az osztályzatai.
A családban semmivel sem kap kevesebb megbecsülést és szeretetet mint jól tanuló testvére. Az érzelmi intelligencia sokkal fontosabb ahhoz hogy az életben megtalálja majd a helyét, boldogságát.
Andrea
Fenyvesi Margit
2009.02.03. 10:00:06
Sajnos mai pedagógiai rendszerünkben furcsa hozzáállásokat tapasztalunk. Gyermekem a tavaji évet nagyon nehezen viselte. Disszgráfiával küzdünk, a törődés ellenére alacsony szókinccsel rendelkezik, valamint a tanuláshoz, memorizáláshoz jóval több időre van szüksége. Mindehhez járult az elmúlt 7. évben sajnos egy válás, nagypapa halála, költözés és a kedves jóbarát a kutyus halála. Gyermekem 7. év végén magyar nyelvtanból megbukott. A kiskamasz korban amúgy is adódnak nehezen kezelhető problémák, ezt tetéuték a leírt események. Próbáltam úgy fordulni a tanárokhoz, hogy elmeséltem ezeket az érzelmi válságokat. A válasz: más is vált már, más is költözött már! Érzelem, nagyon nagy szüksg lenne rá. Megértés, szeretet a pedagógusoknál természetes kellene, hogy legyen. E helyett mivel találkozunk? Ész érvekkel. Minden pedagógus (tisztelet a kivételnek) elvárja, hogy a saját tantárgyát a gyermek 100%-os tudással adja vissza, mert 50% alatt már elégtelen az osztályzat. Egyet azonban elfelejtenek, ők több éve, sokszor több évtizede tanítják ugyanazt, míg a tanulóknak napi hat-hét tantárgyból kell felkészülni az ismeretlenből. Bocsánat, hogy ezt írom, de a pedagógus valami különleges állatfaj. (Én magam is az voltam, amíg el tudtam viselni a kollégákat! ) Jelenleg a funkcionális analfabétizmus az egyik terület amivel foglalkozom és sajnos mindig visszaköszön az ész az érzelemmel szemben. Szeretettel, kicsit több odafigyeléssel felnőtt embereket lehet leültetni (nem iskolai rendszerben! ) Írni, olvasni, értelmezni "tanítani". Nagyon fontos az érzelem, a jó kapcsolat, hiszen szülőként oly sokszor megtapasztalhatjuk, hogy egy-egy "kedvenc" tanárért mit meg nem tesznek a gyermekeink. Szeressük a gyerekeket, még ha felnőttek is!
Zsuzsa
2009.02.03. 09:59:21
Köszönöm a levelet! Egyetértek a gondolataival. Szülőként elfogadom a gyerekemtől azt is, ha "csak" a készségtárgyakból jó, vagy az élet más területein jó valamiből (például remekül tud kibékíteni veszekedőket, mindenek felett álló nyugalmával hat a vitatkozókra, derűs hangulatát képes másokra sugározni), de az iskolában sajnos a "fő" tantárgyak számítanak. Hiába tudja ő magáról, hogy értékes ember, ha az iskolai visszajelzésekből az ellenkezőjét kell leszűrnie.
Emese
2009.02.03. 09:24:59
Másodikos a legkisebb gyerekem- egy tündéri kislány. Gyünyörűen énekel (most kezdett hegedűlni), de naponta osaűl a zongora mellé és komponál. Emellett kiválóan rajzol, naponta kerülnek ki remekművek a keze alól; de a matek felmérője 1-es lett. Most már eljutottunk oda, hogy a nyelvtan felmérő elég jól sikerült, de az egzakt tudományokhoz való viszonya nem a legjobb. Mindehhez egy kis diszlexia is társul- de legnagyobb örömömre szeret olvasni, és nem csak az iskolai olvasókönyvet. A nagy dilemmám, hogy itt vídéken lesz-e lehetősége az igazi tehetségének megfelelő továbbtanulásra (mivel magam is zenélek, tudom, hogy ezen a téren igencsak tehetséges) vagy a "fontos" tárgyakból v aló gyengélkedése minden egyébb lehetőségtől megfosztja?
