| Beszéd és beszélgetésÖnök hogyan beszélik meg problémáikat? Vannak családi rituáléik a beszélgetésre? Vannak rendszeres alkalmak, amikor meghallgatják egymást? Mi történik, ha nem beszélgetnek?
Ön hogyan csinálja? Gondolkodjunk közösen! Kattintson ide, és mondja el véleményét! A hozzászólásokmcvZamRjyvg
2012.01.14. 17:37:15
QrYIyH, [url=http: //stcxlbykmivo. com/]stcxlbykmivo[/url], [link=http: //fiicgqbplire. com/]fiicgqbplire[/link], http: //izgxnoafvfip. com/
yzJAbXGX
2012.01.12. 15:47:52
6lWetC nwkxvqnlhncl
KahZcuZLAIRnpnC
2012.01.10. 16:13:26
grzAjW, [url=http: //aaovjczayhlp. com/]aaovjczayhlp[/url], [link=http: //fsiiovyfcepz. com/]fsiiovyfcepz[/link], http: //drrlrgyhicnd. com/
gDCxvlCOVEiFf
2012.01.10. 10:15:31
f7t2vH mvpmbphxouvb
iThGUIuyeiHychh
2012.01.09. 17:25:12
Clear, infroamivte, simple. Could I send you some e-hugs?
NpjzRcUAUHkEnRGszo
2011.01.17. 02:35:25
auBO0I qipphspgktim, [url=http: //yqxfaudpyyzu. com/]yqxfaudpyyzu[/url], [link=http: //bfefqtqofxch. com/]bfefqtqofxch[/link], http: //xzalpoopjxqu. com/
Tóth Edina - BESZÉDZAVAROSOK ÓVODA ÉS ISKOLAALAPÍTÁSA
2009.12.29. 12:01:38
Kisfiam most volt 4 éves diszfáziás vagy diszláliás, már a Szakmai Bizottság sem tudja eldönteni, ezért Budapestre a Vadaskert kórházba küldtek minket. Nagyon magas az IQ szintje, 135.
Más oldalakon olvastam, hogy sok szülő panaszkodik, hogy halmozottan értelmi fogyatékosok közé rakják a gyereket vagy normál általános óvodába, iskolába. Az egyik helyen visszahúzzák a másik helyen siettetik, ezért nem éri utol a többieket a tanulásban. Nincs a beszédzavarosok számára sem óvoda sem iskola. HÍVJUK FEL AZ EMBEREK FIGYELMÉT! LEGALÁBB PRÓBÁLJUK MEG! TÁMOGATNÁK-E EZT A LÉPÉST?
Gabi
2009.02.14. 20:37:52
Hogyan lehet visszajutni a régi fórumra? Ott vannak a barátaim, jó volt oda benézni, tudtam, hogy mikor írtak új dolgokat. Így viszont nyomozókutyát kell játszanom. Ettől viszont elmegy a kedvem......
Andrea
2009.01.23. 09:59:22
Mi legtöbbszőr ebéd vagy vacsora közben beszélgetünk és a kisfiam igényli, és nagyon szerti is! Illetve napközben bármikor.
Mariann
2009.01.21. 13:20:22
Mi vacsora közben szoktunk beszélgetni. Aztán a gyerek bölcsis majd ovis lett, és a probléma jelentkezett: a csoportban a gyerek folyton beszél evés közben. Hogy ne húzzunk kétfelé a pedagógusokkal, mi is csendre intettük otthon a gyereket. Nem sikerült. Majd feladtuk, és újra maradt minden a régiben.
Ancsa
2009.01.13. 20:43:20
Az én kislányommal nagyon nehéz beszélgetni, mert bármit kérdezünk, hogy pl. mi volt az oviba meséljen nem nagyon mesél. Rövid válasz kész. Pedig azt mondják az óvónők, hogy minden gyerek imád mesélni a dolgairól. Hát nem tudom.
2009.01.10. 20:17:26
elmagányosodunk, ami nem is mindenkit ill. nem is mindig zavar
Emma
2009.01.06. 21:21:00
Hadd kívánjak én is boldog új évet !
