Gyermeked fizeti meg a diszlexia árát

Sokkal több gyermek küzd diszlexiával, mint gondolnánk. A szakértők szerint az általános iskolás gyerekek körülbelül 10-12%-a küzd a diszlexia valamely formájával. Sajnos a problémát csak egy részüknél ismerik fel, a többiek némán szenvednek.

Nem képességeiknek megfelelően

A diszlexia súlyosan befolyásolja a gyerekek tanulási képességét. A diagnosztizálatlan diszlexiások egyik csoportjába tartozó gyerekek jó képességeiknek, kötelességtudatuknak vagy éppen a kiemelkedő családi támogatásnak köszönhetően jelentős energiabefektetéssel kompenzálják, és rejtik el a hiányosságaikat. A többieket tanáraik lustának, fegyelmezetlennek, rendbontónak, vagy egyszerűen tanulásra képtelennek tartják. Bármelyik csoportba is tartoznak, igaz rájuk, hogy hatékony szakértői támogatás nélkül nem tudnak képességeiknek megfelelően teljesíteni.

Nem csak olvasás

A diszlexiásokkal foglalkozó szakemberek jól tudják, hogy a diszlexia nem csupán az olvasás hatékonyságát befolyásolja, hanem a tanulási képességek más területeit is. A tünetek megjelenhetnek – és legtöbbször meg is jelennek - a szövegértés, az írás, a számolás, az emlékezet vagy a nyelvtanulás területén. A diszlexia egyszerűen nehézzé teszi a tanulást és az iskolát. Mindennap, mindenféleképp.

Az MIT egy 2016-os tanulmánya segít megérteni, hogy a diszlexia, melyet általában egyszerűen olvasási nehézségnek tartunk, hogyan okozhat gátlásokat a tanulási képesség más területein. A kutatók kimutatták, hogy az emberi agynak az a területe, mely az új információk elsajátításáért felel, a diszlexiások esetében kisebb méretű. MRI felvételek segítségével bebizonyították, hogy az olvasási problémával küzdő emberek az arcok és tárgyak felismerésében – tehát az olvasástól teljesen független feladatokban - is az átlagnál rosszabbul teljesítettek.

A kutatók szerint a diszlexiát csak azért kötjük az olvasás terén jelentkező problémákhoz, mert az írott szöveg feldolgozása különösen összetett folyamat, melynek ez a képességzavar több részterületét is befolyásolja. Éppen ezért a hatás itt sokkal erősebben jelentkezik, így könnyebb észrevenni. De valójában az olvasás gyengesége csak az általános információfeldolgozási eltérés legfeltűnőbb jele.

Minél hamarabb!

Az iskolai követelmények teljesítése szempontjából nagyon fontos a problémák korai felismerése, így a gyermek hozzájuthat a szükséges fejlesztéshez és olyan kedvezményekhez, mint például az írásbeli számonkérés alóli felmentés, vagy a dolgozatok során biztosított extra idő.

De nem „csak” ezért fontos a korai felismerés. Sajnos komoly veszély fenyegeti a rejtett diszlexiával küzdő gyerekeket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a diszlexiások, akik nem részesülnek fejlesztésben, általában negatív önképet alakítanak ki magukról. Ezek a gyerekek az iskolában töltött idő nagy részében a kudarcot jelentő feladatokat ismételgetik mechanikusan, ezért „butának”, csökkent értékűnek érzik magukat. Folyton azzal szembesülnek, hogy a számukra nehézséget jelentő feladatokat osztálytársaik könnyedén teljesítik, és ezért szoronganak, és megalázottnak érzik magukat.

Megéri rossznak lenni

Sokszor szembesülünk azzal, hogy a diszlexiás gyermek, miután megtapasztalja, hogy hatalmas erőfeszítés árán is csak gyenge vagy legfeljebb átlagos eredményt ér el, inkább megpróbál kibújni a tanulás alól. Sokkal csábítóbb lustának és „vagány rossz gyereknek” lenni, mint butának, gyenge képességűnek vagy nehézfejűnek.

Pedig a tanulási problémáknak semmi közük a gondolkodás képességéhez! Éppen ellenkezőleg!

A diszlexiások gyakran különlegesen jó gondolkodók. Ha kilépünk az iskola falain kívülre, akkor nem kell sokáig keresgélnünk, hogy tehetséges és sikeres diszlexiásokat találjunk olyan eltérő területeken, mint a tudomány, a politika, az üzleti élet, a jog vagy a művészet. Gyakori, hogy a szakmai sikereket iskolai kudarcokról szóló történetek kísérik. Meglepő módon még a legtehetségesebb, legelismertebb diszlexiások közül is sokan számolnak be arról, hogy a gyermekkorukban olyan mély lelki sebeket szereztek, melyeket a felnőttkori sikerek sem tudtak kitörölni. Arról is sokan beszélnek közülük, hogy felszabadító és életüket átalakító élmény volt, amikor megtudták, hogy tanulási problémáik oka a diszlexia volt.

Vedd észre!

A diszlexia tüneteinek felismerése a tanár és a szülő közös felelőssége. Ehhez természetesen tisztában kell lenniük a tünetekkel. A diszlexiások általában lassan, küszködve olvasnak, de előfordul olyan eset is, mikor a gyermek elfogadhatóan olvas, ugyanakkor a szöveg tartalmára nem, vagy csak töredékesen emlékszik. A diszlexiások írása gyakran kusza, a külalak rendezetlen. A szövegben meglepően sok a helyesírási hiba, egyes betűk hiányoznak, máskor szükségtelen betűk kerülnek a szövegbe, vagy a betűk sorrendje keveredik össze. Gyakori, hogy a szöveg helytelenül van tagolva, a gyermek nem érzi a szóhatárokat, több szót, vagy akár egy egész mondatot is egyben ír le, vagy épp ellenkezőleg: egy szót is több részre tördel. Ugyanakkor gyakran a diszlexiás diák az, aki leggyorsabban megérti a tanár gondolatmenetét, és már töredékes információkból képes kitalálni a feladat megoldását. Közös munka esetén jellemző, hogy az övé a legkreatívabb ötlet, és vita esetén ügyesen képviseli álláspontját.

A számlát gyermeked állja!

Ahogy Frederick Douglass írta, "könnyebb erős, magabiztos gyermeket nevelni, mint meggyógyítani a megtört felnőtteket". A diszlexia esetében is igaz ez. Minél előbb avatkozunk be, és kezdünk segíteni a diszlexiás gyermeknek, annál kisebb az az ár, amit meg kell fizetnie, annál kevésbé sérül, és annál kevésbé veszít magabiztosságából és önbizalmából.

A fejlesztéshez vezető úton az első lépés a diszlexia megértése. Szülőként túl kell tennünk magunkat azon a téves elképzelésen, hogy a diszlexia szellemi fogyatékosság, szégyen, amit titkolni kell. Csak így leszünk képesek szembenézni a problémával.

Gyermekeinknek sokkal jobb esélyeik vannak képességeik és tehetségük kibontakoztatására, ha hisznek magukban. Éppen ezért mindent meg kell tennünk a rejtett diszlexia felismeréséért, hogy gyermekeink ne sérüljenek feleslegesen.