piros
2009.02.03. 09:23:30
Azt hiszem, szulo es pedagogus sosem gondolkodik hasonloan a gyerekrol. A szulonek az az egy van (vagy mindenesetre csak nehany), a pedagogus meg onkentelenul egy gyerektombot, halmazt, nevelesi iranyt, szocialis jelenseget stb. lat a gyerekekben. Raadasul minden tanar, aki "ad magara", fontosnak tartja a sajat tantargyat, azt szeretne, hogy a gyerekekkel megszerettesse, hogy teljesitmenyeket mutathasson fel stb. nemegyszer a tanugyi rendszer sem azt tamogatja, hogy a gyerekbol egeszseges felnott legyen, senkit nem erdekel igazan, hogy a tanar megtartja-e az orajat, es ott mit csinal... Csak az alapjan becsulik meg, mennyi dijat hozott, hany tovabbkepzon vett reszt stb.
Igy azt hiszem, nem is olyan csoda, ha a tanar "elfelejti" neha, hogy erzo lelku emberrel van dolga, aki szamara az o pillanatnyi, rutinos dontese akar egesz eletere szolo elmeny lehet.
Az en iskolamban pl sokan haragszanak a tornatanarra, hogy a diakokat kis jeggyel zarja le. Pedig ez hozzatartozik ahhoz, hogy "presztizse" legyen a tantargynak. Hogy ne megjelenesre kapja a gyerek az osztalyzatot, hanem arra, hogy teljesit. Es akkor megint ugyanabban az ordogi korben vagyunk: ha nem ingyen kapja az osztalyzatot, akkor teljesiteni kell... Tehat ez sem jatek mar. Es egyre kevesebb alkalom van arra, hogy jatsszon a gyermek. Egyre inkabb felnottnek nezik, egyre korabban kell felelosseget vallalni a cselekedeteiert, olyan korban, amikor nem kepes meg felfogni a kovetkezmenyeit...
Arika
2009.02.03. 09:22:44
Érzelmi típusként nekem a legfontosabb dolog a szeretet, ha az nincs, akkor lehet ész, siker, nem sokat ér. Nem lehet elégszer elmondani családtagjainknak, hogy mennyire szeretjük őket, ne majmolásra gondoljanak, inkább arra, hogy megerősítem bennük azt, hogy bármi gondjuk, bajuk, örömük van, azzal forduljanak felénk és közösen mindent megbeszélünk. Mi együtt örülünk a másik sikerének, együtt keressük a bajban a jót és ezt a pozitív életvitelt próbálom erősíteni nap mint nap bennem és a családomban is. Igaz, hogy néha bennem is elszakad a "kapszli" és ilyenkor a gyermekeimtől kapom meg a megerősítést és ez a jó!
Nekünk ez vált be.
Gabi
2009.02.03. 08:55:34
Az érzelmileg kiegyensúlyozott gyermek csodákra képes!
Gabi
2009.02.03. 08:53:16
Sajnos "ész" és pénz központú világban élünk, az érzelmek teljesen háttérben szorulnak. Egyet azonban le kell szögeznünk: gyermekeinket az iskola és a család neveli. Ezzel csak az a baj, hogy külön-külön neveljük és nem közösen. Amíg az iskolákban olyan pedagógusok dolgoznak akik alkalmatlanok a nevelésre (szakmailag lehet, hogy nagy tudású emberek, de pedagógiailag sajnos nem), alkalmatlanok a megfelelő értékek, erkölcsi normák átadására, addig mi szülők nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Szerintem ha egy gyerek nem jól tanul és "rossz" akkor nem a retorziókon, büntetéseken kell gondolkodni hanem a probléma forrását kell megtalálni, közösen : szülő-pedagógus. De ez nem így működik, az állandó büntetés csak tovább rontja a helyzetet. Véleményem szerint a gyermeket úgyanúgy kell kezelni mint felnőtt társainkat, úgyan úgy "működnek" mint mi felnőttek. Azért mert 20, 30, 40... cm-rel alacsonyabbak még emberek ők is, vágynak a dicséretre, az elismerésre, a sikerre, a szeretetre. Sajnos az iskolákban ez nem így van, lekezelik őket, azt erősitik bennük, hogy mennyi mindenre alkalmatlanok, mennyi mindent nem tudnak (tisztelet a kivételnek). Ha ez változna akkor talán több egészséges lelkületű, kiegyensúlyozott gyermek lenne.
erzsó
2009.02.03. 08:31:22
Az érzelem sokal fontosabb.