Szerencsém van, beszédes munkatársaim vannak mindkét iskolában, ahol tanítok, ezzel sok feszültség oldódik fel. Szükségünk is van rá. A családom is beszélgetős, a szomszédaim is. Én már néha csak a meghallgató szerepet kapom, pedig a legcsevegőbb én voltam fiatalabb koromban. Egy keveset képeztem magam az aktív meghallgatásban, lehet, hogy azóta megváltoztam? Majdnem úgyanúgy érzek, amikor valakit meghallgatok, és mintha nekem is könnyebbülne a lelkem. Vagy csak a korom hozta ezt a változást? A fiam, aki kicsi korában annyit mondott, hogy már a fülem is zsibbadt, felnőtt korára zárkózott lett, magányos. Csak komoly, " okos" dolgokról beszél szívesen. Érzelmekről semmit. Lányom, unokám szintén mesélős, csevegők.
Olyan " megrendezett " beszélgetéseink sosem voltak, mi mindig beszélgettünk bármiről.
Vali
2009.01.05. 19:51:06
Ezt a gyerekek találták ki, hogy még egy kicsit anyával lehessenek. Szóval este amikor elköszönünk: Anya még egy kicsit bujj ide, és mondd el, hogy mi történt ma veled. Aztán mindenki sorra kerül és ebből elég kedélyes beszélgetés alalkul ki. Aztán végiggondoljuk a napunkat és hálát adunk. /Hajlamosak vagyunk arra, hogy ha valamit megkaptunk, rögtön új dologra vágyjunk/ Így aztán megköszönjük mindazt ami jó történt velünk. Így sokkal könnyebben elnyugodnak.
Emily
2009.01.05. 08:05:04
Én alapvetően "beszélgetős fajta" vagyok. A gyermekkori családom hangos, nyitott, vendégszerető család volt. Talán innen ez a nyitottság. Mindig azt mondom, hogy kiváncsi, és minden után érdeklődő vagyok. Szeretek beszélgetni mindenkivel. A férjemmel, gyermekeimmel, tanítványaimmal, a zöldséges nénivel, mindenkivel. Nálunk nincs kialakult rituálé a beszélgetésre, jártunkban-keltünkben beszélgetünk. Férjem 1 csendes, visszahúzódó ember. Nálunk nem volt szokás az ún. lelki beszélgetés, ahol az ember elmondja az érzéseit, fájdalmait, örömeit. Eleinte furcsálotta is az én érzelmi megnyilvánulásaimat, de azt hiszem ma már hiányoznának neki, ha nem lennének. A gyermekeim tudják, hogy mindenről beszélhetnek a családban, hiszen bármilyenek is legyenek szeretjük őket.
Anda
2009.01.04. 16:41:18
Kedves Kolos!
Náunk a család az esti vacsora ideje alatt van együtt, tehát ez az adandó alkalom a beszélgetésre. Érdekes mód, ilyenkor mindenkinek megered a nyelve, s szinte egymás szavába vágba megy az élménybeszámoló. Főleg a kisebbik fiam volt csendesebb, szerényebb, de a nagyobbikat követve neki is megeredt a nyelve, s már majdnem Ő veszi át a szereplést. Szívesen hallgatom Őket, s már Ők is kiváncsiak az én napomra, s várják a szülők élményeit is............
Ari
2009.01.04. 16:35:12
Kedves Kazal Kolos!
Hárman vagyunk testvérek, nekem is három gyermekem van és van már két unokám. Olyan szerencsém van, hogy az én családom, (testvéreim és anyukám) a szomszédjaim is egyben. Mi eddig is örömünket és bánatunkat is megbeszéltük és ezt látják a gyerekeink is, akik szintén igénylik a beszélgetést velünk és a rokonsággal is. A vejem mondta, neki először furcsa volt, hogy nálunk "folyton beszélünk". Ez az igazság, mi mindenről tudunk beszélgetni, nincsenek rituálék, hacsak az nem, ha valaki hazajön munkából, iskolából érdeklődünk mi történt aznap és tényleg mindent megbeszélünk.
Piroska
2009.01.04. 16:18:25
Kedves Kolos!
Boldog Újesztendőt szeretnék mindenekelőtt kívánni,
sok sikert! Nagyon jó dolgokat olvashattunk illetve tanulhattunk. Nekem az a meglátásom, hogy ebben a rohanó világban egyre kevesebb idő jut a beszélgetésre. Pedig nagyon fontos lenne!
A gyerekek is rögtön a számítógép elé ülnek és
a géppel játszogatnak. Nem egymással a testvérek,
szinte mintha a másik ott sem lenne, hanem a géppel.
Nem jó dolog, így aztán korlátozni kell az ott eltöltött időt, ami ugye a gyerek megbántásával jár együtt. Nagyon nehéz ezt a dolgot kordában tartani. További szép napot és sok hozzászólást!
maria
2009.01.04. 13:12:20
Kedves kazal kolos!
Eloszor is kivanok bekes boldog uj evet mindenkinek es koszonom hogy sokszor a segitsegemre vanak. mi a beszelgetest gyakran szoktunk en egyszere erek haza a gyerekekel munka napokon es mindegyik elmondja elmenyet es gondjait arol a naprol szoktunk beszelgetni gyakran, s szerintem ez igy jo, csak azert en ugy latom hogy meg tobb kellene, az aniko lanyom o gyakran igerulteb erekenyebb mint a fiam. erre szeretnek meg valaszt kapni hogy mit tegyek olyankor mert se szepen sem kiabalva nem lehet vele olyankor beszelni.
koszonom
Erika
2009.01.03. 17:09:13
Nehéz elkezdeni a beszélgetést!
Egy kedves pedagógus kollégám mondta közel 25 éve, hogy minden nap jusson idő a gyermekeimre. Nem csak a közös beszélgetésre. Legyen minden nap legalább 5 perc idő arra is, hogy kettesben, csak a gyermekemmel, mindenki más kizárásával, akár ölbe húzva is beszélgessünk.
( Nekem három gyermekem van. Csak elkezdeni volt nehéz, utána már igényük is volt a meghitt beszélgetésre, hogy érezze abban az 5 perben csak Ő a fontos számomra) Valóban, aki a nagy társaság előtti megnyilvánulásra nem képes, annak is jó a meghitt beszélgetés. Nálunk ebből alakult ki a kellemes esti társalgás, vidám vasárnapi ebéd beszélgetés, egymásra figyelés.
Melinda
2009.01.03. 16:39:36
Én mindig akkor beszélek a fiammal, amikor reggel megyünk az iskolába, ilyenkor adok neki utmutatásokat. Aztán akkor beszélünk amikor jön haza, séta közben elmondja mi történt vele aznap. Majd amikor haza érünk hagyom, hogy egy kicsit azt csináljon amihez kedve van. Mivel már 10 éves és nem mondok neki esti mesét, ezért az esti lefekvés előtti idő is beszélgetéssel telik nálunk. Nem kell ehhez leülni vacsorázni, ha odajön a gyerek le kell állni egy kicsit és meg kell hallagtni, addig is pihensz. Annyira jóban vagyok a gyerekemmel, hogy nem is járkál el itthonról a barátaihoz, inkább én rendezek itthon gyerek bulikat, igy tisztában vagyok azzal is hogy mi folyik a suliban.
Andrej
2009.01.03. 16:26:01
Kedves Kazal Kolos!