A szeretet számit mert kevés van a világban aki igazán szeret.
Igen lehet úgy élni hogy nem a mások véleményét halgatjúk meg.
Erzsébet
2009.02.03. 08:01:13
Tele vagyok problémával az unokám miatt, aki 12 éves leány. Csalódott a szülőkben, mindketten új házasságban élnek, új kis testvérek születtek. Új iskolába került, vonzza a rossz társaság, leromlottak az eredmények. Magunkhoz vettük, így messze van az iskola is. A gyerek stresszes, fáj a feje a hasa stb. Zavarja az órákat, sokszor nem ír házi feladatot, ezért természetesen egyest kap.
Beszéltem az ofőnökkel a pszichológussal és a családvédelmissel. Mégsem volt jó a hozzáállás szerintem: mi történt? Behívták a gyereket a tanáriba /ahol azt hittük az osztályfőnök fog vele beszélgetni/ ahol jelen volt az ig. helyettes, az oszt. főnök, a pszichológus, a családsegítő és még két tanár. Hogy pontosan mik történtek nem tudom, de azt mondták legyen tan. szobás, hogy legalább a házik legyenek elkészítve, s hogy ennek a vége nevelő intézet is lehet. A gyerek teljesen megkötötte magát, olyan ellenállást tanusított, ami ritkaság. Teljesen összetörtem vele együtt. Itt az ima erejében bízom főleg. Du. csontkovácshoz mentünk, kicsit tudtunk józanabbul beszélgetni. Este sírás volt a vége s majd azt kérte, hogy az ágyban meséljek valamilyen mesét. Igy a Rómeo és Júliát kezdtem olvasni s tán kicsit megnyugodva elaludt. Én ezt nem mondhatom el magamról. Ezt az iskolai jelenetet elképzelve az inkvizició jutott eszembe. Meg is mondtam a tanárnak s hogy ebben az esetben engem is behívhattak volna. Bele tudom képzelni magam a gyerek helyébe! Bocsánat, hogy igy kiöntöttem a lelkem, de az írás hatására megpróbálok valóban boldogabb embert faragni a kislányból. Sok üdvözlettel: Erzsi
Hat
2009.02.03. 07:34:48
Köszönöm, ez a hírlevél a legjobbkor jött. Éppen tegnap törték meg egy "kicsit" a gyermekem lelkét az iskolában. Most kaptam segtséget, köszönöm.
Zsoka
2009.02.03. 06:08:28
Nehez kerdes egy sikerorientalt tarsadalomban, de ha a tudas parosulhat jo erzessel es a teljesitmeny elerheto becsuletes kitarto munkaval es nem minden aron akkor a ketto nem zarja ki egymast. A "minden aron"van a hangsuly. Ha a jo jegyet nem marolas altal kapja, a gyermek, mar megtanult becsuletesen versenyezni. A szulo pedig segitsen a gyermeknek popzitivan ertekelni a torteneseket.
Gabor D
2009.02.03. 05:03:47
Maria: Szerintem hosszu tavon az Onok gyermeke lesz kiegyensulyozott es sikeres. Csak ne hagyjak, hogy kifogaskent hasznalja, hogy "csak az tud ervenyesulni, aki atgazol masokon". Aki atgazol masokon, az valoban gyors sikereket tud elerni, de sosem lesz olyan elismert, mint az Onok gyermeke lehet.
Ez az en szemelyes velemenyem, es biztos vagyok abban, hogy jol teszik, hogy a "szeretet" jegyeben nevelik gyermekuket.
Gabor D
2009.02.03. 04:59:49
"A csaladi beke erositese" talan az eddigi legjobb hirleveluk, gratulalok.
Mária
2009.02.03. 04:04:22
Szerintem mindegyik tulajdonság fontos, hogy meglegyen. Az érzelmes gyermek (ilyen a miénk) a mai világban nehezen boldogul. Mindenhol, az iskolában is, később majd a munkahelyen is teljesítménye alapján mérik az embert. Jobban boldogul ma az az ember, aki átgázol a többieken, csak a saját önös érdekei vezérlik.
Mi nem ide tartozunk, ezért éljük meg nagyon nehezen a mindennapokat.
Kazal Kolos
2009.02.02. 23:22:43
Tényleg csak a boldogság számít? Vagy van valami más is, ami lényeges?
Ön mit gondol?
|
|