Először is köszönet a sok jó tanácsért, és BÚÉK! Jómagam is nagyon fontosnak tartom a beszélgetéseket a mindennapokban. Erre már régen rájöttem, de igazán csak 2és fél éve döbbentem rá, hogy mennyire fontos ez a családunknak, amikor is megszületett Bence, és a nagyfiam egy kissé eltávolodott érzelmileg, (majdnem 12év van a fiúk között), szótlan lett, nem mesélt magáról.. Szerencsére időben "kapcsoltam", és megérte optimális időbeosztással visszahozni Őt közénk. Nem volt egyszerű! ! ! A férjemet is szelíd erőszakkal bírtam rá egy-két közös dologra, ma már Ő is tudja: ez ÉRTÜNK van RÓLUNK szól. Így tanul az ember, folyamatosan, és csiszolódik, de családban még jobb! ! ! Mindenkinek szívből kívánok békés, nyugodt szeretetteljes 2009-es évet! Andrea
Ibolya
2009.01.03. 15:50:29
Eloszor is koszonom a sok jo tanacsot es nagyon boldog uj evet kivanok az egesz munkacsoportnak. A nagyobbik unokank, mivel az edesanyja, a lanyunk ingazik, sokat dolgozik es utazik, nalunk lakik ot napon a heten. A kisebbikre, ha a menyunk dolgozik, ugyancsak mi vigyazunk 5-6 orat 3-4 napot egy heten. A gyerekek fo nyelve az angol, ertheto, mert itt New Yorkban lakunk. Idehaza allandoan magyarul beszelunk veluk. A kislany sokat ert es beszel is, a kisfiu ert, de meg keveset beszel, hiszen meg csak ket eves mult. A beszelgetes a tanulas egyik legfontosabb resze. Iskola utan tapintatos kerdesekkel inditjuk el a beszelgetest az iskolai tevekenysegrol, esemenyekrol es tapasztalatokrol, igy oszintebb a felelet, nem veszi kenyszernek az u. n. beszamolot. Egy konyv elolvasasa utan megbeszeljuk az esemenyeket. A beszelgetesek nagyresze angol nyelven folyik, de este a meseles magyarul. Sok meset kell kitalalnom. Azokat szereti leginkabb, amelyekben mi, a nagyszulok, a szulei es a rokonok a szereplok. Mindkettonek magyar gyermek-es nepdalokat enekelunk. A kicsi is mondja magyarul a sorvegeket. Ha a kislanyt tancorara viszem, az autoban is beszelgetunk szinte allandoan, foleg az iskolai esemenyekrol. Igyekszem fejleszteni a magyar nyelvu tudasat, s o buszke is ra, hogy nemcsak az angolt, hanem a magyar nyelvet is ismeri. A ferjemmel mindent megbeszelunk, s ha olyan tema adodik, ami a kicsiket is illeti, a kislanyt is bevonjuk a beszelgetesbe. Nemcsak erzelmi kapcsolat melyul el ezaltal, de amin nagyon igyekszunk, a magyar nyelv ismerete gyarapodik.
Meg egyszer koszonom a segitokesz leveleket. Tisztelettel, Ibolya S.
Katcica
2009.01.03. 15:01:21
Kedves Kazal Kolos!
Először is azt szeretném megköszönni, hogy Ön beszélget velünk... nagyra értékelem, leveleit úgy is mint gyakorló szülő, és úgy is mint gyakorló gyógypedagógus. Nagyon sok dologban megerősített illetve felhívta figyelmemet az "apróságokra".
A mi családunkban nagy divatja van a beszélgetésnek, sokat és sokszor beszélgetünk egymással, igaz, hogy talán azért is van erre viszonylag sok időnk, mert nem tévézünk, vagyis készülékünk van, de csak DVD-ket nézünk rajta, azt is nagyon keveset. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy próbáljon meg leszokni a TV-ről(ami, bizony a mi esetünkben is nagyon fájdalmas volt az elején), mert a nyereség óriási! ! !
Mi a vacsoránál el szoktuk mondani, kivel mi történt, mindenkinek mondania kell egy olyan dolgot, ami aznap nem volt épp' a legjobb, és egy olyat, aminek örült, ezekből aztán tovább lehet szőni a beszélgetést...
bigi
2009.01.03. 14:50:46
Jó olvasni, hogy milyen klasszul megoldjátok a gyerekekkel való beszélgetést. Gratulálok! ! ! Az én fiam 8, 5 éves. 3 éves koráig sokat beszélgettünk, szintén a babakocsiban, az orvosnál, a házimunka közben, és ahol csak lehetőség volt rá. Az autóban sem játékkal játszott, hanem beszélgettünk, vagy szóláncosztunk. Érdekes, mert csak egy egyszerű játéknak tűnik, de a gyerek által "kitalált" szavak egyben éppen a gondolatairól árulkodtak...
Sajnos azóta elkapott a munka fogaskereke. Egyre kevesebb időm volt beszélgetni vele is, az apjával is. Gyakorlatilag hálni jártam haza. A férjem sose volt egy beszélgetős típus, így vele inkább én kezdeményeztem a változtatást. Nehéz volt. Mostanra azonban ő is ráérzett, hogy azoka rövid idők, amíg mindketten itthon vagyunk, éppen arra jók, hogy beszélgessünk. Amiatt, hogy a külön töltött időben egyirányba tolhassuk a szekeret. Megbeszéljük a gondjainkat, örömünket, terveinket. És ez NAGYON JÓ! ! !
A fiam azonban nagyon reklamált az elvesztett percekért. Persze a maga módján. Hangoskodik, akaratoskodik, a maga eszközeivel "kiharcolja", hogy végre megint jusson rá is idő. És valóban nem amiatt "rosszalkodik", mert rossz gyerek lenne. Amikor végre jut időm az esti leülésre, a délutáni úszásra nem csak fuvarozom, hanem dumcsizunk is, akkor mintha kicserélték volna. Nyugodt, és csillog a szeme...
Nehéz átszervezni az életet. De megéri. Az én gyerekkoromban szüleim minden este megbeszélték, hogy mi volt a cégnél. Tudták, mikor ne zavarják a másikat, mert feszült, vagy nagyon kell koncentrálnia egész nap, és emiatt sose voltak konfliktusok (más miatt természetesen voltak nálunk is). Számomra ez a természetes. Ma is (41 éves vagyok) sokat pletyizünk, csak azért, hogy életünk fonalai párhuzamosan haladhassanak.
Arra törekszem, hogy ezt az én családom is átélhesse, megélhesse. Ezt az érzést akarom továbbadni a fiamnak.
Edit
2009.01.03. 14:19:00
Szerintem is fontos a beszélgetés. Mikor valaki hazaér, mi megkérdezzük a másikat, hogy hogy telt a napja. Ha a kérdés elmarad, az élménybeszámoló akkor is jön automatikusan.
A fiammal a suliból hazafele jövet próbálom megbeszélni a történteket.
Magyarok vagyunk, de mi beszélünk a vacsora közben. : )Azaz beszélgetünk. Persze nem tele szájjal.
A Tv-t személy szerint rühellem, nagyon ritkán van bekapcsolva, akkor is csak arra az időre, mikor konkrétan meg akarunk nézni valamit benne. Leggyakrabban ismeretterjesztő filmet. Inkább olvasok hangosan a fiamnak és megbeszéljük az olvasottakat. A mi életünk is rohanás, de nem ültetem a tv elé a gyereket, hogy fellélegezzek. Amíg a dolgomat végzem, addig feldobok neki valami ötletet: " Mi lenne, ha építenél nekem egy szuper űrhajót a legóból? " és ő szívesen elmegy ügyködni. Vagy ha olyan dolgoma kad, ami közben beszélgethetünk(főzés) akkor trécselünk. A beszélgetés átszövi az életünket, amit nem is tudnék máshogy elképzelni. Sokat társasozunk, próbálom irányítani, hogy a család tényleg család legyen. Persze van olyan is, hogy valamelyikünknek nincs kedve beszélgetni, olyankor azt is megértjük és tiszteletben tartjuk, mert ez úgyis gyorsan elmúlik.
Tinalina
2009.01.03. 14:10:15
Nekem egy 12 éves autisztikus gyermekem van. Minden esti rutin, hogy bevonulunk a hálószobába, leheveredünk az ágyra és elalvásig beszélgetünk. Mindenféle téma van ilyenkor. Tapasztalatom az, hogy ilyenkor sokkal jobban megnyílik, mert ketten vagyunk és tudja ha valamit elmond az kettőnk között is marad.
Éppen ezért nagyon fontosnak tartom ezt a mindennapi "rituálét". Közelebb kerültünk egymáshoz és mára elértem, hogy vannak barátai és el mer-tud mindent mondani ami bántja.
Helga
2009.01.03. 13:29:30
Nekem egy 7 és féléves Autisztikus problémákkal küzdő kisfiam van! Mi azon szerencsések közé tartozunk, hogy Bence tud komunikálni. A betegségéből kifolyólag igényli a beszélgetést, sokat kérdez, és én igyekszem a képességeinek meg felelően válaszolni.
Még meg sem született én már akkor beszéltem hozzá. Csecsemő korában is sokat mondókáztam, énekeltem. Később ahogy nőtt, együtt mondogattuk a verseket, mesét olvastam neki.
Most pedig meg beszéljük, hogy mi történt vele az iskolában. Igaz, hogy nem mindig van kedve elmesélni a napját, olyankor én mondom el neki, hogy mi történt velem. Sokat mesélek neki a gyerek koromról amit többé-kevésbe meg ért.
Én is észre vettem, hogy vannak anyukák akik nem beszélgetnek a gyermekeikkel. Nekem van egy is merősöm aki egyszer azt mondta, hogy nincs ideje leülni a gyerekkel beszélgetni, én erre azt mondtam neki, hogy ha valamit nagyon akar az ember arra mindig tud időt szakítani.
Erika
2009.01.03. 10:46:11
Mikor a gyermekeim kicsik voltak ( ötödikes korukig)
minden este melléjük feküdtünk férjem az egyik gyermek mellé én a másikhoz. Mindég megbeszéltük ki kivel szeretné eltölteni ezt a fél órát. 4 év kor különbség van közöttük így az is megoldható volt, ha csak egyedül voltam itthon, hogy mind a kettőjükhöz odabújjak egy kis csúsztatással. Ekkor olyan dolgokat is elmeséltek, amelyek az esti játék, vacsora idején elmaradtak. Így volt idő a mesélésre is. Most már ( középiskolás a nagyobb felsős a kisebb)hazaérkezésünk után külön- külön odaülök hozzájuk és elmesélhetik napjaikat. Megéri ezt az időt ráfordítani, mert sokkal meghittebb kapcsolat alakul ki a családban ezáltal. Mi mindég beszélgettünk bárhová mentünk, még a babakocsiban ülve is beszéltem hozzájuk. Elmeséltem mit látnak, kérdezhettek mindent, minden kérdésre volt életkoruknak megfelelő válasz. Most sajnos azt látom, hogy az anyukák csendben tolják a babakocsit, az orvosi rendelőben egymással beszélgetnek, míg gyermekeiket csöndre, nyugalomra intik. Kevesen mesélnek, énekelnek nekik. A játszótéren is ugyanígy zajlik minden. Ha autóval utaztunk végigbeszélgettük, énekeltül, meséltük az utat. Ehhez az kellett, hogy sok mondókát, verset, éneket tudjak fejből. Úgy gondolom megérte.
Kovács Károlyné
2009.01.03. 09:03:22
Igen a beszéd lenne életünk egyik legfontosabb eleme, nélkülözhetetlen része. Mi minden nap beszélgetünk, a TV az életünkben egy csak felesleges kellék, olyan kevés a normális műsor, hogy most az ünnepek alatt összesen nem néztük 3 órát.
A legnagyobb baj, hogy az emberek túlnyomó többsége nem tud beszélgetni! ! Nem tud beszélni.
Nem tudja megfogalmazni a gondolatait, nem tudja elfogadni, hogy ha a másiknak nem ugyanaz a véleménye, így a beszélgetés veszélyesen a vita irányába tolódik el.
Azok a családok, ahol kicsi gyermek van tragikusan keveset beszélgetnek a kicsivel, holott a nevelés első és alapmódszere lenne, kellene, hogy legyen.
Én babysitter vagyok, sok gyermekkkel és családdal találkoztam már, hihetetlen, hogy mennyire nem tudnak a gyermekkel beszélgetni.
Órákat lehetne erről beszélgetni. : -) ) )
Sajnos a hiba a mintában van, már a család sem beszélget, mindenki rohan, odavetett szavakkal, félmondatokkal kommunikálnak, az óvoda és az iskola sem jobb, mindenütt csak az "őrület".
Hol vannak már a régi szép fogalmazások... De meghitten egyébként is csak családban lehetne beszélgetni.
A társadalom? hááááát.... jól csinálja, tényleg nem veszi észre senki, hogy milyen irányba terelnek bennünket? Minden generáció egyre butább, egyre kevésbé van önálló véleménye, elfogynak régen oly nagyrabecsült társadalmi értékeink.
Nincs már tisztelet, nincs megbecsülés, nincs becsületesség, hol van az "adott szó" becsülete, a gerincesség is kihalófélben lévó faj.
Nincsenek korlátok, sem erkölcsileg sem anyagilag, vagy csak azok vannak azok számára, akik nem tudtak megkapaszkodni.
Hol van az egyenlőség, testvériség, amiért oly sok bátor és büszke gondolkodású ember ontotta a vérét... tudom a történelem ismétli önmagát, de ennnyire? ? ? ? ?
Igen, mert nem beszélgetünk, mert engedjük...
Még néhány év és a kommunikáció hiánya és a butaság ismét feudalizmust teremt, és kezdődik minden előlről.
A földesurak és a jobbágyok már gyönyörűen alakulnak.
tanár
2009.01.03. 08:31:28
Tisztelt "egrilaci"! A politikáról mindenkinek megvan a maga véleménye, ami nem feltétlenül egyezik meg az Önével. De ez a fórum nem a politikáról szól, ahhoz keressen más felületet! Köszönöm!
Ami kérdést illeti, valóban szükség volna sok-sok beszélgetésre, de manapság már az iskolákban sincs elég idő arra, hogy egy tanár megismerhesse diákjait kötetlen beszélgetéseken keresztül. A karácsonyi szünet előtti utolsó nap utolsó óráját mi ilyen beszélgetéssel töltöttük az ötödikes osztályomban. Karácsonyi dalokat énekeltünk- sajnos nagyon keveset tudnak-közben beszélgettünk. Körém ültek, és a végén mindenki úgy ment haza (én is és ők is) , hogy de jó óra volt, máskor is folytassuk. Jobban megismertem a tanítványaimat abban az egy órában, mint előtte három hónap alatt. Sajnos a túlterheltség miatt, ami diákot, tanárt érint egyre kevesebb az idő az ilyen meghitt beszélgetésekre.
Otthon is feltétlenül időt kellene fordítani a napi ügyes-bajos dolgok megbeszélésére, sok stressztől megszabadíthatnánk magunkat és egymást!
Haldu Nicolette
2009.01.03. 08:27:41
Tisztelt Kazal Kolos!
Úgy gondolom, hogy családon belüli beszélgetések nagyon fontos alapja a televízió kikapcsolása. Sajnos társadalmunk nem gyerekcentrikus, a szűlőknek végkímerűlésig dolgozniuk kell, hogy az alapot elérjék. Így amikor végre hazakerül mindenki a házimunkával fejeződik be a nap. Ez idő alatt a gyerekek a tv-t bámulják és mossák az agyukat. Közben ropogtatnak és valami cukros nedűt iszogatnak. Út az elhízás és az egészségtelen életmód felé. A jővő képe. Természetesen kivételek vannak. Nekem 3 gyermekem van kiskorú: 1, 3 és 6 évesek. A két nagy rendszeresen úszik egy nagyon gyerekszerető egyesületben/ Stílus SE. /heti 3 alkalommal. Plussz energia, mivel a kicsit a "hátamon " cipelem minden alkalommal, de megéri. Mert amikor megyünk az úszóiskolába beszélgetünk, amikor úsznak azt az egészségükért teszi és amikor hazamegyünk szintén beszélgetünk. Együtt vásárolunk be és megpróbálom őket a vacsorakészítés közben is beszéltetni. Nagyon fárasztó, de egy biztos kedves Kazal Kolos. Azt az embert akit gyermekkorában nem tanítottak meg beszélgetni, az nem fog tudni felnőttnek sem, sőt idegesíti is mert azt hiszi, hogy faggatják. Tisztelettel.
egrilaci
2009.01.03. 07:23:08
(Ezt a bejegyzést politikai tartalma miatt töröltem. Kazal Kolos)
Kazal Kolos
2009.01.01. 13:43:08
Bevallom, nem vagyok egy nagy beszélgető. Hajlamos vagyok beletemetkezni a munkámba, szívesen ülök le egy könyvvel, szívesen nézek meg egy-egy filmet. Feleségemnek, Erikának köszönhető, hogy mára sikerült kialakítanunk egy rendszert, amihez legtöbbször ragaszkodunk is: esténként egy fél óra csak a miénk. A gyerekek már alszanak, mi pedig megbeszéljük, mi történt velünk aznap. Ez nagyon jó érzés, felüdít, ellazít.
| |
